A tüsszentés akkor kezdődik, amikor az orrunkban lévő érzékelő idegeket egy irritáló anyag, például allergének, vírusok, baktériumok vagy akár folyadék stimulálja. Az érző idegek ezt az irritáló információt továbbítják az agyba.
Amikor az irritáló jelek küszöbértéke eléri az agyat, beindul a tüsszentési reflex.
A tüsszentés először mély levegővétellel és a légutakban kialakuló nyomással jár, amit a rekeszizom és a bordaizmok összehúzódása követ, majd a szemek reflexszerű becsukódása és egy erős kilégzés. Ezek a tüsszentés „ah" és „tchoo" fázisai.
A tüsszentés kilégzésénél a nyelv a szájpadlásra emelkedik; ezzel lezárja a száj hátsó részét, így a levegő többnyire az orron keresztül jut be.
Ez az orron keresztül „kilökött" levegő úgymond kiöblíti a tüsszentést kiváltó irritáló anyagokat. A tüsszentés "tch" hangja a nyelv reflexszerű érintése a szájpadláshoz.
A trigeminus idegek a legnagyobbak a tizenkettő agyidegpárunk közül, és a test legnagyobb érzőidegei.
A bal és a jobb trigeminus ideg szenzoros információt szállít az arcról az agyba.
Ez magában foglalja az arcbőrről, valamint az orr és a száj belsejéből érkező érintés-, fájdalom- és irritációérzékelési információkat.
Minden egyes trigeminus idegben több ezer egyedi idegág található, amelyek mindegyike egy bizonyos típusú szenzoros információt hordoz
– mondta Theresa Larkin, a Wollongong Egyetem orvostudományi docense a ScienceAlert online tudományos portának. – Az érző idegek a gerincvelőn keresztül jutnak el az agyba; a fájdalmat és irritáló jeleket hordozó szenzoros idegek keskenyek, míg az érintési információkat hordozók szélesebbek és gyorsabbak.
Hozzátette: a gerincvelőben ezek az idegek interneuronokon (amelyek a fájdalom kapukontroll-elméletének „kapui") keresztül kommunikálnak egymással, mielőtt elküldik üzenetüket az agyba.
A fájdalom jeleit szállító ideg arra utasítja az interneuront, hogy „nyissa ki a kaput", hogy a fájdalomjel eljusson az agyba.
Ám az érintési információt hordozó, nagyobb idegek „bezárhatják a kaput" és blokkolhatják a fájdalomüzenetek agyba jutását. Ezért van az, hogy a sérült terület dörzsölése bizonyos fokig csökkentheti a fájdalomérzetet.
Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy a trigeminus idegek stimulálása az állkapocs mozgatásával csökkentette a fogfájást. Ezt a gyakorlatban is megfigyelhetjük, amikor a csecsemők fogzáskor ösztönösen ráharapnak dolgokra vagy meghúzzák a fülüket. Ezek a cselekvések
stimulálhatják a trigeminus érintési idegeket, és csökkenthetik a fájdalomjeleket a kapuvezérlő mechanizmuson keresztül.
Számos javaslat létezik arra vonatkozóan, hogyan lehet a tüsszentést visszatartani. Ezek közé tartozik a fül meghúzása, a nyelvnek a szájpadláshoz vagy a fogak hátuljához való odatapasztása, az orr megérintése, vagy akár az ujjunk orrba dugása.
Ezek mindegyike stimulálja a trigeminus érintési idegeket azzal a céllal, hogy az interneuronoknak „azt mondják", hogy „zárják be a kaput".
Ez megakadályozhatja, hogy az irritáló jelek eljussanak az agyba, és tüsszentést váltsanak ki.
Mi a teendő akkor, ha egy irritáló anyag az orrunkba kerül és tüsszentési reakciót váltott ki, de valahol esetleg nem tartják helyénvalónak a tüsszentést. Le lehet állítani? Vissza lehet fojtani?
Ha tüsszentés közben becsukjuk a szánkat vagy befogjuk az orrunkat, a légutakban lévő nyomás ötször-hússzor nagyobb lesz, mint egy normál tüsszentésnél
– mutatott rá Jessica Nealon, a Wollongongi Egyetem idegtudományi előadója. – Mivel nincs menekvés, ezt a nyomást máshová kell továbbítani, ami károsíthatja a szemet, a fület vagy az ereket.
Hozzáfűzte: bár a kockázat csekély, de agyi aneurizmáról, torokrepedésről és tüdőösszeomlásról is beszámoltak már a páciensek, amelyek egy visszatartott tüsszentés miatt alakultak ki.
Ezért valószínűleg az a legjobb, ha megpróbáljuk megelőzni a tüsszentési reflexet az allergia vagy az irritáló tényezők kezelésével.
Ha ez nem sikerül, akkor se próbáljuk visszatartani, hanem tüsszentsünk bele egy zsebkendőbe.