Eldar nem tudta, milyen mozgást fog végezni a kormány a robotpilóta visszakapcsolása után. Csak lazán kellett volna tartania a kezét a kormányon, hogy az szabadon mozoghasson, de a fiú nem engedte visszatérni középre, hanem pár centire megállította a középponttól. A robotpilóta hiába igyekezett visszafordítani az Airbust a helyes pontra.
Jaroszlav Kudrinszkij valószínűleg egy idő után észrevette volna, bogy a fia akadályozza a robotpilótát az útvonal követésében, de a tragikus véletlenek láncolatában a másik gyereke. Jana éppen kérdezett tőle valamit, amit nem lehet érteni a fedélzeti hangrögzítő felvételén. Jaroszlav a beszélgetés miatt nem figyelte tovább Eldart, aki továbbra is enyhén jobbra fordított helyzetben tartotta a kormányt.
Amíg az apa és a lánya beszélgettek, 00:55-kor lekapcsolt a robotpilóta csűrőkormányokat vezérlő funkciója, mert úgy értékelte, hogy a pilóta felülbírálja az automatikus vezérlést.
A számítógépet arra programozták a gyárban, bogy segítse a pilótákat, de ha szükséges, engedje is őket manuálisan vezetni a gépet. Így a robot átadta az oldalirányú mozgás vezérlését annak, aki a kormányt a kezében tartotta – egy 16 éves gyereknek.
A sebességet és a magasságot továbbra is az Airbus számítógépe irányította, de a fordulást nem.
Ihor Piszkarjov elsőtiszt is a kormányon tartotta a kezét a másik ülésben, valószínűleg azért, hogy ha a fiú váratlan mozdulatot tesz, be tudjon avatkozni. A fedélzeti adatrögzítőben tárolt információk szerint lehetséges, hogy Piszkarjov azt hitte, a fiú kormányozza balra a gépet, nem pedig a robotpilóta, és ellentartott ennek.
A gyerek nem érezhette meg a robotpilóta lekapcsolódását, mert nem volt képzett pilóta. Az elsőtisztet pedig megtéveszthette, hogy ki is kormányoz éppen, a robot vagy Eldar. Tehát vagy egyedül a fiú, vagy ketten akadályozták a robotpilótát -,
mondja Petter Hörnfeldt oktatókapitány, Youtuber.
A gép dőlését innentől fogva a pilótáknak kellett volna szabályozniuk, de nem tették.
A tragikus eset megértése érdekében emlékeztetjük olvasóinkat a feljebb kifejtett tényre: a robotpilóta funkcióinak külön-külön történő működtetése megszokott volt a nyugati repülőgépeken, de a szovjet gyártmányokon nem.
Az orosz pilóták számára új rendszer ráadásul nem adott figyelmeztető hangjelzést, amikor egy-egy-funkció lekapcsolt, csak akkor jelzett, ha az egész kikapcsolt.
Sőt, a műszerfalon sem jelezte semmi, hogy részlegesen lekapcsolt a robotpilóta, hanem az a jelzés volt látható, hogy teljes egészében irányítja a repülőt.
Mivel a kormányok néhány fokkal jobbra jobbra döntött helyzetben voltak, az A310 lassan jobbra dőlt. Nem sokkal később valaki még inkább jobbra kormányzott, így a dőlés is fokozódott. Nemsokára elérte a 30 fokot, ami az utasszállító gépeken a megszokott maximum, de nem állt le, hanem fokozódott, egészen 45 fokig. Tragikus, de ezt senki nem vette észre a két szolgálatban levő pilóta, és szabadságos kapitány közül.
00:55:36-kor Eldar váratlanul megszóltalt. A következő párbeszéded a fedélzeti hangrögzítő felvétele alapján közöljük:
Eldar: Miért fordul magától?
Kudrinszkij: Magától fordul?
Eldar: Igen.
Kudrinszkij: Ez hogy lehet?
Eldar: Nem tudom.
Kudrinszkij: Elveszettük a beprogramozott útvonalat?
Piszkarjov: Nézd, mintha várakozási pályára állt volna.
Kudrinszkij: Van itt várakozási légtér?
Piszkarjov: Igen, van.
A képernyőn nem a beprogramozott, egyenes vonal volt látható, hanem egy visszafelé kanyarodó csík. A számítógép a robotpilóta részleges lekapcsolódása után a gép várható repülési pályáját és helyzetét jelezte a pilótáknak, akik azt hitték, hogy az automatika várakozásra állt át egy navigációs pont fölött.
Ahogy teltek a másodpercek, a dőlés túllépte a 45 fokot, és mivel a szárnyak így már kevesebb felhajtóerőt adtak, a robotpilóta többi funkciója, amely nem kapcsolódott le, megemelte a gép orrát és gázt adott, hogy tartsa a sebességet is. Az Airbus elkezdett gyorsulni a meredek forduló közben, és egyre nagyobb G-erők hatottak az utasaira. A gyorsulás egyre inkább a padlóhoz vagy az ülésbe szorította az embereket.
Srácok, -
kiáltotta Makarov, félelemmel a hangjában.
Az Airbus orra váratlanul hevesen a magasba emelkedett, a gép rázkódni kezdett.
Kudrinszkij, aki még mindig közepén állt, és egyre nehezebben tudta tartani magát, az ülésekbe kapaszkodva, kiabált a fiának:
Tartsd a kormányt, tartsd a kormányt!
Eldar megragadta és középen tartotta a kormányt, de Petter Hörnfeldt szerint félreértette, amit az apja akart.
Természetes, hogy másra gondolt. Egy képzett pilóta tudta volna, hogy a dőlést kell megtartani, hogy ne növekedjen tovább, és onnan visszaforgatni a repülőgépet. De ezt Eldar nem tudhatta.
Piszkarjov elsőtiszt, aki a hátratolt ülése miatt elég messze került a műszerfaltól, és a G-erők miatt alig tudta felemelni a karjait, nagy nehezen elérte a saját kormányát és balra fordította, a dőléssel ellentétes irányba. Csak enyhíteni tudta az őrült bedőlést, mert Eldar ellentartott a kísérletének és erősen tartotta a kormányt. Erre Piszkarjov jobbra kormányzott, talán azért, hogy kitapasztalja, hogyan reagál a gép. A hatalmas utasszállító dőlése hirtelen felgyorsult, és már 90 foknál járt. Ez azt jelenti, mintha az oldalára feküdt volna a levegőben.
Piszkarjov: Figyeld a sebességet! Sebesség! Eldar, a másik irányba fordítsd. Balra fordítsd!
Kudrinszkij: Balra, balra!
Piszkarjov: Jobbra! (Az elsőtiszt elveszítette a térbeli tájékozódóképességét, és összekeverte a két oldalt.)
Kudrinszkij: Balra, balra!
Piszkarjov: Jobbra! A másik irányba!
Kudrinszkij: Nem, balra!
Piszkarjov: Jobbra!
Kudrinszkij: Jobbra?
Piszkarjov: Nem látsz a szemedtől? Jobbra kell fordulni! Jobbra, jobbra!
Ekkor két figyelmeztető hangjelzés szólalt meg a pilótafülkében. Az egyik azt jelezte, hogy a gép elhagyta a beprogramozott magasságot. A másik pedig azt, hogy teljes egészében lekapcsolt a robotpilóta. Az Airbus azonnal átesett – a szárnyain megszűnt a felhajtóerő a dőlés hatására.
A gép 90 fokos dőléssel spirális zuhanásba kezdett, az orra kb. 50 fokos szögben állt lefelé a vízszinteshez képest. Az utasok meg sem tudtak moccanni az üléseikben, mert a testsúlyuk a kétszeresére növekedett.
Az automatika észlelte, hogy a gép átesésben van, ezért működésbe lépett egy beépített biztonsági rendszer, és előrenyomta a kormányt, hogy a gép sebességet gyűjtsön, így kikerülhessen az átesésből. Ez sikerült is, az Airbus viszont most meredeken lefelé száguldott, mert a tolóerő-automata az utolsó beállítás szerint maximális tolóerőre állította a hajtóműveket.
A zuhanás mértéke 40,000 láb/perc volt, ami 12,000 méter/percnek felel meg. A magasságmérő olyan gyorsan pörgött lefelé, hogy nem lehetett értelmezni a számokat.
Piszkarjov felkiáltott:
Ott a föld!
Az elsőtiszt visszanyerte a tájékozódóképességét, és balra fordította a kormányt. A szárnyak vízszintes helyzetbe kerültek, a gép immár nem spirálisan zuhant, hanem egyenesen haladt a föld felé.
A sebessége elérte a 420 csomót, vagyis 780 km/órát.
Egy-két másodperc múlva azonban megszólalt a túl nagy sebességet jelző hangjelzés:
Overspeed, overspeed, overspeed.
Piszkarjov erősen maga felé húzta a kormányt, hogy kivegye az utasszállítót a zuhanásból.
A mért adatok szerint elképesztő erőhatás, 4.7 G érte ekkor a gépet, ez messze több a gyártó által előírt maximumnál.
Kudrinszkij kétségbeesve küzdött, hogy vissza tudjon kerülni a kapitány helyére.
Eldar, gyere ki onnan, menj hátra. Be kell ülnöm az ülésbe! Életveszélyben vagyunk!
A fiúk engedelmeskedni akart az apjának, de a testsúlyának ötszöröse préselte az ülésbe. Meg sem tudott mozdulni.
Állítsd a gázkarokat alapjáratra! -
kiáltott Kudrinszkij az elsőtisztnek. A gép ekkor már nem zuhant, majdnem vízszintesen repült, a sebessége csökkenőben volt. Ha ekkor Piszkarjov elengedi a kormányt, az Airbus magától stabilizálta volna a repülési helyzetét.
Cikkünk folytatódik a baleseti vizsgálat részleteivel, kérjük, lapozzon!