A paleoklíma bizonyítékai alapján a kutatók korábban ismeretlen, szélsőséges jégkorszaki körülményeket állapítottak meg, amelyek az európai éghajlatot olyan szintre szorították, amelyet a korabeli emberek már nem tudtak elviselni – így tűntek el az emberi populációk a kontinensről.
Az Európában felfedezett, legkorábbi emberi maradványok Ibériából származnak és azt bizonyítják, hogy a korai emberek körülbelül 1,4 millió évvel ezelőtt vándoroltak át Délnyugat-Ázsiából.
Ebben a korszakban az éghajlat túlnyomórészt meleg és párás volt, időnként enyhe hideg időszakokkal. Korábban az uralkodó hipotézis arra jutott, hogy az emberek az érkezésük után még képesek voltak elviselni a különböző éghajlati ingadozásokat, és alkalmazkodtak a 900 ezer éve kezdődő, fokozatosan egyre nagyobb kihívást jelentő környezethez.
Az 1,1 millió évvel ezelőtti szélsőséges jégkorszaki lehűlés felfedezése megkérdőjelezi az Európa folyamatos korai emberi „megszállásáról" alkotott elképzelést
– mondta Chronis Tzedakis, az UCL Geography professzora, a tanulmány vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak.
A University College London, a Cambridge-i Egyetem és a barcelonai CSIC kutatói a tengeri mikroorganizmusok kémiai összetételét, és egy Portugália partjainál előkerült mélytengeri üledékmagban lévő pollen összetételét vizsgálták.
Az analízis olyan, hirtelen éghajlati változásokat mutatott ki, amelyek a jégkorszak szélsőséges lehűlésében csúcsosodtak ki:
az óceán felszíni hőmérséklete Lisszabonnál 6°C alá esett, a szomszédos szárazföldeken pedig félsivatagok terjeszkedtek.
Meglepetésünkre azt találtuk, hogy ez az 1,1 millió évvel ezelőtti lehűlés a közelmúltbeli jégkorszakok legsúlyosabb eseményeihez volt hasonló
– magyarázta Dr. Vasiliki Margari, a kutatás másik vezető szerzője.
A társszerző, Nick Ashton, a British Museum professzora szerint „egy ilyen mértékű lehűlés jelentős stressznek tehette ki a kis vadászó-gyűjtögető csoportokat, különösen mivel a korai embereknek nem lehettek olyan alkalmazkodási képességeik, mint a megfelelő zsírszigetelés, valamint a tűzgyújtás, a hatékony ruházat vagy a menedékek készítésének eszközei".
Az éghajlat ősi emberi közösségekre gyakorolt hatásának értékelése érdekében Axel Timmermann professzor és a Pusani Nemzeti Egyetem IBS Klímafizikai Központjának csapata klímaszimulációt végezett az Aleph nevű szuperszámítógéppel. Ez a szimuláció a korszak kihívásokkal teli környezeti körülményeinek újrateremtését célozta meg.
A kutatók az eredményeket integrálták a fosszilis feljegyzésekkel és az ember délnyugat-eurázsiai jelenlétére vonatkozó régészeti leletekkel, majd ezt követően megalkották az emberi élőhely modelljét, ami megjósolja a korai emberi lakhelyre való környezeti alkalmasság szintjét.
Az eredmények azt mutatták, hogy 1,1 millió évvel ezelőtt a Földközi-tenger körüli éghajlat túlságosan ellenségessé vált az archaikus emberek számára.
A paleoklíma adatok és az emberi élőhelymodell eredményei együttesen arra jutottak, hogy Ibéria és általában Dél-Európa elnéptelenedett a kora pleisztocén idején.
A kőeszközök és emberi maradványok nyilvánvaló hiánya a következő 200 ezer évben tovább növeli annak lehetőségét, hogy az európai emberi letelepedés hosszú ideig szünetelt.
E forgatókönyv szerint Európát 900 ezer évvel ezelőtt újra benépesíthették az elődeiknél ellenállóbb emberek, akik evolúciós vagy viselkedésbeli változások révén képesek voltak túlélni az egyre intenzívebbé váló jégkorszaki körülmények között.