Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Lehet, hogy az időutazás nem létezik, ám de a korszakokon átívelő műalkotások mégis bepillantást engednek a távoli múltba. A festmények és szobrok túlélik az egykori modelljeiket, mi pedig a 21. században többek között Nagy Sándor, Kleopátra, Napóleon, vagy éppen Báthory Erzsébet, Leonardo da Vinci és Shakespeare arcát láthatjuk a ma embereként, a texasi illetőségű digitális művész, Rebecca (Becca) Saladin munkásságának köszönhetően.
Ez a magasan képzett művész arra használja tehetségét, hogy életre keltse a történelem jelentős, híres, vagy akár hírhedt alakjait. Színt és karaktert ad a kőszobroknak, és valósághű hatást a festményeknek, mindezt pedig a rendelkezésre álló források alapján a legpontosabb történeti hűséggel teszi.
A világtörténelem egyik leghíresebb hadvezéréről, Bonaparte Napóleonról rengeteg portré készült, amelyek végig követik a köztársaságot 1799-ben megdöntő „első konzul" életútját egészen a Szent Ilona szigetére történt száműzetéséig, pontosan megörökítve és dokumentálva Napóleon arcának változásait. Az 1804-ben önmagát császárrá koronázó Napóleonról a kor leghíresebb festői, így többek között Jacques-Louis David, Henri Félix Emmanuel Philippoteaux, Édouard Detaille , vagy Antoine-Jean Gros, Jean Auguste Dominique Ingres és Anne-Louis Girodet készítettek portréképeket.
Becca Saladin David egyik legismertebb Napóleon portréja alapján a fénykorát élő „kis korzikait", illetve a még jóval fiatalabb, feltörekvő Bonapartét ábrázoló márványbüszt, Antoine-Denis Chaudets alkotása alapján hozza vissza a 21. századba a franciák egykori császárát.
A magyar történelemnek kevés olyan alakja akad, akinek személye az ország határain túl is akkora – igaz, hogy meglehetősen kétes – hírnévre tett volna szert, mint Báthory Erzsébet, a „vérgrófnő", akit a Felvidék női Drakulájaként is emlegetnek. A Báthoryak nagy múltú családjának elhíresült sarja, a csejtei várúrnő még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült a legtöbb emberölést elkövetettek korántsem dicsőséges listájára, ahol csak az indiai Behram előzi meg őt 931 áldozatával.
Hogy mi az igazság a várbörtönbe zárt és 1614-ben megtébolyodva meghalt grófnő rémtetteiről, arról még ma is heves vitákat folytatnak a történészek. Becca Saladin egy korabeli portré alapján rajzolta meg a „vérgrófnő" cseppet sem hátborzongató portréját, aki után valószínűleg ma is sokan utánafordulnának, ha most és így sétálna végig a Váci utcán.
Talán nincs is a késői középkornak még egy annyira hírhedtté vált figurája, mint amilyen III. Vlad (Vlad Tepes) havasalföldi fejedelem volt. A kortársak által csak „Karóbahúzó Vladként" emlegetett fejedelem messze földön hírhedt volt a válogatott kegyetlenségeiről. Vlad keresztneve a Drǎculea, apja nevéből, a Draculból származtatható. Vlad Tepes a 15. század derekán sikeres harcokat folytatott a terjeszkedő oszmán hatalommal szemben, a fogságába esett ellenségeit pedig kivétel nélkül karóba húzatta. Kevéssé ismert, hogy Drakula 1462-től Visegrádon is „vendégeskedett" egy ideig, igaz, nem egészen önként, hanem Hunyadi Mátyás foglyaként.
A véreskezű és kegyetlen havasalföldi vajda a valódi világhírét azonban nem is ennek, hanem egy 19. századi ír származású írónak, Bram Storker-nek köszönheti, akinek 1897-ben megjelent „Drakula" című regénye mind a mai napig bestsellernek számít. A hírhedt és kegyetlen vajdáról egyetlen hitelesnek tartott korabeli portré maradt fenn, amely alapján Becca Saldin megrajzolta Drakula gróf 21. századi arcát.
Az óegyiptomi történelem számos híres fáraóval büszkélkedhet, akik közül különösen nevezetesnek számít Egyiptom és a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodónője, Kleopátra. A híres görög-római történetíró, Plutarkhosz szerint az egyiptomi királynőből egészen különleges vonzerő áradt, és nem is annyira az utókor által annyiszor emlegetett szépsége, hanem sokkal inkább az intelligenciája és a nőiessége tette ellenállhatatlanul vonzóvá.
Sok igazság lehet a görög historikus véleményében, hiszen Kleopátra Róma legnagyobb hatalmú államférfiait, Julius Caesart, majd a Caesar ellen i. e. 44 március idusán elkövetett merénylet után az örökébe lépő Marcus Antoniust is az ujjai közé csavarta. Kleopátra bájai egyedül Octavianuson nem fogtak ki, aki az actiumi csata után légiói élén Egyiptomba vonult, hogy foglyul ejtse a királynőt. Kleopátra i. e. 31-ben a fogság elől az öngyilkosságba menekült.
Kleopátráról nem sok ábrázolás maradt fenn. Becca Saladin egy neki tulajdonított ókori márványbüszt segítségével varázsolta modern nővé Kleopátrát, akinek bizonyosan ma is rengeteg rajongója lenne.
A római császárkor történetének egyik méltán híres uralkodója a filozófus császárként is emlegetett Marcus Aurelius. A mértékletesen, önzetlenül és az alkotmányossághoz szigorúan ragaszkodva uralkodó császár az egyik elődjéhez, Hadrianushoz hasonlóan a hellén kultúra nagy rajongójának számított. Nagy hatást gyakoroltak rá a sztoikusok és a neoplatonista gondolkodók.
Az Elmélkedések címen fennmaradt írásai még ma is a világirodalom legolvasottabb művei közé tartoznak. Az i.u. 161-ben trónra lépett békés és jó szándékú filozófus császár uralkodása azonban szakadatlan háborúskodással telt, először keleten kellett visszavernie a parthusok támadását, majd pedig a Pannonia területére betörő germán törzsekkel vette fel sikeresen a harcot.
Az átfogó béke megteremtésére azonban már nem maradt ideje, mert i.u. 180. márciusában Vindobónában (ma Bécs, Ausztria) váratlanul meghalt. Marcus Aureliusról számos olyan élethű portré maradt fenn, amelyek lehetővé tették Becca Saladin számára a nagy császár mai arcának megrajzolását.
Az egyetemes kultúrtörténet egyik leghíresebb zsenije, Leonardo da Vinci rendkívül sokoldalú és nagy tehetségű reneszánsz egyéniség volt. Festőművészként, szobrászként ismert elsősorban, de mint anatómus és feltaláló, továbbá mint hadmérnök, matematikus és építész is maradandót alkotott. Nem véletlenül tartják a reneszánsz ember archetípusának, aki valószínűleg saját korának a legműveltebb embere volt.
Leghíresebb, mindenki által ismert alkotásai, min például a Mona Lisa, az Utolsó vacsora vagy pedig Keresztelő Szent János portréja kiválóan illusztrálják a mester zseniális kvalitásait. Becca Saladin egy 1512-ben ceruzával készített időskori portréja alapján eleveníti meg korunk embereként az ekkor már hatvan éves Leonardót, aki idősen is rendkívül vonzó jóképű férfi maradt.
A zenetörténet óriása, a zenei klasszicizmus és a korai romantika géniusza, Ludwig van Beethoven a kortársak feljegyzése szerint zárkózott, magába forduló és mogorva egyéniség volt. Ebben nagy szerepet játszott hallásának a korán elkezdődött és gyors romlása.
Legutolsó és legmonumentálisabb alkotását, a IX. szimfóniát már teljes süketségben, kizárólag a csodálatos belső hallására hagyatkozva komponálta meg, és az ősbemutatón, 1824-ben süketen is vezényelte, nem hallva meg a finálé befejezése után az őt tombolva ünneplő közönség viharos tetszésnyilvánítását.
A látszólag tüskés külső azonban az őt ért sok szerelmi csalódás ellenére is egy rendkívül mély érzésű romantikus lelket takart. Beethovenről több portré is fennmaradt, Becca Saladin ezek alapján varázsolta 21. századi emberré a „halhatatlan kedvest".
Tutanhamon az új-birodalmi 18. dinasztia egyik utolsó fáraójaként még gyermekként került a trónra, az „eretnek fáraó", Ehnaton fiaként. Noha jelentősebb történelmi tettek nem fűződnek a fiatalon, mindössze 19 éves korában meghalt fáraó nevéhez, mégis ő lett a leghíresebb óegyiptomi uralkodó, ha nem is a tettei, hanem a sírkamrája miatt, amit Howard Carter, a British Museum rajzolójából lett régész fedezett fel a Királyok-völgyében 1922. novemberében.
Tutanhamoné az egyetlen olyan óegyiptomi királysír, amit nem fosztottak ki. Mivel a fiatal uralkodó múmiája is épségben fennmaradt, 2005-ben a legkorszerűbb komputertechnika alkalmazásával elkészítették Tutanhamon legélethűbbnek tartott arcrekonstrukcióját. Becca Saladin ez alapján rajzolta meg az egy 21. századi yuppie-re emlékeztető Tutanhamon portréját.
Kétségtelen tény, hogy a francia történelem egyik legszínesebb egyénisége, XIV. Lajos imádta a pompát, a háborúskodást, és különösen nagy hódolója volt a szebbik nemnek. A Bourbon-dinasztia legjelentősebb uralkodójaként számon tartott XIV. Lajos, a „Napkirály", elképesztő hosszú ideig, 1642 és 1715 között ült a trónon. Hosszúra nyúlt uralmát tartják az újkori Franciaország fénykorának.
Mint hamisítatlan francia, Lajos is imádta az ínyenc étkeket és a jófajta borokat, valamint erősen vonzódott a pompához. De mint a női nem nagy tisztelője, még ezeknél is sokkal nagyobb vonzalmat érzett a nők iránt,. E vonzalom azonban kölcsönösnek bizonyult,, mert a kortárs udvari és arisztokrata hölgyek is rendkívül vonzó és sármos férfinek tartották a fiatal királyt.
Lajos akkora hódolója volt a női nemnek, hogy a Louvre vagy később a versailles-i palota folyosóin haladva, ha összetalálkozott egy szolgálatos takarítónővel pompás tollas kalapját levéve őelőtte is mélyen meghajolt, és pár udvarias szóval bókolt neki. Saladin a király egyik jól ismert fiatalkori portréjáról, Charles le Brun 1661-ben festett képről alkotta meg Lajos egy 21. századi aranyifjút idéző arcképét.
William Shakespeare méltán az angol nyelvű drámaírás és az európai irodalom egyik legnagyobb alakja, akinek világirodalmi öröksége és hatása napjainkig meghatározó jelentőségű a szépirodalomban. Rendkívüli sokoldalúságát bizonyítja, hogy mind a dráma, mind pedig a komédia műfajában képes volt maradandót alkotni.
Műveit az élő nyelvek szinte mindegyikére lefordították, színműveit pedig mind a mai napig játsszák a világ színpadain, Angliában pedig a „nemzet dalnokaként" tiszteli a hálás utókor. A világhíres irodalmárról több egykorú ábrázolás, olajfestésű vagy rézmetszésű portré is fennmaradt. Rebecca Saladin az írófejedelem egyik legismertebb egykorú portréjáról álmodta meg a 21. századi Shakespeare arcát.
