Felfalhatták a cápák a tengerben felejtett házaspárt a búvártúrán

Búvárok a Nagy Korallzátonynál

1998 januárjában Thomas és Eileen Lonergan befizettek egy egynapos búvártúrára a Nagy Korallzátonyhoz Ausztráliában. A túra végén a hajó személyzete rosszul ellenőrizte a fedélzetre visszatért turisták számát, és nem vették észre, hogy hiányzik a házaspár. A hajó így nélkülük tért vissza a kikötőbe. A két ember eltűnését csak 2 nappal később vették észre. Fél év múlva, 120 kilométerrel az eltűnésük helyszínétől megtalálták a felszerelésüket. A helyi halászok szerint valószínűleg cápák falták fel a házaspárt. Az ő történetük alapján készült a Nyílt tengeren c. független, kis költségvetésű film, amely jó kritikákat kapott.

Hónapokkal később megtalálták az eltűnt pár felszerelését

Egy hónappal a tragikus eset után, február végén egy női búvárruhát mosott partra a tenger Észak-Queenslandben. A mérete alapján Eileenra illett. A rárakódott kagylókból arra következtettek, hogy körülbelül egy hónapja lehetett a tengerben. A ruhán több szakadás nyoma volt látható, amelyek valószínűleg az éles korallokkal való érintkezésből keletkezhettek.

A házaspár és a víz alatti írótábla, amelyre a segítséget kérő szöveget írták, és amit bedobtak a tengerbe, hátha megtalálja valaki Forrás: Reddit

Júniusban, Port Douglas térségében, 120 kilométerre a pár eltűnésének színhelyétől még több olyan tárgy bukkant fel, amely egyértelműen a házaspáré volt. Itt megtalálták mindkettejük búvármellényét, rajta Tom és Eileen nevével, a nő egyik uszonyát és egy írótáblát, amelyet a víz alatti kommunikációhoz használnak a búvárok. A táblán ez a szomorú szöveg szerepelt:

"Monday Jan 26; 1998 08am. To anyone who can help us: We have been abandoned on A[gin]court Reef by MV Outer Edge 25 Jan 1998 3pm. Please help to rescue us before we die. Help!!!"

Vagyis

„1998. január 26, reggel 8 óra. Bárkinek, aki segíthet. Az Agincourt-zátonynál felejtett minket az Outer Edge nevű hajó január 25-én, 15 órakor. Kérünk, mentsetek meg minket, mielőtt meghalunk! Segítsetek!!!"

A Korall-tengeri második világháborús hajótöröttek tapasztalataiból tudjuk, hogy a kiszáradás és a cápák jelentették a legnagyobb veszélyt számukra. Tom és Eileen túl messze volt bármilyen szigettől ahhoz, hogy hamar partot érjenek, így valószínűleg sodródtak a tengerben, de hogy merre, azt senki nem tudta megállapítani. A tengerfenéken talált búvársúlyokból arra lehet következtetni, ledobták az övükről ezeket, hogy könnyebben tudjanak a felszínen maradni, és összekötötték magukat az öveikkel, hogy ne szakadjanak el egymástól.

Képkocka a Nyílt tengeren c. filmből, amelyet a Lonergan-házaspár tragikus esete alapján készítettek Forrás: My Canal

Az orvos-szakértő szerint a kiszáradás miatti delíriumban a férj és a felesége ledobálták a felszerelésüket magukról. A felfújt búvármellények hiányában a saját erejükből kellett taposniuk a tengert, amit nem bírhattak sokáig és megfulladtak. A holttestüket pedig cápák falták fel.

Egy másik elmélet szerint a cápák nem vártak a halálukra, hanem megtámadták őket, miután levették a felszerelésüket. Akárhogy is történt, a maradványaik sosem kerültek elő.

A Nyílt tengeren c. filmet kis költségvetésből forgatták, így a színészek igazi cápákkal úsztak együtt Forrás: Myterious Ways

Ki hibázott?

Az Outer Edge-re a következő helyi szokások és szabályok vonatkoztak: a merülések körülbelül 40-50 percig tartottak. Amikor lejárt az idő, a snorkelezőknek sípszó jelezte, hogy térjenek vissza a hajóra, a búvárok pedig a saját búvárszámítógépük jelzése alapján emelkedtek a felszínre.

Búvárok és snorkelezők térnek vissza egy túrhajóra, ez után történik a létszám ellenőrzése Forrás: Ocean Freedom

A helyi szabályok szerint a búvárokat csoportokba kellett volna osztani a tudásszintjük szerint, de azt nem tudni, ez itt így történt-e.

A visszatéréskor, amikor már mindenki a hajón volt, egy matróznak meg kellett számolnia a vendégeket. Emellett be kellett írnia a naplóba az adatokat: mikor kezdődött a merülés, mikor ért véget, és mennyi oxigénnel jött vissza minden egyes vendég. A naplóban a turisták nevének és címének is szerepelnie kellett.

Az Outer Edge tulajdonosa a vizsgálatkor azt állította, hogy volt létszámellenőrzés a hajón, és a turisták is így emlékeztek. Ugyanakkor Karl Jesinenowski matróz mást mondott:

Nem emlékszem jól, de szerintem nem, vagy nem minden merülés után számoltuk meg a visszatért búvárokat.

Mint kiderült, a naplóba nem írták be az előírt adatokat.

A perben a búvárhajót üzemeltető cég azzal támadott, hogy az eltűnt férfi naplójában olyan utalások szerepeltek, amelyek alapján lehetséges, hogy öngyilkosságot követett el a Lonergan-házaspár.

Az ügyben végül a bíróság úgy döntött, hogy az Outer Edge hajót üzemeltető cég a hibás, nem pedig a kapitány vagy a személyzet egyes tagjai.

A vállalat pénzbírságot kapott, amelynek kifizetése után befejezte a működését. A tulajdonosok és a kapitány nem nyilatkoztak a házaspár eltűnéséről.

A film plakátja és a házaspár eltűnéséről szóló cikkek Forrás: Radaris

Döbbenetes, hány embert felejtenek a tengerben a búvártúrák szervezői

Az olvasó azt gondolhatná, egyedi eset volt Lonerganék tragédiája, pedig nem az. A búvárhajók ijesztő számú turistát hagynak ott a merülések színhelyén, és szinte csoda, hogy ezek az esetek nem mindig végződnek halállal.

1993-ban ugyanebben a térségben, Queensland-tartományban egy 16 éves diáklányt felejtettek a Nagy Korallzátony Green Island nevű részén. A lány megfulladt.

1997-ben kétszer is megszámolták a visszatért turistákat egy másik ausztrál búvárhajón. A hajó már visszafelé haladt, amikor az egyik utasnak, Rem Davisnek feltűnt, hogy nincs mindenki a fedélzeten, ezért szólt a kapitánynak.

Mindenhol kerestem azt a két búvárt a hajón, de nem voltak sehol. Amikor szóltam, hogy nincsenek meg, a hajó visszafordult, és szerencsére megtaláltuk őket.

2008-ban egy brit-amerikai párt 19 óra elteltével mentettek ki a tengerből a Nagy Korallzátonynál. Richard Neely és Allyson Dalton a kapitány engedélyével búvárkodott a csoporttól távolabb, 2-300 méterre a többiektől. Amikor a hajó motorcsónakja összeszedte a búvárokat, kettejükről elfeledkeztek. A párnak óriási szerencséje volt, hogy másnap megtalálták őket. A kiszáradás miatt már hallucináltak.

Richard Neely és Allyson Dalton 19 órát töltött a tengerben a Nagy Korallzátonynál, mire egy mentőhelikopter rájuk talált Forrás: The Sydney Morning Herald

Ugyanebben az évben a mexikói Cancúnnál két ott felejtett búvárt találtak, messze a parttól, tengeri halászatra induló turisták. A két férfi elsodródott a búvárcsoporttól egy erős áramlatban. A hajón csak akkor vették észre az eltűnésüket, amikor már visszatértek a kikötőbe. Az esetről videó is készült.

2016-ban a 30 éves, ausztrál Jacob Childs egy roncsmerülésen vett részt, kb. 50 kilométerre a Queensland-i Bundaberg városától. Egy erős áramlat elsodorta a csoporttól, a hajó pedig ott hagyta őt a tengerben. Az eset különlegessége, hogy Childs hosszú videót készített a tengerben önmagáról, amelyen teljesen nyugodt hangon ilyesmiket mondott:

Úgy látszik, az öreg Jacobnak befellegzett.

A férfi hat órát töltött a vízben mire megtalálták.

E cikk szerzője 2006-ben hasonlót élt át a Vörös-tengeren. Az utolsó merülés végén felemelkedtünk, és a legnagyobb meglepetésünkre nem láttuk sehol a hajónkat. Kb. egy óra múlva talált ránk egy másik csoport.

Ez a hajó találta meg a szerzőt és a búvártársát a Vörös-tengeren 2006-ban. Itt az látható, amikor motorcsónakkal átvisznek a saját hajónkra, amely ott felejtett minket Forrás: Baji Tibor

A kapitányuk rádión megkereste a hajónkat, egyeztettek egy találkozási pontot, és kb. 30-40 perc múlva valóban megláttuk a saját hajónkat. Amikor átmentünk, a csoportunk egyik tagja meglepve kérdezte:

Hát ti hol voltatok?

A fedélzeten senki nem vette észre, hogy két ember hiányzik 12-14 fős csoportból.