Egy táska miatt maradhatott életben Adolf Hitler

A merénylet helyszíne 1944. június 20-án a robbanás után

1944. július 20-án pontban déli tizenkettő óra harminc perckor kezdődött el a szokásos napi helyzetértékelő megbeszélés Hitler rastenburgi főhadiszállásán. A Berlintől több mint 500 kilométer távolságra fekvő kelet-poroszországi főhadiszálláson aznap a júliusi hőség miatt nem a betonból épített vezéri bunkerben, hanem egy faépületben tartották meg az értekezletet. Senkinek sem tűnt fel, hogy a tanácskozás közben Klaus Schenk von Stauffenberg ezredes, a német tartalékos véderő vezérkari főnöke egy telefonhívásra hivatkozva elhagyta az épületet. Tíz perccel később iszonyatos detonáció rázta meg a barakkot, amelyből lángnyelvek, és sűrű füst gomolygott elő. A délutáni órákban miután a berlini Benderblockba visszaérkező Stauffenberg Hitler biztos halálát jelentette az összeesküvésben részt vevő tiszteknek, kezdetét vette a Valkűr-hadművelet, a a náci uralmat megdöntő fegyveres hatalomátvételi kísérlet.

Őrjöngő bosszú követte a sikertelen merényletet

Stauffenberg gépe délután négykor landolt Berlinben, ahonnan az ezredes azonnal az összeesküvők főhadiszállására, a Blenderblockba hajtatott, ahol Olbert altábornagy már idegesen várta az összeesküvés többi vezetőjével együtt. Stauffenberg a legnagyobb határozottsággal kijelentette, hogy Hitler halott, ezért Olbert altábornagy kiadta a titkos jelszót a Valkűr-hadművelet megkezdésére.

Stauffenberg ( a képen középen balra) a szintén összeesküvő von Quirinheim ezredes társaságában Forrás: Wikimedia Commons

Az összeesküvők parancsnoksága alatt álló berlini helyőrségi alakulatok a jelszó vétele után lezárták a kormányzati negyedet, ám elmulasztották a propagandaminisztériumba bezárkózott Goebbels, továbbá Heinrich Himmler letartóztatását, valamint a telefonvonalak blokkolását. Joseph Goebbelsnek így sikerült felvennie telefonon a kapcsolatot a rastenburgi főhadiszállással, ahol közölték vele, hogy Hitler túlélte a merényletet.

Joseph Goebbels - miután nem tartóztatták le a felkelők - nyomban aktivizálta magát Forrás: AFP

Ezért amikor Otto Ernst Remer őrnagy parancsnoksága alatt egy zászlóalj érkezett a propagandaminisztériumhoz Goebbels elfogására, a nagy hatalmú propagandaminiszter fölényes nyugalommal átnyújtotta a telefonkagylót az őrnagynak. A vonal túlsó végén személyesen a Führer szólalt meg arra utasítva Remmert, hogy azonnal kezdje meg alakulatával a lázadás leverését. Fromm vezérezredes amikor megtudta, hogy Hitler életben maradt, gyorsan köpönyeget fordítva őrizetbe vette az összeesküvőket.

Otto-Ernst Remer őrnagy interjút ad a rádiónak a hatalomátvételi kísérlet leverése után Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Amikor kiderült, hogy a Führer túlélte a merényletet, a hatalomátvételre bevetett alakulatok parancsnokai sorra megtagadták az együttműködést a „puccsistákkal". Fromm vezérezredes pedig, hogy saját kétes szerepét tisztára mossa, statáriális hadbírósági tárgyalást rendelt el és az elfogott összeesküvőket, köztük von Stauffenberg ezredest, valamint Olbert tábornokot még aznap este a Belnderblock udvarán agyonlövette.

Hitler megmutatja Mussolininek a főhadiszállás felrobbantott helyiségét Forrás: Wikipedia

A Valkűr-hadművelet totális kudarcot vallott, Hitler őrjöngő bosszúja pedig nem ismert határokat. A sikeretlen merénylet utáni tisztogatás ötezer áldozatot követelt. A náci Németország legnépszerűbb, illetve leghíresebb tábornokát, Erwin Rommelet is utolérte Hitler bosszúja.

Gerd von Rundstedt vezértábornagy ( a kép jobb szélén) Erwin Rommel társaságában. Rommelt is utolérte Hitler bosszúja Forrás: Bundesarchiv/Jesse

A legendás „sivatagi róka" választhatott vagy az öngyilkosság, vagypedig a statáriális eljárás között. Rommel, hogy megkíméljék a családját, az öngyilkosságot választotta. A Valkűr-hadművelet ha sikerrel jár, alapvetően megváltoztathatta volna a történelem menetét, országokat, katonák és civilek millióit mentve meg az értelmetlen pusztulástól.

Berlin, 1945 májusában. "Adjatok nekem 10 évet, és nem fogtok Németországra ráismerni!" - nyilatkozta Hitler 1933-ban. Egy évtizeddel később valóban nem lehetett az országra ráismerni Forrás: Wikimedia Commons/ U.S. CONGRESS LIBRARY

A kudarccal azonban ha lehet mondani, csak rosszabbra fordultak a dolgok. Hitler, miután túlélte ezt a sokadik ellene szőtt merényletet még fanatikusabban kezdett hinni önnön kiválasztottságában, és tovább folytatta azt a rettenetes pusztulással együtt járó ámokfutását, amit Klaus Scehnk von Stauffenberg és társai szerettek volna megakadályozni.