A Tupoljev kapitányával kigurulás közben közölte a párizsi irányítás, hogy csökkentették a szovjet gép repülésének időtartamát. Howard Moon amerikai hírszerző szerint ez nyilvánvalóan azért történt, hogy a Tu-144 ne gyakorolhasson nagyobb hatást a közönségre, mint a Concorde.
A francia kormány politikai okokból beavatkozott egy tudományos bemutatóba. A saját gépük presztízsét féltették, ezért lerövidítették a rivális műsorát. Így akarták a háttérbe szorítani a szovjeteket.
Mihail Kozlovnak így kellett végrehajtani a bemutatót. A repülés látványos volt, a hatalmas gép dübörgő hajtóművekkel, dinamikusan repült. A Concorde vezető francia tesztpilótája, André Turcat az utolsó manővering tökéletesnek látta a műsort.
Ekkor a Tupoljev kiengedett futóművekkel ereszkedett a leszállópálya felé 190 méter magasan, majd utánégetéssel intenzíven emelkedett kb. 1200 méterig. Bob Hoover amerikai berepülő pilóta a földről nézte ezeket a pillanatokat:
Az volt az érzésem, hogy meg akarta ismételni a Concorde emelkedését, amikor kb. háromezer lábra, tehát ezer méterre felhúzott. De az emelkedése annyira meredek volt, hogy azt gondoltam, ebből nem fogja tudni baj nélkül kivenni a repülőgépet a pilóta.
Ugyanez volt a véleménye a brit légierő Harrier-tesztpilótájának, John Fowley-nak is, aki aznap már repült a közönség előtt.
Kb. 3-4 ezer lábon, kb. ezer méteren durván, hirtelen váltott át vízszintes repülésre. Szinte lecsapta a gép orrát, hogy ne emelkedjen tovább. Ilyet utasszállító géptől még nem láttam. Egyszerre szisszentünk fel a másik brit Harrier-pilótával. Odafordultam hozzá, és azt mondtam, a szovjet pilóta elvesztette a gép feletti irányítást.
A Tu-144 négy másodperc alatt 750 méterre zuhant, majd balra dőlve folytatta a zuhanást. 280 méter magasságban már 780 km per óra volt a sebessége. A döbbent nézők azt látták, hogy zuhanás közben leszakad a bal szárny, és más darabok is lerepülnek róla. A gép még a levegőben több darabra tört és lángolva rázuhant Goussainville városára.
A gép hatfős személyzete meghalt. A roncsok alatt lelte a halálát nyolc francia lakos, köztük három gyerek. Hatvan ember megsérült, tizenöt ház összedőlt.
Egy évvel a katasztrófa után megszületett a francia-szovjet vizsgálat eredménye. Az átlagos repülési baleseti jegyzőkönyvekhez képest meglepően rövid dokumentumban az áll, hogy nem lehet megállapítani a tragédia pontos okát. A tisztánlátást nem segítette, hogy a Tu-144 fekete dobozai állítólag megsemmisültek.
Howard Moon, aki könyvet írt a szuperszonikus párharcról, azt mondja, hogy ez nem más, mint ködösítés.
A vizsgálat nem hozott egyértelmű és megnyugtató eredményt. Az a meggyőződésem, hogy a francia és a szovjet kormány kötött egy megállapodást, hogy amennyire lehet, semmi ne derüljön ki az ügyről.
A balesetről szóló elméletek egyike szerint a katasztrófát Mihail Kozlov pilóta okozta, aki sokkal látványosabban akart repülni, mint a Concorde, ezért túlhúzta a gépet, és túl erős kormánymozdulatokkal vezette. A Tupoljev nem bírta a túlzott igénybe vételt és kettétört.
Egy másik teória szerint amikor a meredek emelkedés végén vízszintes repülésbe váltott Kozlov, a kacsaszárnyakat épp behúzták, ami megzavarhatta a levegő áramlását a hajtóműveknél. A nem egyenletes áramlás egy vagy több hajtóműben nyomáslengést, pompázst okozhatott. A személyzet visszahúzta a gázkarokat és süllyedésbe vitte a gépet, nehogy átessen. A nagyon meredek zuhanás közben ismét kinyitották a kacsaszárnyat, de amikor kezdték felemelni a gép orrát, a baloldali kacsaszárny leszakadt, nekiütközött a bal szárnynak és átütötte az üzemanyagtartályt. A gép kettétört és lezuhant.
Mások szerint a beépített biztonsági korlátozás kiiktatása okozta a katasztrófát, amiről feljebb olvashattak. Amikor az 5 fokos korlátozást törölték a vezérlésből, akaratlanul rövidre zártak olyan áramköröket, amelyeket csak a gyártáskor használtak, és ezzel tulajdonképpen aktiváltak egy rejtett hibát. Ez ugyanis azt okozta, hogy a kacsaszárnyak behúzása esetén a magassági kormányok automatikusan 10 fokra álltak. Emiatt történt az a durva vízszintes repülésbe történő átmenet, majd a zuhanás.
Egy újabb teória képviselői azt állítják, hogy Vlagyimir Bengyerov főtervező-helyettes negyedikként bent volt a pilótafülkében, mert filmre vette a repülést. Az intenzív manőverezés közben a kamera kiesett a kezéből, leesett a földre, és beszorult a kormányoszlop és a padló közé. Mivel így Kozlov nem tudta megmozdítani a kormányt, lezuhantak. Ezt viszont kategorikusan cáfolták a francia tűzoltók, akik megtalálták a pilótafülkét egy ház pincéjében a becsapódás után. A tűzoltók egyértelműen három holttestet emeltek ki a roncs fülkéből.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!