Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kutatók az Annals of Internal Medicine című szaklapban publikált tanulmányban igyekeztek megtalálni a választ a felvetett kérdésre. Kimutatták, hogy a két módszer egyformán hatékony lehet, ha szakszerű tanácsadással együtt alkalmazzák őket.
Az egy éven át tartó vizsgálatba a chicagói Illinois Egyetem kutatói 90 elhízott, 18 és 65 év közötti felnőttet vettek fel.
A résztvevőket véletlenszerűen osztották be a három csoport egyikébe:
A résztvevők az első hat hónap alatt mindkét diéta mellett a kiindulási testsúlyuk körülbelül 5 százalékát veszítették el.
Az étrendeket ezután úgy állították be, hogy a következő hat hónapban segítsenek fenntartani ezt a súlycsökkenést.
Az időkorlátos étkezésű csoport tíz órára (10 órától 20 óráig) hosszabbította meg az étkezési ablakot, a napi kalóriabevitelt korlátozó csoport pedig a súlyuk, magasságuk, életkoruk és aktivitási szintjük alapján kiszámított kalóriaszükségletüknek megfelelően növelte a kalóriabevitelt. A kontrollcsoport megtartotta ugyanazt az étkezési mintát.
A kutatók azt feltételezték, hogy az étkezési órák számának csökkentésére összpontosító résztvevők jobban elérik és fenntartják a fogyást, mint a kalóriaszámlálásra összpontosítók.
A két diéta testösszetételre (izom-, zsír- és csonttömeg), derékkörfogatra és egy sor egészségügyi markerre gyakorolt hatását is felmérték.
A tanulmány megállapította, hogy az étkezési idő korlátozása és a kalóriák számának korlátozása egyaránt hatékony a fogyás szempontjából. A résztvevők mindkét csoportban 12 hónap után a kiindulási testsúlyuk körülbelül 4 százalékát veszítették el.
Mindkét diéta hasonló mértékben csökkentette a derékkörfogatot és a zsírtömeget is.
A feljegyzésekből kiderült, hogy a kalóriabevitel mindkét diéta esetében hasonló mértékben csökkent, az eltérő megközelítések ellenére.
Egyik étrend sem mutatott semmilyen változást az egészségügyi markerekben, például a glükóz-, inzulin- vagy koleszterinszintben.
Ennek egyik oka lehet a késői, időben korlátozott étkezési ablak (12 órától 20 óráig) alkalmazása, amelyet a résztvevők számára elfogadhatóbbnak tartottak.
Bizonyított, hogy a korai, időben korlátozott étkezési ablak (például 8 órától 16 óráig) nagyobb súlycsökkenést eredményezhet és javíthatja a vércukorszint szabályozását
– mondta David Clayton , a Nottingham Trent Egyetem táplálkozás- és gyakorlatélettanának vezető oktatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy miért van ez így.
A kutatások azonban azt sugallják, hogy anyagcserénk a nap korábbi szakaszában hatékonyabb, és igazodik a természetes ébrenléti és alvási szokásainkhoz. Ez azt jelenti, hogy a szervezet jobban hasznosíthatja a nap elején elfogyasztott tápanyagokat.
Ezek az eredmények alátámasztják azokat a korábbi tanulmányokat, amelyek hasonló súlycsökkenést találtak, amikor az időkorlátos étkezés és az időszakos böjt más népszerű változatait (például az 5:2 diétát) a napi kalóriakorlátozással hasonlították össze.
Ezek a közzétett tanulmányok mind azt mutatják, hogy a kalóriakorlátozás, amit akár az evés idejének csökkentésével, akár az elfogyasztott kalóriák számolásával érjük el, a legfontosabb dolog, ami meghatározza a fogyást. Az új tanulmány azt is mutatja, hogy az időben korlátozott étkezés fogyáshoz vezethet anélkül, hogy kifejezett utasítást adna a kalóriabevitel csökkentésére.
A kutatás másik erőssége a résztvevők faji sokszínűsége volt (79 százalékuk fekete vagy spanyolajkú volt), ami a szakemberek szerint azt jelenti, hogy ezek az eredmények szélesebb körben alkalmazhatók, mint a legtöbb korábbi tanulmány.
Akadnak azonban nehézségek is: a tanulmány egyik fontos szempontja miatt ugyanis nehéz arra következtetni, hogy ezek a beavatkozások önmagukban elegendőek lennének a fogyáshoz. Ez azt a tényt takarja, hogy a résztvevők mindkét étrendi beavatkozási csoportban rengeteg tanácsadásban részesültek a vizsgálat során.
Ez magában foglalta az egészséges táplálkozással kapcsolatos tanácsadást és a kognitív viselkedésterápiát (egyfajta beszélgetésterápia) az impulzusevés csökkentése érdekében.
Ez valószínűleg segített a résztvevőknek csökkenteni a vágyat, hogy magas kalóriatartalmú ételeket egyenek a böjti időszak letelte után.
Vitatható, hogy a tanulmány bizonyította-e azt, hogy az időben korlátozott étkezés és a napi kalóriabevitel csökkentése egyformán hatékony a fogyás szempontjából
– vetette fel David Clayton. – Nem állítjuk biztosan, hogy az egészséges táplálkozással kapcsolatos szakmai támogatás segíthet vagy nem releváns a fogyókúra során.
Érdekes módon egy nemrégiben készült kutatás kimutatta, hogy az időkorlátos étkezés további, plusz támogatás és segítség nélkül három hónap után sem vezetett súlycsökkenéshez.
Sőt, az egyes diéták résztvevői között is jelentős különbségek mutatkoztak a fogyásban.
Ez a tudósok szerint azt sugallja, hogy lehetnek olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik, hogy az időben korlátozott étkezés vagy a napi kalóriakorlátozás hatékonyabb legyen egyes emberek, mint mások számára.
Ahogy arra David Clayton végül rámutatott, a fogyókúra az alkalmazott módszertől függetlenül mindig nehéz. Az új tanulmány viszont azt erősíti, hogy fogyás időszakos böjttel is elérhető, ám néhány ember valószínűleg jobban profitál ebből, mint mások. Hogy ez miért van így, azt jelenleg nem tudják.
