Így nézhetett ki valójában a Föld legrettegettebb állata

T. rex
Illusztráció
Vágólapra másolva!
A ragadozó dinoszauroszokat, köztük a T. rexet mindenütt vicsorgó fogsorral ábrázolják. Pedig a legújabb kutatások szerint a T. rexek sem vicsorogtak mindig: fogsorukat pikkelyes ajkak takarták, akár a mai gyíkokét.
Vágólapra másolva!

Bármennyire hitelesnek tűnik a dinoszauruszokról a hollywoodi filmekben, például a Jurassic Parkban elénk tárt kép, egy fontos részletben sántít: a ragadozó dinóknak nem lógtak ki folyton a fogaik, hanem szájukat pikkelyes ajkak zárták – állítják legfrissebb kutatásukban a Portsmouth-i Egyetem paleontológusai.

A tudósok és az ősvilágot ábrázoló művészek régóta vitatják, vajon a theropoda dinoszauruszoknak – amelyek közé a madarak ősei mellett a két lábon járó csúcsragadozók, például a T. rexek és a Velociraptorok is tartoztak – voltak-e ajkaik, vagy alsó állkapcsukra záródó felső fogsoruk a krokodilokéhoz hasonló módon folytonosan látható volt-e.

Egy nemzetközi kutatókból álló csoport most megkérdőjelezi a mindannyiunk számára ismerős vicsorgó dinoszaurusz-ábrázolások hitelességét. Szerintük ugyanis ezeknek a dinóknak a gyíkokhoz, valamint a hidasgyíkhoz vagy tuatarához hasonlóan ajkaik voltak. A tuatarák, e ritka, ma már csak Új-Zélandon előforduló hüllők egy valaha virágzó, a dinoszauruszokkal egy időben élt hüllőcsoport utolsó ma élő képviselői.

A kérdést mindeddig legalaposabban körüljáró vizsgálat során a kutatók ajkas és ajkatlan hüllőcsoportokban elemezték végig a fogak szerkezetét és kopási mintázatát, illetve az állkapocs morfológiáját, és arra jutottak, hogy a theropoda száj anatómiája és funkciója jobban emlékeztet a gyíkokéra, mint a krokodilokéra.

Ebből pedig az következik, hogy gyíkszerű módon pikkelyes ajkak takarhatták a fogaikat.

Illusztráció Forrás: Mark Witton

Ezek az ajkak az emlősökéivel ellentétben valószínűleg nem tartalmaztak izmokat. A hüllőajkak fedik ugyan a fogakat, de rendszerint nem mozgathatók önállóan: nem lehet velük vicsorítani, csücsöríteni, sem bármi mást, amit az emberek és egyéb emlősök az ajkaikkal csinálni szoktak.

„A paleontológusok szeretik a kihalt állatokat a ma élő legközelebbi rokonaikkal összehasonlítani, de a dinoszauruszok esetében ezek a ma élő legközelebbi rokonok több százmillió éve külön evolúciós utakon járnak, és hihetetlen mértékben specializáltak – magyarázza Derek Larson, a kanadai Royal BC Museum gyűjteményvezetője és őslénytani kutatója. – Ellenben figyelemre méltó a hasonlóság a theropodák és a varánuszok fogai között. A legkisebb törpevaránusztól a komodói sárkányig a fogak a theropodákéhoz nagyon hasonlóan működnek az egész csoportban. Ezért a varánuszokat e funkcionális hasonlóság alapján egész jól össze lehet vetni a theropodákkal, noha nincs köztük szoros rokonság."

„A dinoszauroszokat rekonstruáló művészek a 19. század óta felváltva hol ajkakkal, hol ajkak nélkül ábrázolták ezeket az őshüllőket, de az 1980-as, 1990-es évektől fogva az ajkatlan ábrázolás vált uralkodóvá – fejtette ki Mark Witton, a Portsmouth-i Egyetem munkatársa és a cikk társszerzője. – Ez a kép aztán a Jurassic Park meg a többi játékfilm és természetfilm révén mélyen gyökeret vert a populáris kultúrában. Érdekes, de sosem volt olyan felfedezés vagy ennek a témának szentelt kutatás, amely indokolta volna ezt a döntést, így ebben valószínűleg sokkal inkább a rémisztő megjelenés iránti esztétikai igény nyilvánult meg, semmint a tudományos gondolkodás megváltozása. Most mi azzal, hogy gyíkmódra csukott ajkakkal mutatjuk a dinoszauruszokat, felülírjuk ezt a népszerű képet. Ami azt jelenti, hogy legtöbbünk kedvenc dinoszaurusz-ábrázolásai, beleértve a Jurassic Park ikonikus T. rexét, helytelenek."

A T. rex fejének rekonstrukciója Forrás: Mark Witton

A legrangosabb tudományos folyóiratok egyikében, a Science-ben publikált közlemény arra mutat rá, hogy az ajak nélküli állatok fogainak kopási mintázata jelentősen különbözik a ragadozó dinoszauruszokétól, és hogy a dinók fogai a koponyaméretükhöz viszonyítva egyáltalán nem voltak nagyobbak, mint a mai gyíkok fogai – vagyis nem voltak akkorák, hogy ne takarhatták volna őket el teljesen az ajkak.

Azok az apró üregek a dinoszauruszok állkapcsa környékén, amelyekben az ínyt és a száj körüli szöveteket ellátó erek és idegek futottak, szintén inkább a gyíkokéhoz, mint a krokodilokéhoz hasonló elrendezést mutattak. Ezen kívül az theropodák állkapocszáródásának modellezése azt mutatta, hogy ajkak nélkül a száj összecsukásához vagy az alsó állkapocsnak kellett volna a felső állkapcsot függesztő csontokkal súrlódnia, vagy az egész állkapocsízületnek kellett volna kiugrania a helyéből.

„A nyál igen fontos a fogak egészségének megőrzésében, amint ezt bármelyik fogorvostól megtudhatjuk. Az ajkakkal nem fedett fogak könnyen kiszáradhatnak, ami sérülékennyé teszi őket a táplálkozás és a harc során. A krokodiloknál látjuk is ezt, de a dinoszauruszoknál nem – erősítette meg Kirstin Brink, a Manitobai Egyetem paleontológia tanársegédje és a cikk további társszerzője. – A dinoszauruszok fogát nagyon vékony zománcréteg borította, ellentétben az emlősökével, amelyet kevés kivételtől eltekintve vastag zománc fed. A krokodilok fogzománca valamivel vastagabb, mint a dinoszauruszoké, de nem annyira, mint az emlősöké. Egyes emlőscsoportoknak vannak fedetlen fogaik, de ezekben az állatokban a fogzománc úgy módosult, hogy ellenálljon a nagyobb kitettségnek."

Illusztráció Forrás: Mark Witton

„Bár a múltban többen érveltek amellett, hogy a ragadozó dinoszauruszok fogai túlzottan nagyok voltak ahhoz, hogy ajkak fedjék őket, tanulmányunkban megmutatjuk, hogy ezek a fogak nem is voltak különösebben hatalmasak – szögezi le Thomas Cullen, az Auburn University őslénykutatója és a tanulmány vezető szerzője. – Arányukban még a tyrannosaurus óriási fogai sem nagyobbak a ma élő ragadozó gyíkokénál, ha a koponyamérethez viszonyítjuk őket. Ez pedig ellene szól annak a felvetésnek, hogy a fogaikat túlzott méretük miatt ne takarhatták volna el az ajkak."

Az eredmények újabb adalékokat szolgáltatnak ahhoz, miképp rekonstruáljuk a dinoszauruszok és más kihalt lények lágyszöveteit és külső megjelenését.

E rekonstrukciók segítenek kulcsfontosságú kérdéseket tisztázni az ősvilág lényeinek táplálkozásával, szájhigiéniájuk megőrzésével, illetve evolúciójuk és ökológiájuk általánosabb mintázataival kapcsolatban.

„Egyesek azt vallják, hogy a legalapvetőbb vonásoktól, például az ujjak számától eltekintve fogalmunk sem lehet a dinoszauruszok külleméről. A mi tanulmányunk és a hozzá hasonló munkák azonban bizonyítják, hogy egyre több fogódzónk van a dinoszauruszok megjelenésének sok aspektusát illetően – teszi hozzá Witton. – Fogalmunk sincs? Dehogynem. Igazából ott tartunk, hogy bátran kijelenthetjük: ha ennek a dinoszaurusznak ezen a képen nincsenek ajkai, vagy nincsenek ilyen vagy olyan pikkelyei és tollai, akkor ez nem valósághűbb ábrázolása a fajnak, mintha tigrist rajzolnánk csíkok nélkül."

A kutatók hangsúlyozzák: a tanulmány nem azt állítja, hogy egyetlen kihalt állatnak se lettek volna fedetlen fogai. A kardfogú ragadozó emlősöknek, a tengeri hüllőknek és az extrém hosszú, cipzárszerűen záródó fogakkal rendelkező repülő őshüllőknek például egész biztosan voltak.