A Titanic segélyhívását elsőként fogta egy walesi rádióamatőr, de esélye sem volt segíteni

Számtalan legenda kering a Southamptonból 1912. április 10-én első útjára kifutott Titanic óceánjáró állítólagos magyar szálairól

Amikor a Titanic 1912-ben jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon való átkelés közben, a távírászok kétségbeesetten küldték a vészjelzéseket, remélve, hogy valaki, valahol meghallja őket. Az elsők válaszolók között egy rádióamatőr volt, aki mintegy 3 000 mérföldre (4800 km) távolabb, Dél-Walesben fogta az adást, írja a BBC hírportál.

Az autodidakta Arthur Moore a Caerphilly megyei Blackwoodban lévő házi készítésű állomásán fogta a jelet. Azonnal a helyi rendőrőrsre sietett, de nem hittek neki.

És bár a rádiórajongó semmit sem tudott tenni a Titanic fedélzetén lévőkért, úttörője volt a szonártechnológia egy korai formájának, amely évtizedekkel később segített felfedezni a hajó nyughelyét.

„Artie", ahogy a helyiek ismerték, már egy évvel a Titanic elsüllyedése előtt címlapokra került a rádióberendezéseivel. 1911-ben lehallgatta az olasz kormány Líbiának szóló hadüzenetét - ez a teljesítménye a Daily Sketch című brit bulvárlap címlapjára került.

Artie Moore Forrás: National Library of Wales

Az 1887-ben született Artie és testvére egy malom vezetését vette át apjától, vállalkozók és úttörő feltalálók voltak.

Lyn Pask, a blackwoodi történelmi társaság elnöke elmondta, hogy a testvérek a Gwent régió legkorábbi gépkocsijainak némelyikét birtokolták, gépeket fejlesztettek a helyi gazdák számára, és a terület először jutott áramhoz az általuk készített, a malom vízkereke által működtetett generátor segítségével töltött akkumulátorok révén.

Artie mérnöki munka iránti szeretetét egy tragédia hozta a felszínre, miután fiatalon elvesztette a lábát egy balesetben a malomban. Ez inspirálta őt első találmányára, egy ellensúlyra a kerékpárján, amely lehetővé tette számára, hogy a jó lábával hajtva a pedált tudjon közlekedni.

A malom esztergapadján készült gőzmozdony makettje megnyert egy magazin pályázatát. Díja egy könyv volt, a Modern Views of Magnetism and Electricity (A mágnesesség és elektromosság modern nézetei), amely felkeltette érdeklődését a rádiótelegráfia iránt.

Billy Crofts, a ma Londonban élő, de eredetileg Llantrisantból származó rádióamatőr rajongó elmondta, hogy akkoriban Artie-ra úgy néztek, mint valami különcre.

Artie műhelye a rádiózáshoz szükséges berendezéssel Forrás: National Library of Wales

"A Gelligroes malomból származó vékony rézhuzalokból készült antennákat a közeli Sirhowy folyó fölé, a fák között a domboldalon egy régi pajtába kötötte fel" - mondta Crofts.

Ennek eredményeképpen Artie messzebbről is tudott rádióüzeneteket fogni, mint ahogyan azt korábban bárki gondolta volna.

Az emberek azt hitték, elment az esze, és hogy az a hit, hogy drótdarabkákon keresztül jeleket tud lehallgatni, valami olyasmi, ami a paranormális pszichológiához hasonlít.

Minden bizonnyal így reagált a Caerphilly-i rendőrség is, amikor 1912. április 15-én a kora reggeli órákban Artie a Titanic SOS-hívásait jelentette a kapitányságra.

A Titanic kifut Southamptonból 1912. április 10-én Forrás: Wikimedia Commons

„Jaj, ne!" - gúnyolódtak rajta. „Majd megnézzük. Csak menj vissza az ágyadba, és ne fáradj tovább."

Pask azonban azt mondta, hogy Dél-Walesen kívül Artie-t valóban nagyon komolyan vették.

„Hamarosan újsághírek érkeztek, amelyek minden egyes részletét megerősítették annak, amit Artie mondott a rendőrségnek, még azt is, hogy a Titanic a nemrég elfogadott SOS vészjelzést használta" – mondta Pask.

„Blackwoodban talán fekete mágiának gondolták, de azok számára, akik ismerték és értették, a vezeték nélküli távírás volt a maga korának internete" – tette hozzá Pask.

Pask szerint Artie zsenialitására hamarosan felfigyelt néhány „nagyon fontos ember".

Köztük volt Guglielmo Marconi, a rádiótávíró feltalálója. Ő eredetileg azt jósolta, hogy a rádiójelek 2000 mérföld (3200 km) távolságot képesek áthidalni, de Artie több mint 4000 mérföld (4800 km) távolságból fogta őket.

Egy éven belül Marconi felvette az amatőrt a rádiótársaságába. Marconi tanítványaként ő tervezte az első olyan kommunikációs eszközöket, amelyek az első világháború idején összeköttetést teremtettek Nagy-Britannia és a Falkland-szigetek között.

A Titanic távírójának replikája Forrás: Wikimedia Commons

A második világháborúban úttörője volt a szonár korai formájának - egy olyan technikának, amely hangot használ a navigációhoz, a távolságok méréséhez és a vízben lévő tárgyakkal való kommunikációhoz. Ez segített a szövetséges hajóknak az Atlanti-óceán északi részén a német tengeralattjárók kerülgetésében.

Artie 1947-ben Jamaicába vonult vissza, de nem sokkal később leukémiás lett, és visszatért Bristolba kezelésre, ahol egy évvel később meghalt.

1985-ben, 73 évvel azután, hogy amatőr rádiója fogadta az utasszállító hajó segélykéréseit, az általa kifejlesztett szonártechnológiát használták fel a Titanic végső nyughelyének felfedezéséhez az Atlanti-óceán fenekén.