Náci elmebaj: Göring parancsára önmagát üldözte a német légierő

Német vadászok a levegőben

A náci katonai vezetők, Hitlerrel az élen, gyakran személyesen vették át a harcok irányítását, mert meg voltak győződve a saját nagyszerűségükről. Az ilyen beavatkozások a legtöbb esetben semmi jóval nem kecsegtettek, mert megakadályozták az alacsonyabb rangú, viszont tapasztalt tisztek munkáját. 1943 októberében Hermann Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe főparancsnoka személyesen irányította a Németországot védő vadászokat, ami azzal járt, hogy az amerikai bombázók zavartalanul szórhatták a bombáikat a német városokra, míg a Messerschmittek több órán át önmagukat kergették az égen. A köpenicki légiharc és más katonai szerencsétlenkedések története következik az elmúlt 300 évből.

Nem szóltak, hogy háború van

1898-ban kitört az amerikai-spanyol háború, amelyben az Egyesült Államok blokádot vont Kuba köré, és elsüllyesztette a spanyol hajókat a Fülöp-szigeteken. Az amerikai flotta emellett fontosnak tartotta a mikronéziai Guam elfoglalását is, mert a sziget stratégiai ponton helyezkedik el a Csendes-óceáni szigetvilágban, egyenlő távolságra Tajvantól és Pápua-Új-Guineától, és minden ázsiai hadművelethez előretolt bázisként szerepelhet.

Mikronézia térképe, Guam szigete itt található Forrás: Wikipedia

Ezért május 10-én Henry Glass, a USS Charleston cirkáló kapitánya a következő utasítást kapta:

Uram, amint átvette ezt a levelet, induljon Manilába. Útközben ön megáll Spanyol Guam szigetén, foglyul ejti a kormányzót és más tisztviselőket, lefegyverzi a helyőrséget és megsemmisít minden erődítést. A hadművelet legfeljebb két napig tarthat.

A USS Charleston cirkáló, amely elfoglalta Guamot Forrás: War History Online

Glass kapitány Honoluluból indult a sziget meghódítására.

A cirkáló és a két kísérő hajó június 20-án behajózott a békés trópusi sziget kikötőjébe és leadott 13 lövést a parti erődre.

A falakban semmi kár nem keletkezett. Az esetet a sziget mind a négy magas rangú vezetője – a spanyol kikötő parancsnoka, a tengerészgyalogság kapitány, az orvos és a kormányzó titkára – végignézte a partról. Pedro Duarte tengerészgyalogsági kapitány azonnal az ötödik méltósághoz, a kormányzóhoz küldetett a fővárosba, hogy szekéren indítson el egy szállítmány lőport a kikötőbe.

A spanyolok ugyanis azt hitték, hogy díszlövéseket hallottak, és nem volt mivel viszonozniuk a köszöntést.

A guami spanyol erőd egy részlete Forrás: War History Online

A négy guami vezető nemsokára egy csónakon a Charlestonhoz evezett és felmászott a fedélzetre. Ott elnézést kértek Glass kapitánytól, amiért egyelőre elmaradtak a spanyol díszlövések, de biztosították róla, a szekér délutánra megérkezik, és akkor majd pótolják az üdvözlést.

Glass kapitány megnyugtatta őket, hogy erre semmi szükség, egyidejűleg pedig hadifoglyoknak nyilvánította a spanyol tiszteket.

A spanyolok ekkor tudták meg, hogy az országuk hadban áll az USÁ-val, erről ugyanis a madridi kormány elfelejtette értesíteni a guami helyőrséget.

Az amerikai parancsnok ezután azonnal szabadlábra is helyezte az újdonsült rabokat, azzal, hogy evezzenek vissza a szigetre, és értesítsék a kormányzót a fejleményekről. Másnap a kormányzó és a sziget mind az 54 spanyol katonája, némi huzavona után letette a fegyvert. Mindannyiukat a Fülöp-szigekre vitték, ahol szabadon engedték őket.

A Charleston behajózik Havanna kikötőjébe Forrás: Naval History Heritage Command

A háborút végül a párizsi békeszerződés zárta le. Az Egyesült Államok 20 millió dollár fájdalomdíjat fizetett Spanyolországnak a gyarmatai, Guam, a Fülöp-szigetek és Puerto Rico elfoglalásáért.

A köpenicki légiharc

1943-ra a német légierő vezetője,

Hermann Göring birodalmi marsall, az európai képtárak kifosztója, nem tudta beváltani az ígéretét, hogy soha nem érik majd bombák a Ruhr-vidéket.

A szövetségesek szisztematikus bombázótámadásai súlyosan veszélyeztették a német fegyvergyártást, a károk óriásiak voltak. Hitler bizalma megingott Göringben. A birodalmi marsall sajtókampányt indított a saját fontosságának hangsúlyozására: fotósok kíséretében sorra járta a vadászalakulatokat, a pilótákkal fényképezkedett, és buzdító beszédeket tartotta azzal a jelszóval: „ne hagyjatok cserben!"

Hermann Göring, Európa múzeumainak és képtárainak kifosztója, a Luftwaffe főparancsnoka Forrás: All That Is Interesting

Közben egyre inkább nyomasztotta a személyes sikertelensége, az, hogy hátrébb szorult a náci elitben, ezért egyre több morfiumot szedett, és frusztrációjában

egyre többször szólt bele a vadászok védelmi harcaiba.

Ezt a tapasztalt hadosztályparancsnokok egyáltalán nem fogadták örömmel, mert Göring csak akadályozta a vadászok helyes irányítását.

A Jg. 53. jelzésű német vadászezred katonái pihennek a nyugati front egyik repülőterén Forrás: Bundesarchiv/Folkerts

A „Dagadt" gúnynevű marsall legemlékezetesebb ilyen beavatkozása 1943 október 20-án történt, amikor szokás szerint átvette a Lufwaffe harcának vezetését egy légitámadáskor.

Az amerikai bombázókötelék Düren városát támadta. A gépeket a földről nem lehetett látni az erős felhőzet miatt, csak a motorjaik zúgása volt hallható. A gépekről ledobott radarzavaró fémfóliaszálakat messze keletre sodorta a szél. Miközben a bombázók Dürent támadták, majd visszafordultak Anglia felé, a német földi irányítás tisztjei a távolodó bombázók ellen küldték a vadászokat.

Amerikai B-17 nehézbombázók Európa felett Forrás: US Department of Defense

Azaz, csak küldték volna, mert a birodalmi marsall mást gondolt erről. Göring azt hitte, hogy a keletre fekvő Schweinfurt lesz a valódi célpont, amerre a szél vitte a fóliaszálakat. Ezért személyesen utasította a teljes vadászerőt a keleti bevetésre.

Felszállnak a JG. 26. ezred Me 109 G-6 típusú vadásza 1944-ben Forrás: Pinterest

A felszálló vadászok eltűntek a felhőben,

Göring pedig azt várta, hogy nemsokára megdicsőülhet, amikor a Messerschmittek összetalálkoznak majd a B-17-esekkel Schweinfurtnál.

És valóban, a schweinfurti földi figyelőszolgálat jelentette, hogy nagy repülőkötelék hangját hallja a magasból, de mégsem hullottak bombák a városra.

Nem is hullhattak, mert ez az erős kötelék a Göring által személyesen odarendelt német vadászegység volt.

Ők a felhők miatt nem látták Schweinfurtot, de a földi információk alapján – mármint hogy nagy kötelék repül a város térségében –, továbbrepültek kelet felé és keresték az amerikaiakat.

Német vadászok a levegőben Forrás: American Heritage Museum

Mivel a kötelék továbbrepülését a földi figyelőszolgálat újra jelentette, Göring most azt hitte, hogy egy lipcsei gyár lesz a célpont.

Azonnal minden egység repüljön Lipcsébe,

adta ki a parancsot a birodalmi marsall.

Lipcsénél azonban pontosan ugyanaz ismétlődött meg, mint ami Schweinfurtnál történt. Egy nagy repülőkötelék hangját hallották a földön, a vadászok pedig tovább keresték önmagukat – hiszen eddig is csak önmaguk után száguldottak.

A vadászirányítás lemondott arról, hogy megmagyarázza Göringnek, miről van szó, így a marsall egészen a cseh Pilzenig kergette a Messerschmitteket.

Itt végre felszakadt a felhőzet, és az égen csak a rengeteg német vadászt lehetett látni, amerikai bombázót nem.

Német vadászkötelék a levegőben Forrás: The Digital Collection of the National WW2 Museum

Göringnek ekkor esett le a tantusz: ő maga volt a felelős a kínos tévedésért. A vadászok szerencséjére a birodalmi marsallnak visszatért a humora egy rövid időre, és minden érintett kötelékparancsnoknak táviratot küldött, amelyben a megszokott ledorongolás helyett gratulált

a Köpenick erődje elleni légitámadás sikeres elhárításáért.