Az űrből is látható, hogyan alakították át a hódok az Északi-sarkot

Ez a hód is éppen egy gátat épít

A hódok szép lassan elfoglalják az alaszkai tundrát, teljesen átalakítják vízi útjait, és felgyorsítják a klímaváltozást az Északi-sarkvidéken. A változások olyan hirtelenek és drasztikusak, hogy jól láthatóak az űrből is.

Az űrből is láthatjuk a nyomaikat

Ahogy a sarkvidéki tundra felmelegszik, úgy nőnek a folyók és patakok mentén egyre nagyobb számban a fás szárú növények, amelyek tökéletes élőhelyet teremtenek a hódok számára. Ahogy azonban a szőrös rágcsálók beköltöznek ezekbe a vízi utakba, máris elkezdik otthon érezni magukat azzal, amihez a legjobban értenek:

fát rágnak és döntenek ki, majd hordanak a gátak építéséhez, amivel eltömítik a zúgó folyókat és patakokat, hogy „saját" tavakat készítsenek.

Ami egykor vékony vízvonalnak tűnt, amely átszelte a tundrát, az ma már egyfajta hódtavak sorozatává vált.

A hódok rágásnyomai jól kivehetők a fán Forrás: PInterest

Nem sok más állat hagy maga után olyan lábnyomot, amelyet az űrből is látni lehet

– mondta Ken Tape, az Alaska Fairbanksi Egyetem ökológusa a Business Insider-nek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Van egy, és azt embernek hívják; a vicces azonban az, hogy az emberek nem kapnának engedélyt arra, amit a hódok most ebben az államban tesznek.

Ennek a kitűnően úszó, szőrös rágcsálónak az észak-amerikai tundrára való betörése közben vegyes képet mutat. A hódtavak buja oázisokat hoznak létre, amelyek növelhetik a biológiai sokféleséget, de szerepet játszanak az éghajlati válság felgyorsításában is.

Tizenegyezer új hód által létrehozott tó

Tape és munkatársai az 1950-es évek elején készült légifelvételeket értékelték, és nem találták a hód jelenlétére utaló jeleket az alaszkai sarkvidéki tundrán. A hódok érkezésének első bizonyítékai az 1980-as felvételeken jelentek meg.

A 2000-es és 2010-es évekből származó műholdfelvételeken a hódtavak száma pedig már megduplázódott.

A műholdfelvételek szerint összességében több mint 11 ezer úgynevezett „hódtó" jelent meg azóta a tundrán.

Ez a hód is éppen egy gátat épít Forrás: Getty Images/jeffhochstrasser/Jeffhochstrasser

Alaszka egész nyugati része mostanra valóban sűrűn benépesült hódtavakkal

– mutatott rá Tape. – Ez összhangban van azzal, amit a térségben élő őslakosok is megfigyeltek.
Hozzátette: mindez különösen szembetűnő a földön olyan városokban, mint Kotzebue, ahol húsz évvel ezelőtt még nem voltak hódok, most pedig mindenütt ott vannak.

A kutatók eredményeiket a Scientific Reports című folyóiratban publikálták még tavaly májusban. A kutatást Tape azonban csak decemberben mutatta be az Amerikai Geofizikai Unió őszi ülésén, éppen akkor, amikor a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal kiadta éves figyelmeztetését arról, hogy az Északi-sarkvidék milyen gyorsan „enged" az éghajlatváltozásnak.

Az űrből az alaszkai hódok pont ugyanolyannak tűnnek, mint a futótüzek

Tape korábban műholdas felvételeket használt, hogy a növényzet változását, közte a tundra megjelenésének lassú és finom változásait keresse. Ezért döbbent meg annyira, amikor felfedezte, hogy a hódok által végzett mérnöki pontosságú munkák teljesen átalakítják Alaszka tájait.

Olyan volt, mintha egy kalapáccsal fejbe vertük volna az ökoszisztémát

– magyarázta az érzéseit a tudós, aki szerint a hódok lábnyomának súlyossága és sebessége a tájon, az űrből nézve leginkább a futótűzhöz hasonlít.

Egy 1980-as légifelvételen egy tundra patak látható az alaszkai Seward-félszigeten, amely a kék nyíl irányába folyik. Egy 2019-es műholdfelvételen látható, hogyan változtatták a hódgátak a patakot tóláncokká. A rózsaszín nyilak a kiemelkedő gátakra mutatnak Forrás: Ken Tape et al./Scientific Reports/Worldview satellite/Imagery © 2022 Maxar, Inc.

A műholdfelvételek két kulcsfontosságú kérdésre adhatnak választ bármely állatpopuláció tanulmányozásához: hol vannak és hányan vannak?

A legizgalmasabb kérdés azonban még előttünk áll: pontosan hogyan változtatnak meg mindent maguk körül a hódok?

A szakemberek úgy vélik, hogy a halaktól és a növényzettől kezdve a víz áramlásán és a vízminőségén át az összes lehetséges mellékhatásig még sok mindent meg kell vizsgálni.

Az új sarkvidék bajnokai

A hódtavak egyfajta meleg oázisokat jelentenek a tundrán, mivel a csendes, mély víz több hőt tart vissza, mint a korábban ott áttörő, rohanó és zúgó folyók. Tape ezért arra számít, hogy ezek a tóterületek hamarosan inkább a boreális erdőkre fognak hasonlítani, mint a tundrára. Úgy véli, hogy az állóvíz valószínűleg vonzza majd a vízimadarakat és új halfajokat is.

Ha az ember úgy szereti a sarkvidéket, ahogy volt, a régi sarkvidékként, akkor a hódok nem tesznek jót neki

– elmélkedett Tape. – Ha viszont képesek vagyunk az új sarkvidéket elfogadni, akkor a hódok lesznek az egyik bajnokaink.

A hód tavak meleg foltokat hoznak létre Alaszka tundrájában Forrás: Ken Tape

Kiemelte: az egyik dolog, ami egyértelműen ellenszenves az új sarkvidékkel kapcsolatban, az a permafroszt felolvadása: ezek ugyanis olyan talajrétegek, amelyek általában egész évben fagyott állapotban maradnak. A permafroszt az északi félteke körülbelül egynegyedét borítja, beleértve Alaszka közel 85 százalékát.

A hőmérséklet emelkedésével mindez felolvad, és az üvegházhatást okozó szén-dioxidot és metánt bocsát a légkörbe.

Ez az egyetlen olyan hódhatás, amelyben Tape csapata biztos: a hódtavak felolvasztják a környező permafrosztot, súlyosbítva ezzel az éghajlati válságot. Hogy mennyire, az még egyelőre nem teljesen világos.

Új határok az „úttörő" hódok számára

A jövőben valószínűleg egyre több hód fog elterjedni a tundrán, és a sarkvidék felmelegedésével az állatok minden bizonnyal észak felé fognak tovább vándorolni.

Alaszka legészakibb sávja, a Brooks-hegységtől északra, gyakorlatilag még mindig hódmentes

– mondta a szakember a tendenciákkal kapcsolatban. – De meglehet, hogy ez nem marad így sokáig, hiszen a hegyek túloldalán ugyanis sűrű hódpopulációk élnek, amelyeknek csak annyit kell tenniük, hogy lefelé úsznak a folyón.

Egyre nagyobb területen terjednek a hódok Forrás: ©Geslin Laurent/©Geslin Laurent

Hozzátette: ha ott megtalálják a számukra kedvező élőhelyet, más szóval, ha elég meleg van, és ha a bokrok és cserjék elég magasak, illetve ha van elég fagymentes víz télen, akkor bizony örökre megváltoztathatják azt a helyet.

Ezek a 60-90 centiméteres állatok keresnek egy megfelelő folyócskát vagy patakot, faágakból gátat építenek, amivel elzárják a víz útját, és egy kis tavat hoznak létre.

Itt, a tóban építenek egy hódvárat víz alatti kijárattal, de készítenek mellékjáratot is. A gát magasságával befolyásolni tudják a víz szintjét annak érdekében, hogy a vár bejárata mindig víz alatt legyen. A víz alá ráadásul leveles ágakat is rejtenek tartaléknak, így a befagyott tóban is tudnak táplálkozni. Jelenlétéről rágásnyomai árulkodnak; a rágásra ugyanis metszőfogai