A kutatók kezdetben azt hitték, hogy egy üledékkel és mangángócokkal teli hálót húztak ki. Aztán közelebbről megnézték.
Csodálatos volt, tényleg az; nem mindegyik volt kövület, némelyik viszonylag új röviduszonyú makócápa és két nagy fehér cápa rokon faj
– mondta Dianne Bray, a Museums Victoria Research Institute gyűjteményért felelős munkatársa az Australian Broadcasting Corporation-nek (ABC), amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A szakemberek több mint 750 mineralizált fogat emeltek ki 5,4 kilométeres mélységből, amelyek számos ragadozó fajt képviselnek.
Ez a cápa megalodonná fejlődött, amely az összes cápa közül a legnagyobb volt, de körülbelül 3,5 millió évvel ezelőtt kihalt
– mondta Glen Moore, a Nyugat-Ausztrál Múzeum halgondozója, aki szerint a felfedezés a modern és ősi cáparészek érdekes keverékét tartalmazta, köztük néhányat a megalodon közvetlen ősétől.
Hozzátette: a megalodon cápák olyan masszívak voltak, hogy egészben lenyelhették volna a mai legnagyobb cápát, a nagy fehér cápát (Carcharodon carcharias).
Mivel a cápáknak inkább porcvázaik vannak, mint csontjaik, a maradványaik nagy része lebomlik, mielőtt megkövesedett volna, kivéve a fogakat és az időnkénti pikkelyeket.
Tehát ezek a maradványok az egyetlen nyomok ezeknek az ősi állatoknak a 450 millió éves földi történetéről.
Nem világos, hogy miért gyűlt össze ennyi ilyen hosszú történelmi időszakot felölelő maradvány egy helyen.
Nem tudok semmi egyértelmű magyarázatot arra, hogy miért lehettek együtt, azon kívül, hogy ez volt az egyik mélypont az óceán fenekén, így végül lefelé haladtak
– mutatott rá Moore, hozzátette, hogy a „ragadozók temetőjét" két új tengeri park vizsgálata során találták meg, amelyek 2500 kilométerre találhatók Ausztrália nyugati partjaitól.
A temetőt megtaláló CSIRO kutatóhajó, az Investigator azóta újabb útra indult, ezúttal a Nyugat-Ausztrália melletti Gascoyne Marine Parkba, ahol a hajó egy új cápafajt is felfedezett.
Az út elején összegyűjtöttünk egy feltűnő kis, csíkos Horn-foki cápát
– mesélte Will White, a CSIRO ichtiológusa. – Ez a faj egyedülálló Ausztráliában, de még nem írták le és nem nevezték el; az általunk gyűjtött példány hihetetlenül fontos lesz a tudomány számára, mert a faj leírására fogjuk használni.
A tudomány által már ismert Horn-foki cápák nappal a sekély tengerfenéken sziklák és hínárok között bújnak elő, éjszaka pedig táplálkoznak. Az új fajt azonban több mint 150 méteres mély vízben találták meg, ahol nem áll rendelkezésre olyan búvóhely, mint a hínár.