A masszív, ősi megalodon cápát a nagy fehér fajtársai győzték le

A C. megaldon volt minden idők legnagyobb húsevő cápája

A frankfurti Goethe Egyetem új tanulmánya szerint a modern nagy fehér cápák táplálkozási versengés útján járulhattak hozzá a gyakran megalodon névvel illetett óriásfogú cápák kihalásához.

Az óriásfogú cápa (Otodus megalodon, Carcharocles megalodon, vagy Carcharodon megalodon) tudományos fajneve, azaz a megalodon, magyarul „nagy fogat" jelent. Az egyik legnagyobb hal, amely valaha élt a Földön, amely körülbelül 23–3,6 millió évvel ezelőtt létezett. Naponta 2500 kiló táplálékot fogyasztott, és átlagos testmérete háromszorosa volt a jelenlegi legnagyobb fehér cápákénak.

A megalodon ereje olyan félelmetes volt, hogy egyetlen harapása elég erősnek bizonyult volna ahhoz, hogy egy normál méretű autót összeroppantson.

Ami azonban a túlélést illeti, már mások az esélyek. A Nature Communications tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a viszonylag gyengébb és kisebb fehér cápa ezen a téren ugyanis legyőzte a megalodont.

Egy kutatócsoport most a nagy fehér és a megalodoncápák fogzománcának cinktartalmát elemezte, amely számos fontos részletet tárt fel a modern és a kihalt cápafajok együttélésének idejéből.

A C. megaldon volt minden idők legnagyobb húsevő cápája Forrás: AFP/Hugo Salais

A cink izotópjai ugyanis magyarázatot adhatnak a cápák étrendjére vonatkozóan. A Goethe Egyetem kutatócsoportja egy egyedi módszert fejlesztett ki a cápák étkezési viselkedésének és trofikus szintjének (a táplálékláncban elfoglalt helyük) tanulmányozására cink-izotópok segítségével. A fogakban megőrzött cinkizotóp értékek elemzésével hasonlították össze 13 kihalt cápafaj étrendjét 20 élő cápával. A cink tehát ebben az esetben egy környezeti markert jelent.

Számos állat, beleértve a cápákat is, fogzománcába beépül a cink, így a nehezebb és könnyebb cinkizotópok aránya jelzi, hogy egy állat milyen magasan helyezkedik el a táplálékláncban

– mondta Jeremy McCormack, a frankfurti Goethe Egyetem kutatója a ZME Science online tudományos portálnak. – Vagyis következtethetünk ma relatív trofikus szintre, ha összehasonlítjuk a cink izotóp arányát a különböző állatok vagy egyedek zománcában.

Egy méretes megalodon fog, az állat felső állkapcsából Forrás: Wikimedia Commons

Amikor a kutatók elemezték a nagy fehér cápa és az Otodus megalodon (mindkét faj együtt létezett a pliocén korszakban) cinkizotóp értékeit azt találták, hogy az értékek átfedésben vannak. Ezek az eredmények azt jelentik, hogy

a két cápafaj együtt élt és versengett ugyanazért a zsákmányért a korai pliocén időszakban (mintegy 2,58-5,33 millió évvel ezelőtt).

A szakemberek szerint valószínűleg ugyanazt a szerepet töltötték be a táplálékláncban, ami azt jelenti, hogy versenyeztek egymással. A tudósok szerint még több, ehhez hasonló, cink-izotópokkal végzett kutatás jelentős információkat tárhat fel a kihalt tengeri fajok táplálkozási szokásairól és evolúciós jellemzőiről.