El akarhatták rabolni az amerikaiak a szovjet űrállomást

A Szaljut-7

1985-re a Szaljut-7 űrállomás használhatatlan állapotba került. A rendszerei leálltak, elkezdett bukdácsolni a világűrben, a földi irányítás elvesztette vele a kapcsolatot. A szovjet szakemberek attól tartottak, hogy a 20 tonnás monstrum irányítatlanul zuhan majd a Földre, és egy nagyvárosban csapódik be. Ezért a Szojuz T-13 űrhajóval két kozmonautát küldtek a lefagyott Szaljut 7-re, hogy megmentsék a lezuhanástól. Felmerült az is, hogy a szovjetek azt akarták megakadályozni, hogy az amerikaiak a Challenger űrrepülőgéppel megkaparintsák, és a Földre hozzák az űrállomást.

Megkezdődik az űrállomás megmentése

Az űrhajósokat másnapig pihenőre küldték, miközben az irányítás megpróbálta kitalálni, hogyan haladjanak a munkával. Mivel a Szaljuton az elektromos áram hiányában megszűnt a szellőztetés, az űrhajósok kilégzett, CO2-dús levegője ott lebegett a fejük körül és ez könnyen mérgezéshez vezethetett.

Ezért az egyiküknek a Szojuzban kellett maradnia, hogy figyelje a másikat, és azonnal beavatkozzon, ha a társa elájulna.

Dzsanyibekov ment vissza elsőként.

Irányítás: Vologya, ha köpsz egyet, megfagy?
Dzsanyibekov: Három másodpercen belül.
Irányítás: Az ablakra köptél?
Dzsanyibekov: Nem, a belső szigetelésre. Srácok, itt minden olyan keményre fagyott, mint a kő.
Irányítás: Ettől nem lettünk boldogok...
Dzsanyibekov: Mi se.

Szavinih a Szaljut.7 fedélzetén Forrás: Astronomy.com

A mentőcsapat tagjai nehéz helyzetben voltak. Összesen 8 napra elegendő vizük volt, ami június 14-ig tette lehetővé a repülést. Ez volt az expedíció harmadik napja.

Ha csökkentik a napi adagot, ha sikerül a Szojuz vésztartalékához hozzáférniük, és ha fel tudják melegíteni a Szaljut fagyott vizestasakjait, akkor június 21-ig tudnak dolgozni az űrben, de utána nincs mese, vissza kell térniük a Földre.

Vagyis a munkára 12 napjuk maradt.

Szavinih és Dzsanyibekov Forrás: muegn.ru

Minden az elektromos áramellátáson múlott. A legegyszerűbb az lett volna, ha a Szojuz akkumulátorait rákötik a Szaljut elektromos hálózatára, de félő volt, hogy az űrállomás zárlatos rendszere tönkreteszi az űrhajót is.

Ekkor a kozmonauták az űrben ragadtak volna, ami a halálukat jelentette volna.

Ezért az irányítók azt találták ki, hogy a Szaljut még megmenthető telepeit közvetlen rá kell kötni a napelemekre, és az űrállomást majd a Szojuz segítségével forgatják a Nap irányába.

Dzsanyibekov: Rendben, indítom a forgatást.
Irányítás: Megkezdted már a fékezést?
Dzsanyibekov: Még nem... OK, a Nap most előttünk van.
Szavinih: Csodaszép téli időnk van. Az ablakon hó, és közben gyönyörűen süt a Nap.
Irányítás: Vettem. Megindult az akkumulátorok töltése.
Dzsanyibekov: Hála Istennek!
Irányítás: Ismételd meg, nem volt érthető.
Dzsanyibekov és Szavinih egyszerre: Hála Istennek!
Irányítás: Szép munka!

Ez volt az első örömteli pillanat az utazáson, amelyen addig elképzelhetetlen problémahegyeket kellett leküzdenünk Vologyával,

írta Szavinih a naplójában.

Másnap már fel tudták kapcsolni a Szaljut belső világítását. A következő napokban beindították a szellőztetést és a CO2-semlegesítő berendezést, így már egyszerre is dolgozhattak a Szaljuton. Ekkor már egész nap az űrállomáson voltak, és csak éjszakára tértek vissza a Szojuzra,

elégedetten, valamint csodálatosan szétfagyva,

ahogy Szavinih lejegyezte.

A hatodik napon elkezdték a tönkrement kommunikációs rendszer elemeinek cseréjét és a víztermelés helyreállítását.

Dzsanyibekov és Szavinih Forrás: spacefacts.com

A hetedik napon sikerült újra megteremteni a Szaljut és az irányítóközpont közötti rádiókommunikációt. Az űrhajósok tesztelték az űrállomás automatikus dokkolásrendszerét, amelynek fogadnia kell majd a következő űrhajókat a következő személyzetekkel és ellátmánnyal. A rendszer jól működött.

A tizedik napon teljesen helyreállt a vízelőállító és –tisztító rendszer, így az űrhajósok folytatni tudták a munkát, nem kellett visszatérniük a Földre.

Az űrállomás újra működőképes lett, ezzel Dzsanyibekov és Szavinih megvalósította a szovjet Apollo-13 történetét. A két űrutazás annyiban mindenképpen hasonlított egymásra, hogy a siker esélye szinte nulla volt.

A bűnös

Mint kiderült, bár hibáztak az irányítók is, mert ők okozták a rádióadó leállását,

egy hibás szenzor okozta a Szaljut-7 lefagyását.

A négyes számú akkumulátor túltöltés ellen védő érzékelője hibásodott meg, amely minden egyes újratöltési kísérletkor megszakította a folyamatot. Így végül néhány nap múlva az összes akkumulátor lemerült.

A Szaljut-7 további sorsa

A Szojuz T-14 űrhajó szeptemberében érkezett meg az űrállomásra. A személyzetéből Vlagyimir Vaszjutyin és Aleksandr Volkov ott maradt, míg Georgij Grecsko Dzsanyibekovval együtt visszatért a Földre. Ezzel Dzsanyibekov összesen 110 napot töltött a Szaljuton.

A Szaljut-7 és a Szojuz T-12 legénysége Forrás: spacefacts.com

Szavinih a többiekkel maradt az űrállomáson, egy hat hónapra tervezett repülésen, de

ezt novemberben Vaszjutyin eltitkolt betegsége és a fertőzés miatt kialakult heves láza miatt meg kellett szakítani.

1986. február 19-én a szovjetek fellőtték az űrbe a Mir központi elemét, de a Szaljut-7 is fontos maradt az űprogramban.

A Mirt beüzemelő legénység átrepült a Szaljutra, befejezte Szavinihék félbehagyott munkáját, majd visszarepült a Mirre. Ez máig az egyetlen, űrállomások közötti többszöri átrepülés és dokkolás.

A Szaljutot ekkor egy magas „parkolópályára" állították a Föld körül, a további használat reményében, de a Szovjetúnió széthullása lehetetlenné tette a projektet. Az űrállomás lassan ereszkedni kezdett, majd 1991-ben irányítatlanul belépett a Föld légkörébe és Dél-Amerika fölött elégett.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!