Erről árulkodnak a több mint ötezer éves főzőedények

Több ezer éves edényeket vizsgáltak

Hogyan lehet rekonstruálni a több ezer évvel ezelőtt élt emberek konyhaművészetét? Tudósok szerint a csontok és a növényi maradványok elárulhatják, vajon milyen összetevők álltak egykor rendelkezésre. Ám ahhoz, hogy a szakemberek rekonstruálni tudják az összetevők összekeverésének és főzésének módját, először meg kellett vizsgálniuk az ősi főzőedényeket.

A zsírmolekulák és a növényekből származó mikroszkopikus maradványok, például keményítőszemcsék és fitolitok – sok növényi szövetben lerakódott szilícium-dioxid szerkezetek – beágyazódnak az edényekbe, és hosszú ideig fennmaradhatnak.

A Frontiers in Ecology and Evolution tudományos szaklapban publikált új tanulmányban a kutatók a mai indiai Gujaratból származó réz- és bronzkori edényekben – köztük edényekben, vázákban, serlegekben, tégelyekben és tányérokban – található ilyen „maradékokat" elemezték.

A mi tanulmányunk az első, amely egyesíti a keményítőszemcse és a lipidmaradványok elemzését ősi dél-ázsiai edényekben

– mondta Dr. Akshyeta Suryanarayan, a barcelonai Universitat Pompeu Fabra kutatója, az új tanulmány társszerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Eredményeink megmutatják, hogy az ezeket az edényeket készítő emberek hogyan dolgoztak fel különböző élelmiszereket és keverték össze őket, hogy alakítsák őket étellé.

A szerzők tizenegy 4200-4000 éves edényekből vettek mintákat, amelyeket Shikarpurban ástak ki, a bronzkori Indus-völgyi civilizáció régészeti lelőhelyén, amely időszámításunk előtt 2600 és 2000 között virágzott a mai Pakisztán és Északnyugat-India területén, amely a világ harmadik legrégebbi városi civilizációja.

Több ezer éves edényeket vizsgáltak Forrás: Auckland Museum

A kulturális változások hatásainak tanulmányozásához tizenhét 5300-4300 éves edényből is mintát

vettek két közeli helyről, Datrana és Loteshwar területéről. Ez utóbbiakat félnomád földművesek és pásztorok készítették a rézkorban.

Eredményeink azt mutatják, hogy mind a réz-, mind a bronzkorban az emberek különféle módokon szerezték be az összetevőket

– mutatott rá Dr. Juan José García-Granero, a spanyol barcelonai Nemzeti Kutatási Tanács kutatója. – Egyeseket helyben gyűjtötték be a vadonból, másokat termesztettek, néhányukat pedig máshonnan szerezték be.

A datranai edényekben például a keményítőszemcsék 99 százaléka a Hordeeae törzs füveiből származott, amely magában foglalja a búzát, az árpát és a rozst, valamint vadon élő rokonaikat. De ezek nem honosak Gujaratban, ami arra utal, hogy más területekről importálták őket. A Loteshwarból és Shikarpurból származó edények főként babkeményítőt tartalmaztak.

A kutatók gyömbér nyomait is megtalálták, amelyet először őrlőkövekkel őrölhettek, majd a főzéshez használtak fel.

Az edényekben mindhárom helyről származó lipidek főként a lebomlott állati zsírokra jellemző zsírsavak voltak, amelyek például sertésektől, madaraktól vagy nyulaktól származtak. Halnak vagy tejterméknek nyoma sem volt. A szakemberek fitolitokat sem találtak. Mivel ezek főként az ehetetlen növényi részekben fordulnak elő, hiányuk a tudósok szerint arra utal, hogy a magvakat és a szemeket alaposan megtisztították, mielőtt az edényekbe helyezték volna.

Marco Madella, a Pompeu Fabra Egyetem professzora úgy véli, „a jelenlegi tanulmány növényi mikromaradványainak és biomolekuláinak kombinált felhasználása azt mutatja, hogy nagy lehetőség rejlik az ősi táplálkozási útvonalakkal kapcsolatos ismereteink megfejtésében".