Ahogy arra a szakemberek rámutattak, Tehuacán el Viejo az úgynevezett Nguiwa vagy Popoloca kultúra ősi városa volt, amely kultikus központként és a régió politikai fókuszpontjaként szolgált időszámításunk szerint 1000-től időszámításunk szerint 1456-ig, amíg a várost meg nem hódították az aztékok, akiket akkoriban Tenochca néven is ismertek.
Nélkülük a spanyol hódítás sem járt volna sikerrel, legalábbis akkoriban nem.
A települést egy fennsík lejtőin elosztott épületcsoport jellemzi, amely díszterekből, a város elitjének és uralkodóinak otthonaiból, valamint piramis alapokból áll, és amelyekben eredetileg templomok álltak.
Az újonnan felfedezett templomok feltárását először 2019-ben végezte a Lelőhely Múzeum (Site Museum) a régészeti övezetben, a munkálatokat azonban felfüggesztették a COVID-19 világjárvány és csak 2021 októberében kezdték újra.
A régészek Xipe Totecnek szentelt templomi piramist és oltárt tártak fel, aki az élet-halál-újjászületés mezoamerikai istensége,
valamint a mezőgazdaság, az új növényzet, a tavasz, az ötvösök, az ezüstművesek, a felszabadítás és az évszakok védőszentje volt.
A szakemberek ezután feltártak egy második templomot is, amelyet Ehecatl Quetzalcoatlnak, a levegő és a szél mezoamerikai istenének szenteltek,
és amelyet Quetzalcoatl nagy tollas kígyóisten megnyilvánulásaként tartanak számon. Előbbi szerepel az azték teremtésmítoszban is, mint a teremtő istenségek egyike, aki segített az emberiség megteremtésében, és mágikus növényt ajándékozott neki.
A HeritageDaily online tudományos portál szerint az ásatások jelenleg is zajlanak, ám eddig csak a teljes terület mintegy 12 százalékát tárták fel teljesen.