Ahogy arra a The Washington Post emlékeztet, a kitűnő állapotú dobot egy vidéki birtokon találták meg az angliai East Yorkshire-ben, Burton Agnes falu közelében még 2015-ben, miközben a szakemberek rutinszerű ásatást végeztek, mert a terület tulajdonosai építkezni szerettek volna.
A feltárás során az Allen Archaeology független cég régészeiből álló csapat egy ősi temetkezési helyet fedezett fel,
ahol három, 3 és 12 év közötti gyermek maradványait találták, akiknek csontjai az elmúlt évezredekben „összefonódtak".
Összebújtak
– fogalmazott akkor Mark Allen, az Allen Archaeology alapítója a The Washington Postnak.
A Phys.org online tudományos portál szerint a dobot a legidősebb gyermek feje fölé helyezték, egy krétagolyóval és egy csiszolt csonttűvel együtt. A régészek azonban nem hisznek abban, hogy a dobot a neve ellenére hangszerként használták volna; valószínűleg egyfajta szobrászati alkotásnak szánták vagy egy talizmánnak, esetleg talán egy játékként a gyerekeknek.
A kutatók szerint a sír igencsak ritka leletnek számít, mivel az ősi emberek az újkőkori Nagy-Britanniában általában elhagyták a holttesteket, amelyek gyakran a varjak táplálékává váltak.
Úgy vélik, a dob azért olyan jelentős, mert „a korszak egyik legbonyolultabban díszített tárgya, amelyet eddig Nagy-Britanniában és Írországban találtak".
A dobon látható spirálokat és háromszögeket ábrázoló faragványokon egy „pillangó" motívum látható
– mondta Neil Wilkin, a British Múzeum kurátora, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Művészileg hasonlóak más objektumokhoz, amelyeket a skóciai és írországi neolitikus lelőhelyeken találtak, ami arra utalhat, hogy a történelem előtti közösségek a jelentős földrajzi távolságok ellenére is kommunikáltak egymással.
Jennifer Wexler, a projekt kurátora szerint a dob azért is különösen érdekes, mert alapvetően egy olyan művészi nyelvezetet foglal magában, amely ötezer évvel ezelőtt jellemezte a Brit-szigeteket.