Egy elveszettnek hitt csatatérről mesél ez a kétezer éves tőr

Az ősi vastőrt ezüst és sárgaréz berakások díszítik: egy római légiósé lehetett, aki a köszönet jeleként temethette el a csatában aratott győzelem után

Egy svájci amatőr régész felfedezett egy díszes tőrt, amelyet nagy valószínűséggel egy római katona forgatott kétezer évvel ezelőtt. A fémdetektor segítségével talált lelet egy régészcsoportot is a helyszínre csábított, akik ezután több száz műtárgyra bukkantak az eddig „elveszettnek" hitt csatatéren, ahol egykor a római légiósok csaptak össze a rét (más írásmóddal raetiai) harcosokkal, miközben Róma megpróbálta megszilárdítani hatalmát a területen.

Eddig nem kutatták át alaposan a területet

A régészek úgy vélik, hogy az egyik légiós talán szándékosan temethette el az újonnan talált tőrt a csata után, köszönetképpen a győzelemért. A szakemberek csak négy hasonló, jellegzetes vonásokkal, mint például a kereszt alakú nyéllel rendelkező tőrt találtak az egykori római területeken.

Lucas Schmid, aki fogorvostanhallgató, ám amatőr régészként járja a területet, még 2018 tavaszán kezdte feltárni a területet Svájc délkeleti Graubünden kantonjában, Tiefencastel hegyi falu közelében.

A korábbi, régészeti ásatások során ugyanis egy ókori római hadsereg nyomait tárták fel a közelben,

ám akkoriban a tudósok úgy gondolták, hogy a környéket minden műtárgytól „megtisztították".

A tőrt Lucas Schmid önkéntes régész találta meg 2019-ben egy fémdetektor segítségével Forrás: Peter-Andrew Schwarz, Bázeli Egyetem

Azt gyanítottam, hogy talán nem kutatták át az egész területet a kellő alapossággal

– mondta Schmid a LiveScience online tudományos portálnak. – Folytattam a kutatást, és hamarosan eltemetett fémtöredékeket találtam, amiből világossá vált számomra, hogy további leletekre lehet itt számítani.

Schmid még 2019 tavaszán találta meg az ezüsttel és sárgarézzel díszített tőrt egy kis dombon, egy folyószurdok mellett. Fémdetektora először csak nagyon halvány jelet érzékelt, ami kis tárgyra utalt. Amikor azonban elkezdett ásni, a férfi hamarosan rájött, hogy a jelnek valami nagyobb lelettől kell származnia, amely viszonylag mélyen volt eltemetve.

A jó állapotú tőrt végül körülbelül harminc centiméterrel a felszín alatt fedezte fel.

Schmid számára ez egyszeri felfedezés volt egy váratlan helyen, aki azt mondta, hogy nem számított rá, hogy ilyen fontos tárgyat talál ezen a meglehetősen valószínűtlen helyen.

Több száz régészeti leletet tártak fel

Schmid jelentette a felfedezést a kanton régészeti szolgálatának, az Archäologischen Dienst Graubündennek (ADG), amely engedélyt adott ki a területen végzett fémkereső munkájára. Idén szeptemberben pedig az ADG és a Bázeli Egyetem régészei is megvizsgálták a szóban forgó helyszínt.

Amikor az ásatások befejeződtek, a csapat több száz régészeti leletet tárt fel a több mint 35 ezer négyzetméteres területen.

Ezek között szerepelnek lándzsahegyek, bakancsszegek, pajzsrészek, érmék és a nehéztalpú szandálok – latinul „caligae" – részei, amilyeneket egykor a római légiósok viseltek.

Az ősi vastőrt ezüst és sárgaréz berakások díszítik: egy római légiósé lehetett, aki a köszönet jeleként temethette el a csatában aratott győzelem után Forrás: Archaeological Service Graubünden)

Nemcsak a kiemelkedő egyedi tárgyak, például a tőr az érdekesek, hanem a talált tárgyak nagy száma és összetétele is

– mutatott rá Peter-Andrew Schwarz, a kutatócsoport tagja, a Bázeli Egyetem régésze. – Az eszközökön olyan betűk vannak jelölve, amelyek megmutatják, hogy melyik római légió készítette őket, miközben a cipőszegek és néhány más fegyver, köztük néhány lándzsahegy is egyértelműen római eredetű.

A szakemberek emellett kardtöredékeket, pajzsrészeket és lándzsahegyeket is feltártak a területen, amelyek a szembenálló felek fegyverzetének részét képezhették.

Ellenezték a római terjeszkedést

Raetia (egyes forrásokban Rhaetia) provincia volt a Római Birodalomban, amelyet a területet lakó rét népről neveztek el. A „rét" név az alpesi törzsek szövetségét jelöli, akik a mai Svájc, Olaszország, Ausztria és Németország hegyvidéki területeinek nagy részét foglalták el.

Az anyanyelvükről eddig megismertek azt jelzik a tudósok számára, hogy rokonságban álltak az etruszkokkal:

azzal a civilizációval, amely a mai Olaszország területén élt Róma megalapítása előtt. A rét nép azonban kelta nyelvet beszélte, mint a szomszédos gallok.

Raetia, mint provincia a Római Birodalomban

A provincia az Alpok északi részén és a hegység északi előterében helyezkedett el. Nyugatra tőle a helvétek laktak, keletre terült el Noricum, északon Vindelicia. Nyugati szomszédja Gallia Narbonensis volt, délen pedig a római Italiával volt határos, azon belül is Venetia et Histria körzetével.

A mai Svájc keleti és középső részét foglalta magába (benne a Felső-Rajna vidéke és a Boden-tó), Bajorország déli részét, Felső-Svábföldet, Vorarlberget, Tirol tartomány jó részét és Lombardia egy részét.

Raetia területét Kr. e. 15-ben szereztek meg a rómaiak Augustus mostohafiainak, Tiberius és Drusus hadjáratának eredményeképp.[1] Később Vindelicia (a mai délkelet-Württemberg és délnyugat-Bajorország szintén Raetia része lett. Augustus és Tiberius uralkodása idején Raetia északi határa a Duna volt. Később a germán limes alkotta az északi határt, amely a Dunától 166 kilométerre északra húzódott.

A tartomány lakosságának romanizációja későn kezdődött és nem volt teljeskörű. A Svájc délkeleti részében élő rétorománokról úgy tartják, hogy ők a valamikori raetiaiak leszármazottai. Származásuk azonban nem tisztázott.

(Forrás: Wikimedia Commons)

A helyi törzsek ellenezték a római terjeszkedést időszámításunk előtt a második századtól, és a feljegyzések szerint a római seregek és a rét népek között több konfliktus történt időszámításunk előtt 50 és 30 között

– magyarázta Thomas Reitmaier régész, az ADG igazgatója. – A Tiefencastel melletti csata egyik központi kérdése most az, hogy ez akkor vagy később, időszámításunk 15. körül történt, amikor Augustus római császár katonai hadjáratot indított az Alpokban, amely végül leigázta ezt a népet.

Schwarz szerint a legutóbbi, idén talált római érmét időszámításunk előtt 29 és időszámításunk előtt 26 között verték Augustus római császár uralkodása alatt.

A kutatók szerint elképzelhető, de még nem bizonyított, hogy a csata Augustus császár időszámításunk előtt 15. évi alpesi hadjárata kapcsán zajlott.

A sok bizonytalanság miatt a terepmunka jövőre is folytatódik, és a szakemberek feltételezik, hogy több érme vagy egyéb lelet is előkerülhet, amelyek lehetővé teszik a még pontosabb időbeli lehatárolást.

A római tőrt jelenleg az ADG őrzi a svájci törvényeknek megfelelően, ahol a tudományos vizsgálata is folyik.