Az Oregoni Egyetem és az amerikai Energiaügyi Minisztérium (DOE) Csendes-óceáni Nemzeti Laboratóriumának (PNNL) kutatói speciális technikákat fejlesztettek ki a tárgyak keménységének, rugalmasságának és mechanikai ellenállásának miniatűr skálán történő mérésére. A hangyák rágói, amelyek egy hajszálnál vékonyabbak, egy úgymond túlméretes állkapocshoz vannak rögzítve. A Scientific Reports tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint az állatok tökéletes alanyai voltak az új technikák kipróbálásának.
Arun Devaraj anyagtudós és Xiaoyue Wang doktorandusz, a PNNL kutatói,
egy ionnyaláb mikroszkópot fókuszáltak egy hangya apró rágójának a hegyére, majd tomográfiával vizsgálták az ionok által eltalált mintát, ami lehetővé tette számukra, hogy azonosítsák az egyes atomok elrendezését a rágók szerkezetében.
A vizsgálat kimutatta, hogy a hangya rágói a cink egyes atomjaiból állnak, amelyek meghatározott, egyenletes mintázatban vannak elrendezve, és amely maximális „vágási hatékonyságot" biztosít. Ez ezenkívül megakadályozza a rágók tompulását, így azok élethosszig megőrzik az élességüket. A szakemberek arra is rámutattak, hogy
mivel a cink atomok egyenletesen oszlanak el, ezért a harapóerő is,
ami főként akkor hasznos, amikor a hangya valami viszonylag nagy dologra „fog rá", de az állkapcsa védve marad.
Láthattuk, hogy a cink egyenletesen oszlik el a rágókban, ami meglepetés volt
– mondta Devaraj a ZME Science online tudományos portálnak. – Ésszerű, hogy a hangyák szuperhatékony rágókat fejlesztettek ki, ha arra gondolunk, hogy az állcsontjukat nemcsak levelek és a táplálék rágására használják, hanem emelésre, hordozásra és védekezésre is.
A szakemberek számításai szerint ez a szerkezet teszi lehetővé a hangyák számára, hogy sokkal hatékonyabban használják fel az energiájukat. Becsléseik szerint az emberi fogakhoz viszonyítva az állat a harapáskor csak a szükséges erő mintegy 60 százalékát használja fel, de ez valószínűleg igaz más rovarokra és rákfélékre is.