Mutatjuk a mentális trükköt, amivel a nyaralás hosszabbnak tűnik
A szabadság fontosabb, mint azt valaha gondoltuk volna
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Sok ember számára a nyári vakáció nem jöhet elég hamar, miközben nyaralás abszolút felértékelődött azok számára, akik tavaly lemondtak terveikről a világjárvány miatt. A szabadság közeledtével azonban sokan érzik úgy, hogy szinte már véget is ért, mielőtt még elkezdődött volna. Ezt a jelenséget vizsgálták most a kutatók, akik mutattak egy mentális trükköt is, amivel ezt a néhány napot hosszabbnak érezhetjük.
A valamire való vágyakozás csökkenti annak az időtartamát
Friss tanulmányok során Gabriela Tonietto, Sam Maglio, Eric VanEpps és Selin Malkoc, az Ohio Állami Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy a megkérdezett emberek körülbelül fele jelezte, hogy már a közelgő utazásuk előtt úgy érzi, hogy amint elkezdődik, véget ér.
Ennek az érzésnek azonban hullámzó hatása lehet.
Megváltoztathatja az utazások tervezését, például kevésbé valószínű, hogy nyaralás előtt az ember extra tevékenységeket ütemezne be. Ugyanakkor valószínűbb, hogy hajlandóbb többet fizetni egy vacsoráért, mert szeretné azt a „kevés időt" kihasználni, amelyről úgy gondolja, hogy az rendelkezésére áll. A tudósok ekkor tették fel a két kérdést: vajon honnan ered ez a tendencia és elkerülhető lehet-e?
Amikor az emberek várnak valamire, általában azt szeretnék, ha az a lehető leghamarabb bekövetkezne és a minél leghosszabb ideig tartson
– mondta Selin Malkoc a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki kollégáival ennek a hozzáállásnak a hatását vizsgálták.
A vizsgálat kapcsán tudatosan a Hálaadás napját választottuk, mert az Egyesült Államokban szinte mindenki ünnepli, de nem mindenki várja. Vannak, akik szeretik az éves családi összejövetelt, míg mások rettegnek tőle.
A szakemberek összesen 510 embert kérdeztek meg online, és arra kérték őket, hogy mondják el, várják-e az ünnepet.
Aztán arról érdeklődtek, hogy milyen messzinek tűnik, és meddig tudják élvezni, miközben tart. Egy száz pontos skálán pontozták őket (ahol a 0 jelentése nagyon rövid és 100 nagyon hosszú), amely tükrözi az érzéseiket. Ahogy a kutatók sejtették, minél jobban várták a résztvevők a hálaadást, annál távolabbinak tűnt és az eseményt annál rövidebbnek érezte magát. Ironikus módon tehát úgy tűnik, hogy a valamire való vágyakozás csökkenti annak az időtartamát az elménkben.
Tekergetve az elme óráját
A legtöbb ember úgy véli, hogy az „idő repül, ha jól érzed magad". A kutatások valóban azt mutatják, hogy amikor az idő érzésre gyorsan telik, akkor az emberek azt feltételezik, hogy annak vonzónak és élvezetesnek kell lennie.
Megállapítottuk, hogy az emberek esetleg túlságosan alkalmazzák a feltételezésüket az idő és a szórakozás kapcsolatáról, amikor megítélik a még be nem következett események időtartamát
– mutatott rá Selin Malkoc. – Ennek eredményeként hajlamosak vagyunk reflexszerűen feltételezni, hogy a szórakoztató események, például a vakáció, nagyon gyorsan elmúlnak.
Hozzátette: eközben a valamire való epekedés miatt úgy tűnhet, hogy az esemény előtti idő lelassul.
Egy másik tanulmányban a tudósok arra kérték a résztvevőket, hogy képzeljenek el egy olyan hétvégi kirándulást, amely kapcsán szórakozásra vagy szörnyűségre számít.
Ezután megkérdezték őket, hogy milyen messzinek érzik ennek az élménynek a kezdetét és végét.
A résztvevők 46 százaléka úgy értékelte a pozitív hétvégét, mintha egyáltalán nem lenne időtartama: a korábban is említett skála használatakor gyakorlatilag ugyanabban a helyen jelölték meg a vakáció kezdetét és végét.
Órákban és napokban gondolkodni
A szakemberek szerették volna bemutatni, hogy egy eseménynek két megítélése is lehet: az a tény, hogy egyszerre távolabbinak tűnik, miközben feltételezzük, hogy kevesebb ideig tart, ami szinte megszüneteti az esemény időtartamát az elmében.
Úgy gondoljuk, hogy ha nem választjuk el egymástól ezt a két külön darabot, akkor az emberek kisebb része gyakorlatilag nem jelzi az időtartamát valaminek, amit vár
– magyarázta Selin Malkoc.
Egy újabb tanulmány során a szakemberek megkérték a résztvevőket, hogy nézzenek meg két, ötperces videót, amelyből a másodikat humorosnak vagy unalmasnak harangozták be. Ezután megkérdezték őket, hogy érzésük szerint meddig tartottak a felvételek.
A résztvevők számára a vicces videó rövidebbnek tűnt, mint az unalmas
– magyarázta Selin Malkoc. – Azt is megállapítottuk, hogy az önkéntesek szerint ez valamivel tovább is tartott.
Hozzátette: bár triviálisnak és nyilvánvalónak hangzik, de
gyakran mégis csak a szubjektív érzéseinkre, és nem az objektív időmérőkre támaszkodunk amikor eldöntjük, hogy mennyi ideig tart érzésben egy időtartam, és hogyan lehet a legjobban kihasználni.
A kutatók szerint tehát nagyon várt események, például a vakációk elé nézve fontos emlékeztetni magunkat, hogy ez hány napig fog tartani. Tudatossággal jobban tudunk tervezni, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló időt.