Nem sikerült túl jól ez az extrém evolúciós kísérlet

A Dromornis stirtoni művészi ábrázolása

A libaszerű Dromornis stirtoni volt az ausztrál vadonban és a Földön valaha élt legnagyobb röpképtelen madár. A hatalmas állat súlya elérte a 600 kilogrammot, magassága a 3 métert, csak a feje hossza megközelítette a fél métert. Egy új tanulmány szerint azonban a szamár nagyságú fej ellenére az agya összepréselődött.

Hatalmas nagy csőr díszítette

A dromornithidae egykor Ausztráliában élt hatalmasra megnövő röpképtelen óriásmadarak családja volt. Angol nyelvterületen nevezik őket „mennydörgő madaraknak", „óriás emuknak". A görög eredetű név egyébként „óriásfutót" jelent.

A Dromornis stirtoni a dromornithidae család egyik legnagyobb őslakos madáróriása volt, a legnagyobb röpképtelen madár, amit a tudomány ismer.

A Dromornis stirtoni művészi ábrázolása Forrás: Wikimedia Commons/Artist impression (Daniel Goitom

Az állatot először az 1960-as években fedezték fel a kövületekben gazdag Alcoota területén, Alice Springs-től mintegy 200 kilométerre északkeletre. A tudósok évtizedekig tévesen úgy gondolták, hogy az emu távoli rokona, mert a lábcsontjai hasonlítottak Ausztrália hivatalos madarának csontjaihoz.

A későbbi ásatások során azonban számos Dromornis stirtoni koponya került elő, amelyek azonnal egyértelművé tették, hogy ez a faj a dromornithidákhoz tartozik.

Koponyája inkább szélesebb és magasabb volt, mint hosszú, amit egy hatalmas nagy csőr díszített. Ez az ősmadár körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt pusztult ki.

Különös érzékszervi képességekkel rendelkeztek

A Diversity folyóiratban moyt megjelent új tanulmányban a tudósok közelebbről megvizsgálták a Dromornis stirtoni koponyáját, és új betekintést nyertek abba, hogy ennek a csodálatos madárnak miként kellett viselkednie és kölcsönhatásba lépnie a környezetével.

A Dromornis stirtoni csontváza Ausztráliában Forrás: Wikimedia Commons/Kevmin

Az agyuk és idegeik alakja sokat mesélt az érzékszervi képességeikről, valamint a lehetséges életmódjukról, amelyek lehetővé tették ezeknek a figyelemre méltó madaraknak, hogy Ausztrália-szerte rendkívül sokáig élhessenek a folyóvizek és tavak körüli erdőkben

– mondta Dr. Warren Handley, az ausztráliai Flinders Egyetem kutatója a ZME Science online tudományos portálnak.

A modern képalkotó módszerek segítségével a kutatók meghatározták a kihalt madár agyának méretét és alakját. Vizsgálatuk során összesen négy dromornithidae agyszerkezetét vizsgálták és hasonlították össze.

Valahogy összepréselődött az agya

A Dromornis stirtoni volt a legnagyobb és utolsó madár a dromornithidae családjában, amelyet az ausztrál kutatók találóan „extrém evolúciós kísérletnek" neveznek.

Hatalmas csőre miatt a madárnak nagy izmokra volt szüksége, amelyek addig „szorongatták" a koponyát, amíg az magasabb és szélesebb lett.

Hasonlóképpen alakult a helyzet a belsejébe szorult agyával, ami „összepréselődött és laposabbá vált, hogy beleférjen".

Rajz a Dromornis stirtoniról Forrás: Wikimedia Commons/ Nobu Tamura

Nagyméretű, előre néző szeme és szokatlanul nagy csőre mellett az agyának alakja és idegei arra utalnak, hogy a Dromornis nagyon jól fejlett sztereoszkópos látással rendelkezett, vagyis az emberihez hasonlóan a mélységet is képes volt érzékelni

– mutatott rá Trevor Worthy paleontológus, a tanulmány vezető szerzője. – Valószínűleg gyümölcsöt és leveleket fogyasztott.

Hozzátette: noha a dromornithidák agya nagyon különbözött minden ma élő madárétól, ám a vizsgálatokból jól látszik, hogy hasonló arányokkal rendelkeztek, mint a mai strucc vagy emu.