Bölények koponyáiból emeltek óriási hegyet

Bivalykoponya halommal álló férfiak a Michigan Carbon Works gyárában 1892-ben

A bolygó ökoszisztémája az emberi tevékenység miatt folyamatosan változik. Nem túlzás azt állítani, hogy emiatt éljük a fajok pusztulásának talán még soha nem látott időszakát. Ám nem ez az első eset, amikor az emberi tevékenység gyökeresen megváltoztatta a Föld és az élet kapcsolatát. Egy most publikált tanulmány szerint az Észak-Amerika nyugati részéről származó bölények 19. századi kiirtása a fajok katasztrofális elvesztésének egyik legfontosabb példája; és ezt egy híres fénykép is jól hangsúlyozza.

Drasztikusan csökkent a populáció

A vizuális dokumentumok kutatói képesek fényképek segítségével elemezni a gyarmatosítás emberi és nem emberi életre gyakorolt hatásait. A bölénycsontok képei például bepillantást engednek az állatokat és az embereket összekötő, bonyolult és összetett kulturális, illetve ökológiai kapcsolatok rejtelmeibe. A fényképeken keresztül a tudósok új tudományos megállapításokat nyerhetnek többek között a bölények úgymond kiirtásáról.

Bivalykoponya halommal álló férfiak a Michigan Carbon Works gyárában 1892-ben Forrás: Wikimedia Commons/Burton Historical Collection, Detroit Public Library

A bölényirtás leghíresebb és azóta ikonikussá vált fényképe a bölénykoponyák hegyének borzalmas fotója, amely 1892-ben készült a Michigan-i Rougevilleben

– mondta Danielle Taschereau Mamers, a McMaster Egyetem angol és kulturális tanulmányok posztdoktori tudományos munkatársa a különös kép kapcsán a The Conversation online portálnak. – Míg a 18. század végén mintegy 30-60 millió bölény élt a kontinensen, úgy e fénykép készítésekor a vadon élő populáció már mindössze 456 állatra csökkent.

A Nyugat fokozódó gyarmatosítása a bölények nagyarányú lemészárlásához vezetett: a telepes vadászok fegyverekkel érkeztek, miközben az irhák, szőrmék és csontok iránt növekedett a piaci kereslet, ami tovább fokozta az állatok vadászatát.

Bölények a Yellowstone Nemzeti Parkban Forrás: hemis.fr via AFP/FRILET Patrick / hemis.fr/Frilet Patrick / Hemis.Fr

A bölények legnagyobb állományait 1850 és 1870-es évek vége között irtották ki.

A különös fénykép ennek a pusztulásnak a hatalmas léptékét szemlélteti, ahol a fotó füves előteréből egy ember alkotta hegy, konkrétan egy csonthalom jelenik meg, mint a táj része. Nem véletlen, hogy a rougeville-i fényképet gyakran használják a bölényirtás mértékének illusztrálására, amely természetvédelmi kiadványokban, folyóiratokban, filmekben és a közelmúltban a közösségi hálózatokon terjedő mémekben is megjelent.

Danielle Taschereau Mamers szerint azonban a fénykép nem csupán az emberi okozta pusztítás szimbóluma.

Annak elemzése szemléltetheti az ember-állat között fennálló kapcsolatok történetét és válaszolhat többek között olyan kérdésekre, mint például, hogy milyen volt az élet a bölényirtás előtt.

Bonyolultak az ember-bölény kapcsolatok

Azt a történettudomány régóta tudja, hogy az őslakos nemzetek és a bölények állományai szoros kapcsolatban éltek egymással. A populációk hatalmas száma elősegítette a nagy, politikailag és társadalmilag összetett közösségek kialakulását.

Számos tudós talált bizonyítékot a síkságon élő, őslakos nemzetek és a bölényállományok szoros kapcsolatára.

Legelésző európai bölények Forrás: Wikimedia Commons

A nem hierarchikus szervezetek közösségi gyakorlatai a bölényállományokkal való szoros kapcsolatban gyökereztek

– mutatott rá Keira Ladner, a Manitoba Egyetem politikatudománnyal foglalkozó kutatója. – Ezekben a bölénycsordákban ugyanis egyetlen állat sem dominált.

Hasonlóan érdekes tényeket mutat a 2014-es, úgynevezett „Buffalo-egyezmény", amely az őslakosok által irányított erőfeszítést jelzi a vadon élő bölények populációinak visszaállítása érdekében.

Az emberek ebben a bivalyt „a síkság őslakosainak rokonaiként" írják le.

Sőt, a szerződés kimondja: „a bölény a mi részünk, mi pedig kulturálisan, anyagilag és szellemileg vagyunk a bölények részei".

Ezek a történetek a bölények elvesztésének traumáját gyászolják, amelyre sok bennszülött nemzet kapcsolatként tekint

– magyarázta Tasha Hubbard, az Alberta Egyetem kutatója, aki az őslakosoknak azokat az írásos feljegyzéseit vizsgálta, amelyek a bölényekről szólnak. – Az állatok kiirtása gyökeresen aláásta az őslakos és bölény közösségek életlehetőségeit, akik véleménye szerint a bölényirtásra a népirtás egyik formájaként kell tekinteni.

A kölcsönös kapcsolat ismeretén keresztül a bölénykoponyákról készült fotó is új, további jelentéseket kaphat. Kim TallBear, a Kaliforna Egyetem kutatója szerint ugyanis „az őslakos népek soha nem felejtették el, hogy az állatok társas kapcsolatai nagyban alakíthatják az emberek életét".

A koponyahegy ebben a megközelítésben nemcsak egy ökoszisztéma pusztulását jelképezi, hanem a kapcsolatok elvesztésének a szimbóluma is.

A több faj közötti kapcsolatot jelképezi

Minden koponya egy 600 kilogrammos állatot jelent: a bölények Észak-Amerika legnagyobb szárazföldi emlősei. Ezek az állatok azonban nem csupán hatalmas méretűek, hanem kulcsfontosságú fajnak is számítanak, amelyek drámai hatással vannak az ökoszisztémára. Ha eltűnnek, egyetlen más faj sem töltheti be azok ökológiai szerepét, aminek következtében egy egész ökoszisztéma megváltozhat.

A bölény már a barlangrajzokon is megjelent Forrás: AFP

A fényképen látható koponyák nemcsak a bölények elvesztését, hanem egy teljes ökoszisztéma összezavarását is jelentik

– hangsúlyozta Danielle Taschereau Mamers. – Minden egyes elejtett bölény a legeltetés és a vándorlási gyakorlatok végét is jelenti, amelyek más fajok számára is következményekkel járnak.

Több száz rovarfaj él például a bölénytrágyában, amelyek táplálékot biztosítanak a madaraknak, teknősöknek és denevéreknek.

Vagy amikor az állatok a sárban dagonyáznak, egyfajta mélyedéseket alakítanak ki a réteken, amelyek tavasszal esővel megtelve otthon adnak ebihalaknak és békáknak. A bölények jelenléte nélkül eltűnnek többek között ezek, de sok más faj élőhelyei és táplálékai is.

Egyszerű árucikként tekintettek rájuk

A vizsgált fényképen azonban nem csupán a bölénykoponyákból álló halom, hanem két öltönyös férfi is látható. Danielle Taschereau Mamers szerint jelenlétük az ember-állat kapcsolatok egy másik aspektusát jelzi: az áru- vagy a piaci viszonyokat.

Minden koponyát a Prairies területéről gyűjtöttek össze, és vonattal vagy gőzhajóval szállították keletre; miután megérkeztek az olyan létesítményekhez, mint a fénykép helyszínéül szolgáló Michigan Carbon Works, ahol a bölénycsontokat műtrágyaként, ragasztóként és hamuként hasznosították.

A csontokból olyan árucikkeket is készítettek, mint például a csontporcelán, amit később az európai és észak-amerikai városokban értékesítettek. Az elemzés alapján a képen látható ládák pedig a „gyarmati kapitalizmus technológiáját" jelképezhetik, amelyekben a csontokat a prériről a gyárakba, majd onnan késztermék formájában a piacra szállították.

Részlet a bivalykoponya halommal álló férfiak fényképéről Forrás: Burtoni Történeti Gyűjtemény, Detroiti Közkönyvtár

A fénykép emellett az infrastruktúra hálózatát is reprezentálja a vasúttól kezdve a közlekedési utakon át a gyárakig és piacokig, ami radikálisan fokozta az állatok „árucikkekké történő átalakítását".

Ez pusztította el az élőhelyeket és a biodiverzitást, valamint a bölények, más növény- és állatfajok és az őslakos nemzetek közötti kapcsolatokat

– emelte ki végül a fényképet elemző szakember.

Észak-Amerikában jelenleg 31 ezer vadon élő bölényt tartanak nyilván és a faj fenyegetett státuszba került a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján.

Az állatoknak tehát még mindig nagy szüksége van a védelemre.

Ezek a megmaradt egyedek ugyanis annak a néhány száz bölénynek az utódai, akik túlélték a 19. századi „kihalási eseményt".