Az éghajlati anomáliák tehették még halálosabbá az első világháborút

Szokatlan időjárási anomáliákat tapasztalhattak az első világháború idején

Az abnormálisan rossz időjárási viszonyok jelentős hatást gyakorolhattak mind az első világháború, mind az 1918-as spanyolnátha-járvány haláleseteinek számára. Legalábbis ez derült ki egy új kutatásból, amit a Harvard Egyetem kutatói publikáltak a GeoHealth tudományos szaklapban. A szakemberek szerint a szakadó eső és a gyorsan zuhanó hőmérséklet miatt még több ember vesztette életét.

Százévente egyszer fordul elő

A svájci–olasz Alpokból kinyert jégmagok részletes elemzésével a tudósok közelebbről megismerhették az 1914 és 1919 közötti Európa-szerte tapasztalható éghajlati mintázatokat, először összekapcsolva őket a háborúval és az akkoriban pusztító spanyolnátha-járvánnyal.

A szokatlanul nedves és hideg körülmények ugyanis hozzájárulhattak ahhoz, hogy több ember veszett oda a csatatéren, de az időjárási anomáliák befolyásolhatták a madarak vonulási útvonalát is.

A jégtakaró és az időjárás különleges dolgokra képes Forrás: Getty Images/© 2014 Samuli Vainionpää/Samuli Vainionpää

Megváltozott a légkörben a körforgás, és hat éven át a korábbiaknál jóval több eső, több tíz fokkal hidegebb időjárás volt tapasztalható egész Európában

– mondta Alexander More, a Harvard Egyetem klímatudósa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ebben az esetben egy olyan anomáliáról beszélünk, ami százévente egyszer fordul elő.

Hozzátette: nem azt állítja, hogy ez volt a pandémia oka, de minden bizonnyal felerősítette annak pusztító hatásait, ami egy súlyosbító tényezőként járult hozzá az amúgy is kritikus helyzethez.

Az első világháború lövészárkaiban tapasztalható, szörnyű körülményekről, többek között a jelentős mennyiségű esőről és sárról szóló beszámolók nem új keletűek.

Az új kutatás azonban összekapcsolja ezeket a körülményeket az évszázadban felbukkanó, környezeti mintákkal.

A spanyolnátha idején a betegeket a kórházakban megpróbálták elkülöníteni Forrás: Wikimedia Commons

A vizsgált jégmagokba zárt tengeri só nyomai az Atlanti-óceán levegőjének rendkívül szokatlan beáramlásáról, és az ezzel járó nagy mennyiségű csapadékról árulkodnak 1915, 1916 és 1918 telén. Ezek a dátumok pedig egybeesnek a halálozási számok csúcsaival az európai harctéren.

Az időjárást a spanyolnátha-járvánnyal is összefüggésbe hozták

Az óvatos becslések szerint az első világháborúban összesen közel 10 millió katona halt meg. A most publikált tanulmány arra világít rá, hogy az állandó, nyirkos körülmények súlyosbították az árokban tartózkodók helyzetét, ahol könnyen szenvedtek fagyási sérüléseket, miközben

a csatatéren keletkezett mocsarak azt is jelentették, hogy sokkal nehezebb volt meggyógyítani vagy épp kimenteni a sebesült harcosokat.

A fulladás, a fagyos hidegnek való kitettség és a tüdőgyulladás ráadásul további életeket követelt.

Szokatlan időjárási anomáliákat tapasztalhattak az első világháború idején Forrás: John Finney Photography/Moment

Különösen erős kapcsolatot találtuk a fokozottan nedvesebb és hidegebb viszonyok, valamint a megnövekedett mortalitás között 1917 közepétől 1918 közepéig, amely a harmadik ypres-i csatától a spanyol nátha első hullámáig terjedő időszakot öleli fel

– mutatott rá Christopher Loveluck, a brit Nottingham Egyetem régésze.

A kutatók szerint a katonák rossz körülményeinek súlyosbítása mellett ez az éghajlati rendellenesség nagy szerepet játszhatott abban, hogy tökéletes környezetet teremtsen a H1N1 influenza törzs számára, ami kiváltotta a háború végével újraéledő spanyolnátha számos halálesettel járó, második hullámát.