Optikai illúzió vagy csak az evolúció játszik velünk?
Vajon miért forog?
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A szemünk néha megtréfál minket és bizonyos trükköket játszik velünk. Az optikai illúziók évtizedek óta érdeklik az idegtudósokat, ám ezek a „hamis üzenetek" valószínűleg sokkal hosszabb ideje léteznek, mint azt valaha gondoltuk volna. Az új kutatások szerint a gyümölcslegyek szemét ugyanolyan könnyen becsaphatják a nagy kontrasztú, statikus vizuális mintázatok, mint a mienket.
Megtévesztő a mozgás a statikus képeken
A rovarok úgynevezett mozaiklátással látnak. Látási szervük az úgynevezett összetett szem, amely sok apró szemből áll. A mozaiklátás, olyan látás, amely által a rovar egy szemével (egy apró szemmel) csak egy részét látja az elé táruló képnek.
A kutatók a PNAS tudományos szaklapban publikált tanulmányukban most figyelemreméltó hasonlóságot találtak az optikai illúziók észlelése terén.
A legyek és az emberek utolsó közös őse körülbelül félmilliárd évvel ezelőtt élhetett, de a két faj hasonló stratégiákat fejlesztett ki a mozgás észlelésére
– mondta Damon Clark, a Yale Egyetem idegtudós orvosa a ScieceAlert online portálnak. – Ezen megosztott stratégiák tanulmányozása elősegítheti az emberi látórendszer jobb megértését.
A viselkedés felmérései, a genetikai „elhallgattatás" és az idegi képalkotás ötvözésével a csoport arra a következtetésre jutott, hogy a gyümölcslegyek (Drosophila melanogaster), a gerincesekhez hasonlóan érzékelik a megtévesztő mozgást a mozdulatlan grafikus képeken.
Ennek oka, hogy nagyon hasonló alapvető agyi áramkörökkel rendelkeznek, mint mi, csak az embereké jóval összetettebb.
A tudósok korábban úgy vélték, hogy a légy- és az emberi szem az evolúció során meglehetősen különböző módon fejlődött, ám a legújabb genetikai kutatások ezt most megcáfolták.
Több okra vezethető vissza
A gyümölcslegyeknek azonban elég kicsi az agyuk, de az új tanulmány során a szakemberek megvizsgálták az idegsejtek aktivitását.
Izgalmas volt megtapasztalni, hogy a legyek a statikus képekben ugyanúgy érzékelik a mozgást, mint mi, emberek
– mutatott rá Clark. – Leginkább talán azért, mert bepillantást nyertünk a mi agyunkban zajló eseményekbe is.
Hozzátette: néhány bizonyíték arra utal, hogy ezekben a statikus képekben azért látunk mozgást, mert a képek általában nagyobb kontrasztúak, és ezeket az agyunk gyorsabban tud feldolgozni, ami a mozgás illúzióját generálja.
Valahogy így: fekete → sötét szürke → fehér → világosszürke → fekete.
Más bizonyítékok ezt a hatást a szemeink apró, akaratlan rángatózásának tulajdonítják, amikor valamit nagyon figyelünk. A legújabb kutatások szerint mindkettő egyszerre lehet igaz.
A tudósok ennek bizonyítása érdekében képalkotó módszerrel tesztelték a gyümölcslegyeket,
amelyek a statikus kép felé repülve változtattak az irányon, amikor a nem létező mozgást érzékelték. Az agyban a mozgást először a T4 és T5 irányszelektív idegsejtek észlelték, amelyek az éles kontrasztokra reagáltak.
A szakemberek következtetései szerint az agyunk szerkezetében van valami, ami felelős a mozgás illúziójáért.