Egy nemzetközi kutatócsoport nemrég részletes leírást készített egy ősi, hátsó végtagokkal élő kígyóról, amely Najash rionegrina néven vált ismertté. A dolog pikantériája, hogy a Bibliában Nahash egy lábakon járó kígyó, amelyet néha „hébet kígyónak" neveztek.
Az állatról szóló, első beszámolókra csak tizenhárom évvel ezelőtt bukkantak a csúszómászókkal foglalkozó herpetológusok:
kutatásuk alapjául több, darabokra tört és egy tökéletes épségű koponya szolgált, amelyek Argentínából és Észak-Patagóniából származtak.
A kövületek különösen fontosak annak a ténye miatt, hogy háromdimenziós, őrizetlen formában maradtak fenn
– mondta Fernando Garberoglio, a Buenos Aires-i Egyetem kutatója. – Mint ilyen, ezek a kövületek lehetővé tették számunkra, hogy válaszolhassunk néhány régóta felmerülő kérdésre arról, hogy a kígyók hogyan fejlesztették ki magasan specifikus koponyáikat.
Ez számos, új megállapításhoz vezetett a kezdetleges kígyók megjelenésével kapcsolatban. Még ennél az erősen hiányos állapotú példánynál is egyértelmű volt, hogy
a Najash rionegrina robusztus hátsó végtagokkal rendelkezett.
A kutatók azt is megállapították, hogy más, hozzá hasonló ősi kígyókkal ellentétben inkább a sivatagon keresztül mászott, nem pedig az óceánt úszta át. Ebben az tekintetben a Najash egyedülállónak számít, mégpedig a földi élőhelye miatt.
Az úgynevezett mikrokomputeres, tomográfiai vizsgálat során kiderült, hogy Najash a gyík és a modern kígyó tulajdonságainak kombinációját egyesíti. Arccsontja a gyíkhoz hasonló, ahol nincs egy olyan csontív, amely összeköti a koponyát az arccsontot.
Szintén köztes tulajdonságot jelent a két faj között az állkapocs jelenléte.
A kutatók szerint azonban a Najasnak számos, pont olyan rugalmas ízülete is volt, mint amelyet ma találhatunk a modern kígyók koponyájában.
A kígyók messze földön híresek arról, hogy csúszómászók, tehát nincsenek lábaik
– mutatott rá Dr. Alessandro Palci, a Flinders Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője. – Jellemzőjük az igen mozgékony koponya, amely lehetővé teszi számukra a nagy zsákmányok lenyelését.
Korábban a kutatók meg voltak győződve arról, hogy a kígyók egy vak, fészkelő gyíkfajtól származnak. A Scolecophidiák közé tartozó, kicsi, féregszerű kígyók csoportja számos közös vonással bír, ezért
nem véletlenül tekintik őket a leginkább kezdetleges kígyóknak, amelyek ma is élnek.
Az újonnan megvizsgált kövületek azonban azt mutatják, hogy az ősi kígyók koponyáiban nincs közös vonás ezekkel.
Az újra felépített kígyó családfa személetesen bemutatja, hogy a csúszó lényeknek evolúciójuk első 70 millió évében hátsó lábaik voltak
– magyarázta Mike Lee professzor, a Flinders Egyetem és a Dél-Ausztrál Múzeum kutatója. – Ezek a kis lábakkal rendelkező, kezdetleges kígyók egy igen sikeresen működő testet fejlesztettek ki, amely több millió éven át fennmaradt és alkalmazkodott mind a földi, mind a vízi életmódhoz.