Örömkönnyek és virágeső fogadta Kolozsváron a magyar honvédeket

A kormányzói pár a kolozsvári bevonuláson

1940. augusztus 30-án Joachim von Ribbentrop német birodalmi, valamint Galeazzo Ciano gróf olasz külügyminiszter, a román királyi kormány által Erdély ügyében döntőbíráskodásra felkért nagyhatalmak képviselőiként, a bécsi Belvedere palotában kihirdették döntésüket. A történelembe csak második bécsi döntésként bevonult nagyhatalmi verdikt értelmében Románia Észak-Erdélyt, mintegy 43 ezer négyzetkilométernyi területet kellett hogy visszaadjon Magyarország számára. A döntés hallatán Mihail Manoilescu román külügyminiszter elájult, de a magyar küldöttség öröme sem volt felhőtlen. Az anyaországhoz visszatért erdélyi magyarok azonban viharos ünnepléssel üdvözölték a Romániától visszaszolgáltatott területekre bevonuló honvédseregeket.

„Természetszerűleg akárhogy is történjék a megosztás, az egyik fél mindig jajgatni fog, Erdély esetében valószínűleg mind a kettő."
(Adolf Hitler a második bécsi döntésről)

Ezért vált fájó sebbé Trianon

A már 1003-tól a Magyar Királysághoz tartozó Erdélyt az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer keretében, az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum szakította el végleg az anyaországtól.

A "békecsinálók" (balról jobbra): David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök Forrás: Wikimedia Commons

A trianoni békeszerződés a történelmi Magyarország területeinek mintegy kétharmadát az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött utódállamoknak, valamint a Román Királyságnak adta.

Románia az antant felhatalmazása nélkül már 1918 novemberében megszállta Erdélyt,

alaposan kihasználva a Károlyi-kormány önfeladó, sodródó, és tehetetlen külpolitikáját.

Gróf Károlyi Mihály Forrás: Origo

Mivel a budapesti kormány semmiféle ellenállást sem tanúsított az önkényes román lépésekkel szemben, 1918. december elsején – Bukarest sugalmazására – a gyulafehérvári Román Nemzeti Tanács egyoldalúan „kikiáltotta" Erdély csatlakozását a Román Királysághoz.

A Teleki Pál és munkatársai által elkészített híres vörös térkép, a magyar etnikum földrajzi elhelyezkedéséről, amit teljesen figyelmen kívül hagytak a "békecsinálók" Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a román kormány azonnal törvénybe iktatta – másfél évvel a trianoni szerződés megkötése előtt -, hogy formális ürügyet kreáljon a jóval több mint 100 ezer négyzetkilométernyi magyar terület katonai megszállására.

A magyar küldöttség megérkezik a trianoni békediktátum aláírására Forrás: Wikimedia Commons

A párizsi békecsinálók, elsősorban Clemenceau francia miniszterelnök nyomására,

az új határok meghúzásánál teljesen figyelmen kívül hagyták az etnikai elvet,

amelynek fontosságát mind Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök, mind pedig a magyar békedelegációt vezető Apponyi Albert gróf többször is nyomatékosan hangoztatta a békekonferencián.

Apponyi Albert gróf, a magyar küldöttség vezetője Forrás: Wikimedia Commons

A trianoni országcsonkítás miatt Magyarország infrastruktúrája, nyersanyagforrásai, és lakossága nagy részét is elvesztette. Ezért is vált Trianon revíziója az 1920 utáni magyar külpolitika egyik legfontosabb prioritásává.

Teleki ellenszegül a németeknek, és önálló revíziós politikában gondolkodik

Budapest egészen a második világháború előestjéig a békés, kétoldalú tárgyalásokkal megvalósítandó revíziót szorgalmazta.

A Csehszlovákia felosztásához vezető 1938-as négyhatalmi müncheni paktum nyitotta meg az utat az első bécsi döntés előtt, amely német és olasz döntőbíráskodással 1938. november 2-án a korább Felvidék egy részét, mintegy 14 ezer négyzetkilométernyi területet adott vissza Magyarországnak.

A Felvidék egy részét visszajuttató első bécsi döntést 1938. november 2-án írták alá. Középen Ciano gróf olasz, és Von Ribbentrop német, a kép jobb szélén pedig Kánya Kálmán magyar külügyminiszter látható Forrás: Wikimedia Commons

Ez volt a budapesti kormány első, kizárólag diplomáciai eszközökkel megvalósított nagy revíziós sikere.

A túlzott németbarátsága miatt felmentett Imrédy Béla miniszterelnököt 1939. február 16-án Gróf Teleki Pál váltotta a kormány élén.

Chamberlin, Daladier, Hitler és Mussolini a müncheni paktum aláírása után Forrás: Wikimedia Commons

A nemzetiszocialista eszméktől idegenkedő, és a német imperialisztikus törekvéseket ellenző, angolbarát Teleki gróf, mint Horthy kormányzó egyik legbizalmasabb híve, kormányfőként az ország semlegességének megőrzését, és a békés revíziós politika folytatását állította külpolitikája fókuszába.

Teleki Pál és későbbi utódja a miniszterelnöki székben, Bárdossy László Forrás: AFP

Amikor a náci Németország 1939. szeptember elsején megtámadta Lengyelországot, és Joachim von Ribbentrop azzal a kéréssel fordult a budapesti kormányhoz, hogy engedélyezze német csapatok átvonulását az ország területén,

Teleki gróf megtagadta a birodalmi külügyminiszter kérésének teljesítését.

Hitler és külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop Forrás: Bundesarchiv

Lengyelország veresége után, Berlin nagy bosszúságára, a Teleki-kormány több tízezer lengyelnek - katonáknak és civileknek – biztosított menedéket Magyarországon. Az egyre erősebb német nyomás ellenére, Teleki igyekezett megőrizni az ország viszonylagos külpolitikai önállóságát, beleértve ebbe a revíziós törekvéseket is.

Szorul a hurok Bukarest körül

Az 1939. augusztus 23-án Moszkvában megkötött német-szovjet megnemtámadási egyezmény – ismertebb nevén a Molotov-Ribbentrop paktum – alapvető változást hozott a kelet-közép-európai erőviszonyokban. Lengyelország megtámadása után London felmondta a Román Királyságnak egyoldalúan nyújtott védelmi garanciáját.

Ribbentrop aláírja a német-szovjet megnemtámadási egyezményt a kremlben, Sztálin jelenlétében Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Amikor a Wehrmacht lerohanta Lengyelországot,

Bukarest nagyarányú mozgósítást rendelt el, és jelentős létszámú haderőt vonultatott fel a román-magyar határra.

Az intenzív határ menti román csapatmozgások miatt a Honvéd Vezérkar is mozgósított.

Horthy kormányzó magyar tisztek társaságában Forrás: Magyar Fotóarchívum

A küszöbön álló román-magyar fegyveres összecsapást a térség pillanatnyi békéjében érdekelt Harmadik Birodalom csak a felekre gyakorolt erőteljes diplomáciai nyomással tudta elhárítani.

1940 nyarára azonban Románia külpolitikai helyzete rendkívül sokat romlott, mert a „Blitz", Hitler győzedelmes nyugati hadjárata térdre kényszerítette addigi legerősebb támogatóját, Franciaországot.

Erwin Rommel vezérőrnagy, a 7. német páncéloshadosztály parancsnoka Franciaországban. A Wehrmacht gyorsan térdre kényszerítette Franciaországot Forrás:Bundesarchiv

Bukarest helyzetét tovább nehezítette, hogy Sztálin a Molotov-Ribbentrop paktum titkos,

a kelet-európai német-szovjet érdekszférákat meghatározó záradékát kihasználva,

1940. június 26-án ultimátumot adott Bukarestnek, Bukovina és Besszarábia (a mai Moldáviai Köztársaság) átadását követelve.

Sztálin ultimátumot adott Bukarestnek, a magyar kormánynak pedig azt javasolta, hogy együttes erővel támadják meg Romániát Forrás: Ria/Novosti/Archive

Romániának engednie kellett, mivel egyedül nem lett volna képes szembeszállni a Vörös Hadsereggel, a náci Németországtól pedig ekkor még nem remélhetett katonai támogatást Sztálinnal szemben.

Magyar-román háború kitörése fenyeget

Románia elszigetelődését a magyar vezetés jó lehetőségnek látta arra, hogy – félretéve az addig folytatott békés revíziós politikát - saját katonai erővel szerezzen érvényt az Erdélyre fennálló területi igényeinek.

Kevésbé ismert, hogy a Kreml, még Sztálin ultimátuma előtt, titkos diplomáciai csatornákon azt az ajánlatot tette a Teleki-kormánynak,

hogy Magyarország és a Szovjetunió egyszerre indítson támadást Románia ellen.

Teleki Pál gróf Hitlernél Berlinben, 1940-ben. Teleki a német nyomás ellenére is igyekezett megtartani cselekvési szabadságát Forrás: Bundesarchiv

Teleki gróf azonban nem akarta igénybe venni a szovjet felajánlkozást,

mivel kiszámíthatatlannak tartotta a Moszkvával való esetleges katonai együttműködés következményeit. Június 28-án – a szovjet ultimátum hatására – Bukarest általános mozgósítást rendelt el, és ismét csapatokat vezényelt a magyar határra.

II. Károly román király. Az uralkodó jóváhagyásával a bukaresti kormány mozgósítást rendelet el Forrás: Wikimedia Commons

Amikor ennek okáról a budapesti kormány kérés ellenére sem kapott magyarázatot, a Teleki-kabinet is elrendelte az egész magyar haderő azonnali felvonultatását a román-magyar határra.

Horthy kormányzó az első bécsi döntéssel visszatért Komárom főterén, a visszacsatolási ünnepségen Forrás: NFM

Budapest abban reménykedett, hogy a szovjet ultimátum hatására jelentős belpolitikai válság tör ki Romániában,

és olyan megmozdulásokra is sor kerül, ami megalapozhatja a honvédség bevonulását Erdélybe, a magyar lakosság megvédelmezésének indokával.

Horthy kormányzó, mint a legfőbb hadúr hozzájárult a románok elleni mozgósításhoz Forrás: Wikimedia Commons

Július 13-ig a Honvéd Vezérkar 500 ezer katonát vezényelt a térségbe,

Nagy Vilmos gyalogsági tábornok 1. hadseregét, valamint a Jány Gusztáv altábornagy parancsnoksága alatt álló 2. hadsereget, továbbá Gorondy-Novák Elemér altábornagy kettő hadtestből álló 3. hadseregét.

Nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok (későbbi honvédelmi miniszter) 1940-ben az 1. magyar hadsereg parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A Magyar Honvédség legkorszerűbben felszerelt gépesített magasabb egységét, a gyorshadtestet pedig Kárpátaljára vezényelték.

Gépvontatású löveg az erdélyi bevonuláson Forrás: Origo

A határ túloldalán felsorakozott román erők mind létszámban,

mind pedig technikai felszereltségben fölényben voltak a honvéd alakulatokkal szemben,

hiszen Magyarország a trianoni békediktátum haderő korlátozási rendelkezései miatt, csak 1938-tól foghatott hozzá a hadsereg fejlesztéséhez.

40M Turán közepes harckocsi.A honvédség 1940-ben még nem volt megfelelően gépesítve, és technikai hátrányban állt a románokkal szemben Forrás: Wikimedia Commons

A magyar csapatok harci morálja azonban sokkal magasabb volt a románokénál, minden honvéd és tiszt égett a vágytól, hogy az ország visszaszerezhesse Erdélyt.

Hitler egyre bosszúsabbá válik a magyar-román feszültség miatt

Adolf Hitlert módfelett felbosszantotta a napról-napra egyre jobban kiéleződő, és háborúval fenyegető magyar-román konfliktus. Hitler attól tartott, hogy a magyar hadművelet esetén a Szovjetunió is megtámadja Romániát, márpedig Németországnak elengedhetetlen fontosságú volt a Romániából érkező olajellátás.

Adolf Hitler és Ion Antonescu marsall Münchenben. Hitlernek szüksége volt a román olajra Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Führer sohasem kedvelte Horthyt és a magyarokat, de mivel a birodalomnak nagy szüksége volt a magyar gabonára is, tudta, hogy szándékai ellenére, ismét valamiféle gesztust kell tennie Budapestnek, hogy kiküszöbölje a terveibe semmiféleképpen sem beleillő magyar-román háború veszélyét. Hitler ezért július 26-án Salzburgba kérette a bukaresti kormány képviselőit, hogy nyomást gyakoroljon a románokra egy megegyezéses határkorrekció kicsikarása érdekében.

Hitler sohasem szívelte Horthyt, akit megbízhatatlan ókonzervatívnak tartott Forrás: Europress/Getty

Mindezek ellenére sokáig úgy látszott, hogy Hitler közbeavatkozása sem tudja elhárítani a fenyegető magyar-román összetűzést, mivel napról-napra nőtt a feszültség a határ mindkét oldalán.

Szeptember 5-ig hetvenkettőre emelkedett a határincidensek száma, amelyeknek számos halálos áldozatuk is volt.

A német nyomásra augusztus 16-án Turnu-Severinben elkezdett kétoldalú tárgyalások rövidesen kudarcba fulladtak az álláspontok összeegyezhetetlensége miatt.

A turnu-severini tárgyalások gyorsan kudarcba fulladtak Forrás: Transindex

A Honvéd Vezérkar főnöke a határon felvonultatott hadseregek parancsnokainak kiadta az utasítást: az Erdély visszafoglalása iránti hadműveletet augusztus 28-án hajnalban meg kell indítani a román királyi haderő ellen. Augusztus 27-én azonban a bukaresti kormány váratlanul Berlinhez fordult, döntőbíráskodást kérve Erdély ügyében. Ennek hírére Budapesten lefújták a támadást.

Hitler olyan megállapodást akart, amellyel egyik fél sem elégedett

Augusztus 30-án a német-olasz döntőbizottság képviselői, Von Ribbentrop, valamint Galeazzo Ciano kihirdették határozatukat a bécsi Belvedere palotában megjelent magyar, valamint román delegáció tagjai előtt.

Gaaleazzo Ciano gróf, olasz külügyminiszter Forrás: Wikimedia Commons

Az ezt megelőző tárgyalásokon Von Ribbentrop – aki nem felejtette el Telekinek a lengyelek elleni átvonulás megtagadását – igyekezett a románoknak kedvezni, ám Ciano gróf olasz külügyminiszter szinte az összes kérdésben a magyarokat támogatta.

Ribbentrop inkább a románoknak igyekezett kedvezni Forrás: AFP

A kompromisszumos döntés szerint Romániának Észak Erdély területét, 43 104 négyzetkilométert kellett visszaadnia Magyarországnak, olyan városokkal, mint Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely és Szatmárnémeti.

Csáky István magyar külügyminiszter aláírja a második bécsi döntés okmányát Forrás: Wikimedia Commons

Magyarország része lett ismét a teljes Székelyföld, de román kézen maradt többek között Arad, Temesvár, és egész Dél-Erdély.

Teleki gróf magyar miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter ennél többet remélt,

a Trianonban elcsatolt több mint 103 ezer négyzetkilométerből 70 ezer négyzetkilométernyi terület visszaadását igényelték, Románia azonban mindössze 12 ezer négyzetkilométer lett volna hajlandó csak visszaadni.

A második bécsi döntéssel egyedül csak Hitler lehetett maradék nélkül elégedett Forrás: Origo

Ennek ismeretében talán nem is csoda, hogy amikor a román tárgyalódelegáció vezetője, Mihail Manoilescu külügyminiszter meghallotta a verdiktet, ájultan hanyatlott a süppedős szőnyegekkel borított padlóra.

Zúgtak a harangok és patakzottak az örömkönnyek

A második bécsi döntéssel egyedül csak Hitler lehetett maradék nélkül elégedett. Elérte, amit akart; elkerülte a terveibe nem illő magyar-román fegyveres konfliktust, és mindkét országot sokkal szorosabban láncolta magához a korábbiakhoz képest, annak lehetőségét is megteremtve ezzel, hogy a későbbiekben szükség esetén kijátszhassa őket egymás ellen.

A közvélemény kitörő lelkesedéssel fogadta Észak-Erdély visszatérését Forrás: Fortepan

A hazai közvélemény a bécsi döntés okozta eufória első pillanataiban azonban csak azt látta, hogy a „nagy háborút" követő teljes nemzetközi elszigeteltség és kilátástalanság évei után, végre sikerült elégtételt kapni Trianonért. A visszatérő országrész magyar lakosságán az elnyomás és zaklatás két évtizede után mámoros boldogság lett úrrá.

A kormányzói pár a kolozsvári bevonuláson Forrás: OSZK

A második bécsi döntés értelmében a magyar csapatok szeptember 5-től kezdhették meg az anyaországhoz visszacsatolt területek birtokbavételét.

A honvédalakulatok bevonulása alapvetően békésen zajlott le,

csak néhány helyen alakult ki kisebb incidens – egy esetben fegyveres összecsapás – az országrészből kivonuló román alakulatok, valamint a honvédek között.

Kitörő öröm fogadta mindenütt a honvédeket Forrás: Fortepan

A magyarlakta települések mind zászlódíszbe, az emberek pedig ünneplőbe öltözve, az utcák szélén állva várták a magyar csapatok bevonulását. Amikor egy-egy község vagy város határában felbukkantak az előőrsök,

megkondultak a harangok, és virágeső hullott a hangosan éljenző vagy örömükben zokogó emberek sorfala között elhaladó honvédek fejére.

Megérkezik a kormányzói pár Kolozsvárra Forrás: Fortepan

Szeptember 11-én a nagy múltú ősi magyar település, Kolozsvár, a kincses város polgársága várta hatalmas izgalommal a magyar csapatokat, és az ünnepi alkalomból a városba érkező kormányzói párt.

Ünneplő tömeg várta a bevonuló magyar csapatokat Forrás: Origo

A főteret hatalmas tömeg lepte el, ünneplőbe vagy népviseletbe illetve díszmagyarba öltözött emberek ezrei tolongtak az utcákon, amikor a Hunyadi-induló hangjára díszlépésben bevonultak a honvédalakulatok.

"Gondolatban ma itt van minden magyar"- nyilatkozta a kormányzó Forrás: Pinterest

Zúgtak a harangok, lobogtak az ablakokba kitűzött két évtizedig rejtegetett nemzeti színű lobogók, és ezrek szemében csillogott ott az örömkönny. „Boldogan köszöntöm Kolozsvárról Erdély visszatért országrészeit. Huszonkét évi megpróbáltatás után valóra vált, amiben bízni nem szűntem meg soha egy percre sem. És most, mikor végre valóban itt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghat ennek a történelmi pillanatnak a nagyszerűsége, hogy érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat... Gondolatban ma itt van minden magyar" – mondta többek között a pillanat nagyszerűségétől meghatódott kormányzó, Horthy Miklós.

Akkor még senki sem gondolt arra, hogy mindezért nagy árat fog kérni Magyarországtól a történelem.