A most felfedezett, bizarr kis lények a kimérákra, a görög mitológiában szereplő szörnyalakra (egy oroszlán fejével, kecske testével és kígyófarkával) emlékeztették a paleontológusokat a különböző tengeri ízeltlábúakhoz hasonló vegyes jellemzőik miatt.
A szokatlan rákokat Callichimaera perplexa néven jegyzik, ami szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „zavarba ejtően gyönyörű kiméra".
A nemzetközi kutatócsoport ezt az elnevezést a szokatlan kinézetük miatt adta a lényeknek. Ahogy mondták, ez az úszó ízeltlábúak eddig talált, legkorábbi példánya, amely olyan, lapátszerű lábakkal
rendelkezett, amivel a több mint 250 millió évvel ezelőtt kipusztult tengeri skorpiók.
A Callichimaera perplexa annyira egyedülálló és furcsa, hogy a rákvilág kacsacsőrű emlősének tekinthető
– mondta Javier Luque, a Yale Egyetem paleontológusa. – Ez a faj annak az ékes bizonyítéka, hogy az új életformák hogyan fejlődnek és idővel hogyan válnak annyira különbözővé egymástól.
A rákokra általában úgy gondolunk, mint gerinctelen állatokra, amelyeknek a külső vázuk kitines kutikula, amelyet a köztakarójuk termel, és többnyire mészsók rakódnak bele.
Az ízeltlábúaknak általában széles páncélzata, erős ollói, kis szemei és hosszú szemkocsánya van, illetve egy kisebb farka, a test alatt.
A most felfedezett Callichimaera perplexa viszont alapjaiban renget meg mindent, amit eddig a rákokról gondoltunk. A
fosszíliákra a kutatók a kolumbiai Andok-hegységben bukkantak és ez arra utal, hogy a lények egyszer a sekély part menti tengerben éltek a Kréta időszak alatt.
A puha anyagban több mint hetven mintát találtak, és a fosszíliában az eddig ismeretlen rákféle mellett több száz úgynevezett héjas állat rejtőzött, például garnélarákok és homárok.
Az egyedülálló Callichimaera perplexa rák az uszonyszerű lábaival képes volt akár nagy távolságokat is úszni, és a nagy szemei segítették abban, hogy éjszaka is tudjon vadászni.
A fosszíliák nem nagyobbak, mint egy érme, ám kivételesen jó állapotban őrződtek meg az évmilliók során, ami lehetővé tette számunkra, hogy tanulmányozzuk a lény finom részleteit
– magyarázta Dr. Luque. – A furcsaságok közé soroljuk a rákok lapátszerű lábát és a hatalmas szemüket is, ami arra utal, hogy ezek a rákok az életüket úszással töltötték a modern kori rákok hátrafelé irányuló mászása helyett.
A vezető kutató egyenesen a „szokatlan és aranyos" jelzőkel illette a Callichimaera perplexa megjelenését, beleértve a kis méretét, a nagy és összetett szemeit, amelyek nem a szemkocsány végén ülnek, a hajlított karmokat, a különleges szájrészeket, a felfedett farkat és hosszú testet, amelyek a nyílt tengeri ráklárvákra jellemzőek.
A kutatók szerint a rák szokatlan testfelépítése arra utal, hogy a faj az evolúció során megtartotta és erősítette a lárváinak bizonyos tulajdonságait a miniatürizált felnőttekben, a fejlődés ütemezésének és ütemének megváltoztatásával. Ezt a folyamatot „heterokróniának" nevezik, és a szakemberek úgy vélik, hogy akár új testrészek kialakulásához is vezethet.
Nagyon izgalmas, hogy még ma is találhatunk teljesen új nyomokat a távoli múltból, akár több száz millió évre visszamelőleg, különösen olyan területekről, mint például a trópusok, amelyeknek a múltja a sokszínűség ellenére a legkevésbé ismert
– hangsúlyozta lelkesen a paleontológus. – Hihetetlen mennyiségű részlet áll a rendelkezésünkre, és képesek vagyunk rekonstruálni a múltat épp úgy, mintha ezek a lények csak tegnap éltek volna.
Az állat megkövesedett maradványának igen kitűnő minősége ugyanis lehetővé tette a nemzetközi kutatók számára az egykor élt, bizarr külsejű rák részletes, három dimenziós (3D) modelljének a létrehozását.
A kutatók most felelevenítik a mintegy 95 millió évvel ezelőtt élő, óceáni életformákat és a legkorszerűbb számítógépes technika segítségével rekonstruálják az ősmaradványok, ősleletek lenyomatai alapján az akkori élőlényeket, köztük a bizarr, éjszaka vadászó rákot is.
A régebbi sziklákban újszerű testformák találhatók, például a paleozolikum időszakából, mintegy 542–251 millió évvel ezelőttről, amikor először megjelentek az első kemény héjú maradványok, a nagy, kifinomult felépítésű hüllők és a viszonylag modern növények uralkodtak a világban
– mutatott rá Javier Luque. – Az élet ebben a hat földtörténeti időszakban úgymond „berobbant" a világba, nem véletlenül nevezték a paleozolikumot más néven „ősi életnek". Ennek az is kedvezett, hogy kezdetben az éghajlat igen enyhe volt és egyre melegedett, amint a tengerek elérték a második legmagasabb szintet.
Hozzátette: a jelenlegi felfedezés azt mutatja, hogy
a téma iránt érdeklődő kutatók még mindig meglepő felismeréseket tehetnek, és újabbnál újabb, furcsa szervezetekre bukkanhatnak,
amelyek valahol elrejtve csak erre várnak, különösen a trópusokon. A Callichimaera perplexa felfedezéséről szóló tanulmány a közelmúltban jelent meg a Science Advances című tudományos folyóiratban.