Gyakran kerültek temetkezési ajándékok, kerámiák, gabonafélék és finoman szőtt ruhák a sírokba az Inka Birodalom idején, amely Dél-Amerika nyugati részén, a mai Ecuador, Peru, Bolívia és Chile területén virágzott a 13. és 16. század között.
Mérgező anyagok használatáról azonban eddig kevés szó esett.
„Az élénkpiros textíliákat cinóberrel festették meg, amelyeket a két, 1399 és 1475 között eltemetett női múmia sírjában helyeztek el – írja a LiveScience.
A cinóber nem mellesleg a rendkívül mérgező fémhigany elsődleges forrása.” Ez az első ismert példa az Észak-Chilében élt ősi népekkel kapcsolatban arról, hogy ilyen pigmentet használtak. A kutatás eredményeit az Archaeometry folyóiratban tették közzé.
„A 14-15. században a területen élő legtöbb társadalom tagjai leginkább a hematit ásványt használták a festéshez, amelyet vörösvasércként is ismerünk – mutattak rá a tanulmány szerzői. – Ez erős színárnyalatokat és tartós színeket biztosít, továbbá könnyedén őrölhető, és porrá lehet törni.”
Hozzáteszik azonban azt is, hogy Chavín-kultúra idején (ez a civilizáció a vallás segítségével töltötte be évszázadokra szóló egyesítő célját az inkák korában) ugyanerre a célra a cinóbert használták, és azzal festettek vörösre néhány aranyból vagy fából készült tárgyat, textíliákat. Így került a cinóber pigmentje egyes inka sírokba is,
mint egyfajta rituális felajánlás az isteneknek.
Magát az anyagot szinte kivétel nélkül csak magas rangú személyek temetkezésénél használták.
A vörös pigmentek tehát társadalmi értéket jelképeztek. Amikor Cerro Esmeralda területén 1976-ban a kutatók megtalálták a két inka sírt, a mumifikált testek mellett összesen száznégy műtárgyra is bukkantak.
A két fiatal nő (az egyik kilencéves és a másik tizennyolc és húsz év közötti) finom öltözéket viselt.
A mellettük elhelyezett síremlékek között találtak jó néhány gondosan megmunkált kerámiaedényt, Spondylus kagylókat (a sziklára tapadó tengeri kagylókat 10-15 méteres mélységből hozzák a felszínre), zacskókat és zsákokat, ezüst díszeket, valamint emberi és állati alakokat ábrázoló fémfigurákat.
Jorge Checura, a feltárás vezető kutatója elmondta, hogy az előkelő származású lányok nagy valószínűséggel az Inka Birodalom fővárosából, Cuzcoból zarándokoltak a mintegy száz kilométerre lévő hegycsúcsokhoz, ahol feláldozták őket.
A régészek megállapították, hogy a testeket feltehetőleg egy fontos rituális áldozati szertartás során temették el, amely a Capacocha nevet viselte. Az Andok fagyos csúcsai több, díszesen szőtt ruhát viselő gyermek holttestét rejtik.
Az inka hitvilágban az emberáldozat a mindennapos vallási szertartások részét alkotta.
A nemesi családok legszebb gyermekeit az ősi hegyi isteneknek szánt ajándékként áldozták fel. Az inkák ugyanis hittek abban, hogy a gyerekek haláluk után azonnal újjászületnek, és maguk is védelmező, jóságos istenekké lesznek.
Ezért a szakrális temetési szertartás keretében egyszerűen hagyták megfagyni őket.
A kutatók azt is kijelentették, hogy az ünnepi áldozatot valamilyen történelmi esemény megemlékezésére, vagy egy természeti katasztrófára adott válaszként (például rossz termés, árvíz, aszály) végezték el.
Az emberáldozati rituálét megelőzően a kiválasztott gyerekeket alkohollal és kokalevelekkel készítették elő a halálra. Jorge Checura szerint a lányok feláldozásával az Inka Birodalom, a Tawantinsuyu nagyságát ünnepelték.
A múmiákat az elmúlt évtizedekben számos vizsgálatnak vetették alá, amelyek kimutatták, hogy a ruhájuk vörös színét a cinóber adta. A chilei Tarapacá Egyetem munkatársai vegyi és mikroszkópos vizsgálatokat végeztek, amely szintén ezt támasztotta alá.
Úgy vélik, hogy a chilei múmiák sírjában talált anyagot Huancavelicaból, Lima északi részéről szállították a fővárosba. Az inka időkben ugyanis ez volt az egyetlen, ismert cinóberbánya a birodalomban.
„Nyilvánvaló, hogy a cinóbert az áldozati szertartások során használták, amelynek különleges hatást és fontos társadalmi jelentés tulajdonítottak” – mutattak rá a tanulmány szerzői, akik hangsúlyozták azt is, hogy a vörös pigmentek mérgező fémhiganyt tartalmaznak, ezért az ezzel átitatott ruhák igen veszélyesek.
Így azt feltételezik, hogy az inkák a textíliákat szándékosan „tették halálossá”, hogy ezzel is megakadályozzák a sírok kifosztását, és megbüntessék azokat, akik mégis megpróbálják azt. A festékanyag ásványa a cinnabarit, higany-szulfid, amit az emberiség már az ősidők óta ismer.
Bár a cinóbert az inkák eredetileg kizárólag rituális célokból vagy elrettentő eszközként használták, az anyaggal való találkozás a megfelelő óvintézkedések nélkül ma is halálos lehet.
A tanulmány szerzői ezért figyelmeztették az inka sírok után kutató régészeket, hogy szenteljenek különös figyelmet annak, ha hasonló, vörös pigmentekkel találkoznak. A most kapott eredményeik tükrében kérik, hogy ezt akkor is tegyék meg, ha nem találtak cinóberre utaló nyomokat az ásatási területen.
„A cinóber számos egészségügyi problémát okozhat, többek közt károsíthatja az ideg- és izomrendszert, a gyomor- és bélrendszert, és szélsőséges esetekben halálhoz is vezethet” – figyelmeztetnek a kutatók.
A Cerro Esmeralda területén feltárt sír tárgyi leleteit ma a Museo Regional de Iquique (MRI) tárolja.