Szulejmán és Hürrem leszármazottai Szigetváron

A két oszmán hercegnőt, Szulejmán leszármazottait meghatotta a különleges helyszínen történt találkozásuk

A nemzetközi média figyelmétől is kísérve az Oszmán dinasztia két leszármazottja, Kenize Mourad és Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez hercegnők július ötödikén felkeresték a Szigetvár határában fekvő Zsibót szőlőhegyen folyó ásatásokat. Érdekes, különleges pillanat szemtanúi lehettünk, amikor Mourad hercegnő, V. Murád szultán dédunokája és Szulejmán egyenes ági leszármazottja legendás őse, a Szigetvár alatt 1566. szeptember 6-án meghalt leghíresebb oszmán uralkodó nemrég megtalált sírhelyére lépett.

„Az egész kiűzetés nem a mi generációnkat, hanem a szüleinket érintette, ők pedig elképesztően sokat szenvedtek. Minden ingóságukat ott kellett hagyniuk, a nők vihettek magukkal néhány ékszert, de ennyi. A nagyanyám, Hadidzsé hercegnő, V. Murád lánya Törökországhoz közel, Bejrútba költözött, mert

haláláig hitte, hogy a népe vissza fogja hívni az országba. Ez soha nem történt meg,

bele is halt a bánatába. A mi generációnkból sokan már vissza sem akarnak menni Törökországba, mert az anyáink és apáink annyit szenvedtek a kiűzetés miatt.”

Nem tudta elhinni, hogy végre van egy ország, amit otthonnak nevezhet

„Az én apám Franciaországban született, mérnök volt, nagyon sikeres a szakmájában. Ahogy megtudta, hogy visszamehet Törökországba, fogta a feleségét és a gyerekeit, és visszaköltözött. Azt mondta, hogy a saját országában akar meghalni” – mondta Mediha Osmanoglu de Fernandez.

A szigetvári várban a Szulejmán tiszteletére emelt dzsámit éppen átépítik Fotó: Mudra László - Origo

„Öt évvel ezelőtt halt meg. Úgy gondolom, hogy nagyon örült, hogy hazamehetett, de már nem ugyanaz volt, mint aki korábban. És Törökország is megváltozott. Nehéz erről beszélnünk, mert mi világéletünkben külföldön éltünk, csak azért mentünk haza, hogy meglátogassuk a szüleinket. Amikor először Isztambulban jártunk, elsírtuk magunkat, mert nem tudtuk elhinni, hogy végre van egy ország, amit otthonnak nevezhetünk.”

Az idegenvezető visszaadta az országát

Szulejmán leszármazottainak legtöbbje azonban már nem haragtartó, és ahogy teheti, visszatér rokonai földjére. Így tett például Kenize Mourad is, aki a híres Topkapı palotában úgy járt-kelt, mint egy turista, holott az itt kiállított bútorokat felmenői mindennapi tárgyakként használták.

Kenize Mourad hercegnő turistaként léphetett be ősei palotájába Fotó: Mudra László - Origo

„Huszonnyolc éves voltam, amikor először Isztambulban jártam” – mesélte Kenize Mourad. „Nehéz volt, mert külföldiként léptem a saját országomba. Elmentem a bazárba, vásárolgattam egy kicsit, és az egyik boltos körbevezetett. Azt mondta:

El tudja képzelni, hogy egyszer itt hatalmas szultánok uralkodtak?

Elnevettem magam. Amikor a palotában sétáltam, a turistákkal együtt, egyszer megálltunk, és meg akartam érinteni az egyik bútort. Tudják, azt, amiben a nagyanyám és a dédanyám üldögélt. Az egyik idősebb úr rám szólt, hogy ne nyúlkáljak a műtárgyakhoz. Majdnem elsírtam magam, annyira rossz érzés volt.

Az ásatás most indul be igazán, már feltárták a türbe, a dzsámi és a kolostor jó részét Fotó: Mudra László - Origo

Amikor az arcképcsarnokban voltunk, az idegenvezető a szultánokról kezdett beszélni, és mondott valamit V. Murádról is. Elmondtam neki, hogy nem tudja pontosan, mi történt. Megkérdezte, honnan tudom, ekkor árultam el, hogy a dédapám volt. Ekkor az idegenvezető odajött hozzám, és

megcsókolta a kezemet, majd odahívta a többieket is, hogy tegyenek ugyanígy.

Az az idős, mérges idegenvezető abban a pillanatban visszaadta nekem az országomat.”

Egyvalamiben mindannyian egyetértünk: Szulejmán nagyszerű ember volt

A hercegnők ma már egyáltalán nem úgy élnek, ahogyan azt egy szultáni család tagjairól elképzelnénk. Mourad hercegnő az Origónak elmondta, hogy

ma összesen 280 leszármazottja él Szulejmánnak,

nagy részükkel sajnos soha nem is találkoznak. „Mindig a legidősebb családtag a család feje, ez most egy New Yorkban élő kilencvenéves rokonunk. Ha ő itt hagy bennünket, én leszek a család legidősebbje. Ez valójában nem jelent semmit, csak számunkra, megadjuk a tiszteletet a legidősebb rokonnak.” A családból néhányan nagyon jó barátok, néhányan még soha nem is találkoztak. „Ahogyan a legtöbb nagy családnál is gondolom, így van” – tette hozzá a hercegnő.

Kenize Mourad és Mediha Osmanoglu de Fernandez szívesen mesélt családjuk uralkodóhoz méltatlan bánásmódjáról. A kép a bal szélén, az asztalnál ülve dr. Pap Norbert, professzor, kutatásvezető látható Fotó: Mudra László - Origo

„Egyvalamiben mindannyian egyetértünk: Szulejmán nagyszerű ember volt.

Egyetlen gyengesége volt: Hürrem, azaz Rokszolána. Nem kedvelem őt igazán, bár a felmenőm.

Miatta ölték meg Ibrahim nagyvezírt, aki szintén nagyszerű ember volt, és a kis Musztafát is, aki nagyon okos és rátermett utód lett volna. Helyette kaptuk a gyengekezű II. Szelimet.” Valójában azonban, ha Hürrem nem öleti meg Musztafát, Szulejmán elsőszülött fiát, akkor Kenize Mourad és Mediha Osmanoglu de Fernandez nem hercegnők lennének, hiszen nem Hürrem fia, II. Szelim, hanem Musztafa örökölte volna meg a szultáni címet.

Van, akinek szitokszónak számít

Az, hogy valaki királyi leszármazott, a most élő Szulejmán-család számára majdhogynem szitokszónak számít. A szülők, abból a célból, hogy megvédjék a gyerekeket, nem igazán reklámozzák, hogy milyen felmenőkkel rendelkeznek. „Nem igazán tudtuk, pontosan kik is vagyunk. Emlékszem, az apám éppen Tunéziában dolgozott, amikor az anyám elmondta, kitől származunk. Már tízéves voltam” – mesélte Mediha Osmanoglu de Fernandez.

Kenize Mourad a feltárt dzsámi körül sétál. Ő is elérzékenyült, ahogy körbenézett a történelmi helyszínen Fotó: Mudra László - Origo

„Amikor apám hazajött, nagyon mérges lett. Azt mondta, hogy anyám ezzel megnehezítette az életemet, mert fontos megtanulnom úgy küzdenem a világban, ahogyan mindenki másnak. Az apám mindig azt mondta, hogy tudnunk kell, milyen aranykanállal enni, de azt is, hogy milyen vaskanállal. Nagyon következetes, erkölcsös ember volt. Magunkban tartottuk az örökségünket, bár nagyon büszkék voltunk rá.”

Az egykori nagykövetfeleség elmesélte, hogy véletlenül elmondta az unokájának, hogy az ő apja is oszmán herceg volt – a lánya hasonlóképpen reagált rá, mint annak idején az ő apja. „Felhívott, és elmondta, hogy

a kislány az iskolában azt hangoztatja, hogy a nagyapja herceg volt, akkor ő pedig hercegnő. Senki nem hitt neki.”

Persze ennek ellenére a családban mindenki őrzi Szulejmán hagyományát – ez abból is jól látszik, hogy a két hercegnő szeptemberben újra visszatér az ásatás helyszínére, amikor majd kiderül, mi történik pontosan a dzsámi és a türbe maradványaival.

A Habsburgok is kerestették a nem létező aranyedényt

A feltáró munka egy egészen újszerű, multidiszciplináris tájrekonstrukcióval vette kezdetét. A dr. Pap Norbert és dr. Fodor Pál professzorok vezetésével felállított kutatócsoport, amelyben nem csak régészek, hanem geofizikusok és más szakemberek is részt vettek,

2013-ban, hosszadalmas és aprólékos előkészítő munka eredményeként

megtalálta annak az oszmánkori településnek a nyomait, ahol a többek között a szultáni síremlék is állt.

Dr. Pap Norbert professzor, a kutatócsoport egyik vezetője Fotó: Mudra László - Origo

Az ásatásokon ugyanis folyamatosan találnak olyan leleteket, amelyek alapján egyre inkább bizonyos, hogy a síremlékként azonosított épületmaradvány csak és kizárólag Szulejmán türbéje lehet.

Már maga a helyszín is tökéletes.

„Úgy gondoljuk, hogy a szultán első tábora az Almás-patak közelében lehetett, aztán a betegeskedő, öreg Szulejmánt felhozták a mocsaras, fertőzésveszélyes vidékről.” – mondta el az Origónak Hancz Erika régész-turkológus, a Pécsi Tudományegyetem kutatója, és az ásatás vezetője.

A szigetvári várban végvári vitézek bemutatójába is belebotlottunk. Így nézett ki a korabeli magyar harcmodor Fotó: Mudra László - Origo

A türbe alapjai között egy rablógödröt is találtak, ahol valószínűleg a Habsburg-zsoldosok is próbálták megkeresni azt a híres aranyedényt, amelyben

a legenda szerint Szulejmán szívét temették el.

Bár a történetnek nincs semmi valóságalapja, mégis annyira beivódott a köztudatba, hogy kincsrablókat vonzott a környékre. „Iszlám szokás szerint inkább textilbe csavarva temethették el a szívet, hogy minél könnyebben egyesülhessen az anyatermészettel.”

Bizonyossá vált, hogy a szulejmáni türbét találták meg

Ebből a rablógödörből szerencsére sikerült kiásni olyan leleteket, amelyek egyértelművé teszik, hogy díszes türbe állt egykor a helyszínen. „Ablak- és ajtókereteket, palmettás díszű faragványokat találtunk, vakolatdarabot, törmelékeket, olyan téglát, amelynek a vakolatán arab betűs felirat volt” – mondta el az Origónak Hancz Erika. „Sőt még márványszerű mészkőoszlop-töredékeket is találtunk. Maga az épület belülről elképzelhető, hogy ezekkel a márványszerű vörös mészkőlapokkal volt lerakva.”

Az ásatási szezon alig másfél hónapja kezdődött, de már most rengeteg új leletet hoztak felszínre Fotó: Mudra László - Origo

A türbe mögött a 17. század végéről származó helyszínrajzokkal egyezően megtalálták a dzsámit is, ami kissé nagyobb, de ugyanígy négyzetes elrendezésű. A dzsámiból és az ezt körülvevő derviskolostorból egyébként most kerültek elő új leletek. Az elmúlt másfél hónapban a kutatóknak többek között puskagolyókat, emberi arcot mintázó pipatöredéket, sarkantyúkat, valamint edény- és szerszámmaradványokat is sikerült feltárniuk. Ami nagyban pontosítja a kormeghatározást, hogy

korszakhoz tartozó magyar és török pénzek is előkerültek, árulkodó, hogy pont ebből az időszakból

– sem korábbról, sem későbbről.

Kis oszmán dinasztiatörténet

A török történelmi hagyomány szerint az oszmán dinasztia három legnagyobb uralkodója II. (Hódító) Mehmed, Bizánc elfoglalója, I. (Vad) Szelim, a mekkai és medinai szent helyek, valamint az iszlám kalifája cím megszerzője, továbbá fia I. (Törvényhozó) Szulejmán, az „aranykor” megteremtője voltak, akiket hasonló tisztelet övez Törökországban, mint nálunk Szent Istvánt és Szent Lászlót, illetve Nagy Lajost, vagy Hunyadi Mátyást.

A szultáni trónterem a Topkapi Szerájban, Isztambulban Forrás: Origo

A magát a világtörténelem egyik legjelentősebb uralkodóházává kinőtt oszmán dinasztia a szeldzsuk török szultánság 1299-ben történt felbomlása után, a szétesett török törzseket újraegyesítő Oszmán bejről kapta elnevezését.

Oszmán az iszlám harcos ágát képviselő, a próféta tanait fegyverrel is terjesztő gázikra (gázi: a hit harcosa) alapozta hatalmát,

akik segítségével nemcsak Anatólia keleti részén, hanem az ekkortájt a belső udvari harcokban és intrikákban meggyengült Bizánc rovására, az egykor volt kelet-római, görög császárságtól meghódított területekre is kiterjesztette uralmát.

Oszmán bej alapozta meg a szeldzsuk szultánság felbomlása után a későbbi oszmán hatalmat Forrás: Ottoman Sultans

Utódai közül I. Murád (uralkodott 1359 és 1389 között) vetette meg először stabilan a lábát az európai kontinensen Drinápoly (ma Edirne) 1361-ben történt elfoglalásával, amit a felemelkedő birodalom székhelyének tett meg.

Az 1389-ben trónra lépett I. Bajazidot tekintik szorosabb értelemben az Oszmán Birodalom megalapítójának; az ő nevéhez fűződik többek között az állandó haderő magját alkotó, az udvart megillető és erre a célra kiválasztott hadifoglyokból létrehozott janicsárság (a „jeni cseri” török szó magyarul új sereget jelent), valamint a szpáhi rendszer életre hívása.

I. Bajazid hozta létre a janicsárságot és a szpáhi rendszert Forrás: Ottoman Sultans

I. Bajazid a harcos szultánok közé tartozott;

visszafoglalta I. Murád elvesztett hódításait a Havasalföldön, majd a Bizánc felmentésére küldött, Luxemburgi Zsigmond magyar király és német római császár vezénylete alatt álló keresztény hadakat 1396. szeptember 25-én, a nikápolyi csatában tönkreverte, végleg megvetve ezzel a közel fél évezredig tartó balkáni török uralom alapját.

Luxemburgi Zsigmond 1396-ban súlyos vereséget szenvedett I. Bajazid hadaitól, a nikápolyi ütközetben Forrás: Origo

A Kairóban rezidáló Abbászida kalifa (a kalifa az iszlám világ legfőbb vallási és világi elöljárója) I. Bajazidnak haditettei és hódításai elismeréséül a szultán címet adományozta; ettől kezdve illette meg a mindenkori oszmán uralkodót a szultáni méltóság viselése.

Bizáncot bevette, de Hunyadi még visszaverte

II. „Fatih” (hódító) Mehmed nevéhez fűződik Konstantinápoly 1453-as bevétele, és ezzel a még megmaradt bizánci hatalom maradékának a megsemmisítése is. II. Mehmed Konstantinápolyt, a Kelet-Római Birodalom egykori ékkövét tette meg szultáni és birodalmi székhelynek, amelyet a törökök ettől fogva Sztambulnak (ma Isztambul) hívtak. II. Mehmednek, csakúgy, mint apjának, II. Murád szultánnak sem sikerült 1456-ban bevennie Nándorfehérvárt, amelyet Hunyadi János sikerrel megvédett.

II. (Hódító) Mehmed vette be Konstantinápolyt Forrás: Wikimedia Commons

A szultán komoly közigazgatási reformokat vezetett be, megnyirbálta az ulema (a vallási méltóságok) és a török nemesség kiváltságait, illetve a kincstár javára részben lefoglalta földbirtokaikat. Kiterjesztette a török fennhatóságot a Fekete-tenger vidékére, sőt

1480-ban az itáliai Otrantót, az Adria kapuját is megszállta.

Ezt a hódítását azonban már nem tudta Velence rovására továbbfejleszteni 1481-ben bekövetkezett halála miatt.

Szelimet nem zavarta, hogy muszlimokkal hadakozik

I.„Yavuz” (vad, komisz) Szelim (1512-1520) figyelmét elődeitől eltérően nem Európa, hanem Közép-Ázsia és a Közel-Kelet irányába fordította. Nem voltak különösebb skrupulusai, hogy a birodalom fennhatóságának kiterjesztése érdekében „igazhitű” uralkodókkal háborúskodjon.

Uralkodását azzal kezdte, hogy az összes szóba jöhető riválisát megölette,

a saját fiait is beleértve, Szulejmán herceg kivételével. 1514-ben betört Perzsiába, két évvel később meghódította Szíriát és Palesztinát, majd a Vörös-tenger mentén délre nyomulva megszállta és uralma alá vonta a szent helyeket, Mekkát és Medinát is.

I. (Vad) Szelim a Közel-Keleten és Észak-Afrikában terjeszkedett, és ő volt az első oszmán szultán, aki felvette az iszlám kalifája címet Forrás: Uludagsozluk

1517-ben Kairó mellett, Heluánnál legyőzte az egyiptomi mamluk (mameluk) szultán hadait, és bevonult Kairóba, ahol az utolsó Abbászida kalifát „rábeszélte”, hogy mondjon le javára az iszlám legfőbb vallási és világi vezetőjének címéről, és adja neki „ajándékba” a burdát, Mohamed próféta szent köntösét. Az idős Abbászida, Mohamed leszármazottja, feltehetően nem egészen önként, de teljesítette Szelim kívánságát, így ő lett az oszmán szultánok sorában az első kalifa.

Az egyiptomi mameluk szultán hatalmának megdöntésével nyílt meg a kapu Szelim előtt, hogy Isztambul váljon az új, oszmán kalifátus központjává Forrás: Youtube

Mivel Szelim, illetve az oszmán hercegek nem álltak semmiféle rokonságban Mohamed prófétával, ami az addigi hagyomány szerint a kalifa cím elismerésének egyik legfontosabb feltétele lett volna, ki kellett találni valami elfogadható jogcímet Szelim legitimálására. Az ulemmák (iszlám vallási jogtudósok) valószínűleg nem szerettek volna idő előtt megválni a fejüktől, ezért azt eszelték ki, hogy Szelim mint a szent helyek (Mekka és Medina) őrzője és a próféta köntösének birtokosa, jogosult a kalifa cím viselésére, utódaira is kiterjedően.

Mohamed próféta turbánja és kardja, a szent kegytárgyak között Forrás: Youtube

Szelim ezzel a zseniális húzással tudta elfogadtatni az arabok feletti török hatalom legitimációját. 1520-ban pestis végzett az agilis uralkodóval, akit fia, Szulejmán követett a trónon.

Először szövetséget ajánlott, utána hadsereggel tört az országra

A török történetírás I. „Kanuni” (törvényhozó) Szulejmán uralkodásához köti a birodalom aranykorát. Szulejmán, apja politikájával szakítva, ismét Európa felé fordult, és

a legfőbb riválisnak tekintett Habsburgok európai hegemóniájának megtörését tette meg legfőbb politikai célkitűzésévé.

Kihasználva a Magyar Királyság jelentős katonai meggyengülését, miután II. Lajos király visszautasította szövetségkötési ajánlatát, 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, és megszállta a Délvidéket.

I. Szulejmán (uralkodott 1520 és 1566 között) utolsó hadjárata alatt, a Szigetvár melletti táborban hunyt el 1566. szeptember 6-án Forrás: Wikimedia Commons

1522-ben kiűzte a johannitákat Rodoszról, 1530-ban elfoglalta Ádent, később megszerezte Irakot is. Hosszú, 46 évig tartó uralkodása alatt azonban mindvégig a Habsburgok hatalmának megtörése és Bécs elfoglalása maradt a legfőbb célja, ezt azonban még az 1525-ben I. Ferenc francia királlyal megkötött szövetség segítségével sem tudta elérni. 1526-ban Mohács alatt a szultáni hadak tönkreverték az ütközetet felvállalt magyar sereget, maga a király, II. Lajos is odaveszett a csatatérről történt menekülése közben.

Szulejmán hiteles, Tiziano által festett portréja Forrás: Wikipedia

Szulejmán az 1526 novemberében királlyá koronázott Szapolyai Jánost tekintette szövetségesének, az alig több mint egy hónappal később részben ugyanazon főurak által megválasztott Habsburg Ferdinánddal szemben. 1529-ben és 1532-ben azonban sikertelenül kísérlete meg a Habsburg királyi székhely bevételét – utóbbi alkalommal V. Károly német-római császár 80 ezres haderejének Lajta mentén történő felvonulása késztette visszavonulásra Kőszeg alól.

Legelső és legutolsó hadjárata is Magyarországhoz kötötte

Az 1538-ban I. János és I. Ferdinánd között megkötött titkos váradi béke (amelyben János halála esetére lemondott Ferdinánd javára az ország egy korona alatt történő egyesítése céljából), valamint Szapolyai János 1540-ben bekövetkezett halála miatt 1541-ben Buda alá vonult. Miután szétszórta Ferdinánd budai várat ostromló seregét,

véglegesen megszállta a magyar királyi székhelyet,

Izabella királynét, János özvegyét a csecsemő János Zsigmonddal együtt Erdélybe száműzte, ezzel kezdetét vette a hódoltság másfél évszázados időszaka.

Kenize Mourad és Mediha Osmanoglu de Fernandez hercegnők nincsenek jó véleménnyel Hürremről Forrás: RTL

1566-ban, 72 éves korában szállt utoljára hadba, a Dráva-menti szandzsákot veszélyeztető magyar erősség, Szigetvár ellen vonulva. A vár ostroma alatt, 1566. szeptember 5-én halt meg, szívét és belső szerveit is itt temették el.

Szulejmán komoly reformokat vezetett be birodalmán belül,

támogatta a kereskedelmet és az ipart, keményen letörte a korrupciót, pártolta a művészeteket és a tudományt.

Uralkodását általános jólét jellemezte birodalomszerte, jóllehet, a Habsburg uralmat sem ő, sem pedig a nála jóval szerényebb képességű utódai nem tudták megtörni. Az ukrán rabszolganőből és az ágyasi szerepből a szultána rangig magát felküzdő Hürrem, élete nagy szerelme és szinte társuralkodója azonban már előrevetítette a következő századot jellemző háremuralom képét.

Az idős uralkodó a nagy sikerű "Szulejmán" című tévésorozatban. A padisah hetvenkét éves volt, amikor 1566 nyarán Szigetvár ostromához fogott Forrás: Szulejmán

Szulejmánnal lényegében befejeződött a birodalomépítő szultánok sora. Már az őt a trónon követő, és Hürremtől származó másodszülött fia, II.Szelim uralkodása is előrevetítette a hanyatlás hosszan tartó folyamatát, ami a dicsőség évszázadai után 1924-ben az utolsó kalifa, II. Abdul Medzsid száműzetésével és az atatürki modernizációs forradalom jegyében betetőzte az oszmán hatalom történelmi végzetét.