Tényleg tömeghisztériát okozott a Világok harca rádiójáték?

A híresztelésekkel ellentétben egyáltalán nem okozott tömegpánikot Orson Welles rádiójátéka, a Világok harca - annak ellenére, hogy több helyen még kommunikációs iskolákban is így tanítják. A The Telegraph utána járt a témának.

1938. október 30-án a CBS rádióadón Orson Welles felolvasta H. G. Wells Világok harca könyve alapján készült, 62 perces rádiójátékát, amely arról szólt, hogy a marslakók megtámadták az Egyesült Államokat. Sokan lemaradtak az adás elejéről, ahol bemondták, hogy a szöveg fikció, és mivel ekkoriban az emberek az újságokon kívül főként rádióból tájékozódtak, többen úgy gondolták, valóban megtörtént eseményekről jelent az adás. Ezt Welles tehetsége is alátámasztotta: olyan valótlan riportokat készített, amelyek valóban nagyon hasonlítottak az igazi rádióanyagokra.

Welles-nek nem volt szándéka, hogy átverje a közönséget Forrás: AFP

A legenda szerint a rádiójáték olyan élethűre sikeredett, hogy valóságos tömegpánikot okozott, az emberek az utcára menekültek, többen szívrohamot kaptak, és akadtak olyanok is, akik nagy ijedtségükben inkább kiugrottak az ablakon, mint hogy idegenek kapják el őket. A The Telegraph cikke szerint azonban a legendának vajmi kevés valóságalapja van.

1954-ben a New York Daily News rádiós szerkesztője, Ben Gross azt írta a memoárjában, hogy azon

az október 30-i éjszakán New York utcái kifejezetten kihaltak voltak.

Mivel a fiktív rádiójátékban Welles azt állította, hogy egy Grover's Mill nevű kisváros polgármesterét rabolták el a marslakók (természetesen azért, hogy kísérletezzenek rajta), az itt lakók valóban bepánikoltak egy kicsit, és sörétes puskával megtámadták a víztornyukat, amelyet a történet szerint az idegenek óriási fegyverré változtattak. De ezen kívül itt sem történt semmi olyan, ami a szokásostól eltérő lett volna.

A Princetoni Rádiókutató Hivatal szerint ablakokból kiugráló emberekről és szívrohamokról sem volt szó - néhányan betelefonáltak ugyan kórházakba, hogy szívesen adnak vért a támadás sebesültjeinek, de tömegpánikról egyáltalán nem lehet beszélni.

Az önkéntes véradók bosszankodtak, mikor kiderült, hogy valójában balul sikerült rádiójátékról volt csak szó.

Ráadásul Welles (aki egyébként a Hindenburg-katasztrófa felvételeit és Frank Readick színész nyilatkozatait is felhasználta a játékhoz) a 40. és az 55. perc környékén is bemondta, hogy csupán fikcióról van szó, a híradást ne vegyék komolyan. Így aki a rádiójáték elején nem is hallotta, hogy valójában nem támadták meg a Földet a marslakók, a 40. percnél már rájöhetett, hogy valójában csak kitalált történetet hall. Welles saját bevallása szerint a műsorral arra akarta rádöbbenteni az embereket, hogy nem kell mindent rögtön elhinniük, amit a rádióban (vagy egyéb más médián keresztül) hallanak.