A legfélelmetesebb zagyárak a világtenger felszíne alatt tombolnak

A tenger békés felszíne alatt helyenként viharos folyamatok játszódnak le

A heves trópusi felhőszakadások, vagy vulkánkitörések után alázúduló sárfolyamok súlyos pusztítást okozhatnak, esetenként kisebb falvakat, településeket is maguk alá temetve. Kiterjedésüket tekintve ezek a pusztító felszíni zagyárak apró csermelyek csupán az óceáni sötét mélységekben időnként elszabaduló üledékförgeteghez képest.

Szárazföldek és óceánok határán

A kontinentális küszöb (self) a szárazföldek tengervízzel elborított pereme, amelynek 130 és 200 méter között ingadozik az átlagos mélysége. Noha a self, vagy sekélytengeri régió a világtenger teljes területének (összesen mintegy 362 millió négyzetkilométer) elenyésző töredékét alkotja,

a tengeri élővilág szempontjából viszont a világóceán egyik legfontosabb élőhelye,

amelyet a biológiai oceanográfiában önálló entitásként (neritikus-öv) tartanak nyilván.

A tenger békés felszíne alatt helyenként viharos folyamatok játszódnak le Forrás: Elter Tamás

A selfet, annak ellenére, hogy elborítja a tengervíz, és mint ilyen, része a tengerfenéknek,

szerkezete és felépítése alapján a szárazföld részének tekintjük .

A selfterületek kiterjedt üledékgyűjtő helyek. Az erózió miatt a tengerbe behordott terrigén (szárazföldi eredetű) üledékek helyenként elképesztő vastagságban terítik be a kontinentális küszöböt.

A kontinentális küszöb és lejtő földtani értelemben még a szárazföld része Forrás: Oceanography

Csak egy példa: a Bengáli-öbölben a Gangesz által behordott, és

a selfen szétterített üledék vastagsága helyenként eléri a 15 kilométeres vastagságot.

Ez az irdatlan üledéktömeg átterjed a kontinentális és óceáni litoszféralemez határa közötti sajátos átmenetet alkotó kontinentális lejtő felszínére is.

Félelmetes iszapviharok az örök sötétség birodalmában

A kontinentális lejtő a self része, egyfajta átmeneti zónának tekinthető a kontinentális és az óceáni litoszféra lemezek találkozásánál.

Átlagos lejtőszöge 4 és 7 fok között ingadozik,

azonban helyenként sokkal meredekebben, akár 40-45 fokos szögben is lejthet a kiterjedt mélytengeri (abisszikus) síkságok felé. A kontinentális lejtő ott kezdődik, ahol a self átmegy meredekebb, legalább 4 fokos lejtésbe, - ennek hiányában az oceanográfiai szakirodalom a 200 méteres vízmélységig terjedő területet tekinti a self részének, és a kontinentális lejtő kezdetének.

A kontinentális lejtőt mindenfelé kanyonok barázdálják a melyeket a lezúduló zagyárak vájtak ki Forrás: NOAA

A lejtőt elborító nagy víztartalmú üledék igen instabil tömeg. Akár egy enyhe szeizmikus lökéshullám, de akár a „túlhízott" üledéktömeg tehetetlensége miatt időnként megcsuszamlik a kontinentális lejtőt elborító vastag hordalék. A megmozduló, és a lejtő hátán lefelé szánkázó hatalmas üledéktömeg mindent elsöprő,

Budapest, vagy Manhattan területével azonos kiterjedésű alvilági zagyárként zúdul alá,

akár 100 km/órát meghaladó sebességgel a koromsötétségbe vesző abisszikus síkság felé.

A kontinentális lejtő tövénél, de már a mélytengeri fenéksíkságon szétterülő üledékben méretes tömbök is találhatók, amelyek a szárazföldről származnak Forrás: Florida Institute of Technology

Az irdatlan üledéktömeg elérve a mélytengeri fenéksíkságot, száz-kétszáz kilométerre is benyomul az abisszikus síkság területére, hogy ott szétterülve, egy speciális, váltakozó és kevert szemcseméretű üledékréteget rakjon le.

Az egykori mélyvízi zagyárak nyomait messze a tengertől, a szárazföldeken is megtalálhatjuk,

a hegyekké vált tengeri üledékek között. Ez a speciális üledéktípus a flis, amely Magyarország területén is megtalálható az Alföld mélyén eltemetve.

Hogyan lesz a büszke hegyekből tengeri üledék?

A lezúduló üledék széles kanyonokat váj a kontinentális lejtő falába; a lejtő alján felhalmozódó kevert üledék alkotja a turbiditet. A kontinentális küszöböt elborító szárazföldi eredetű üledék legnagyobb része a hegyvidékekről származik. E hegyek jelentős részének alkotóanyaga, - a fontosabb üledékes kőzetek - , mint például a mészkő, a dolomit, a márga és az agyag, egykor, a földtörténeti múltban ugyancsak a tengerben rakódtak le, rég felemésztődött volt óceánok aljzatán.

Egykori tengeralatti lejtőcsuszamlás emlékét örzö turbidites rétegsor Forrás: Origo

A tektonikai folyamatoknak köszönhetően, az ősi óceánok bezáródásakor (szubdukció) az egykori tengeraljzatot alkotó üledékek kőzetté válva, hegyekként emelkedtek a magasba.

A hőingadozásnak, illetve a víz eróziójának köszönhetően hosszú évmilliók alatt a hegyek megkopnak, elfogynak,

elaprózódott építőanyagukat a patakok, majd a folyók oda juttatják vissza, ahol egykor keletkeztek; a tengerbe.

Az égbe magasodó hegyek anyaga egykor a tengerben képződött, és az üledékciklus során, a távoli jövőben oda is fog visszatérni Forrás: Németh Sarolta

Az óceáni kéreg felemésztődése során, a volt hegyeket alkotó üledékből ismét hegyek képződnek majd a távoli jövőben, hogy újrakezdődjön az a folyamat, amit üledékciklusnak nevezünk.