Drónok kutatnak az elveszett civilizációk után

A Szahara a leglehetetlenebb régészeti helyszínek egyike

Drónok, műholdas képek és a LiDAR technológia segítségével a legeldugottabb helyek is feltárulnak a kutatók előtt – az Amazonas és a Szahara elveszett civilizációi az első célpontok.

Lehetetlen régészeti helyszínek

A Föld olyan kevésbé emberbarát területein, mint amilyen az Amazonas esőerdeje és a Szahara perzselő homokja, rendkívül nehéz kiterjedt és eredményes régészeti munkát végezni.

A Szahara a leglehetetlenebb régészeti helyszínek egyike Forrás: Origo

Az ilyen elzárt, civilizációtól távol eső, esetleg zord időjárással megáldott környékre gyakran hiába is jut el egy-egy nagyobb kutatócsoport, mivel nem tudnak annyi időt ott tölteni, hogy mindent kiássanak, amit a föld rejt – ehhez nyújthat hatalmas segítséget a dróntechnológia és a műholdas feltérképezés.

A modern technológia az elveszett civilizációkért

Az AAAS (American Association for the Advancement of Science, A Tudomány Fejlődéséért Amerikai Egyesület, amely a Science tudományos folyóirat kiadója is egyben) éves közgyűlésén két brit kutató, David Mattingly és José Iriarte tartott előadást arról, hogy ezek a modern technikák mennyire megkönnyíthetik a régészeti kutatómunkát, és várhatóan mennyi izgalmas új felfedezéshez járulhatnak hozzá.

Ismeretlen kultúra maradványai a műholdképeken

David Mattingly a Leicesteri Egyetem kutatója, aki az egykor a Szaharában létezett Garamantész civilizáció nyomaiban jár.

Az egykori Garamantész-birodalom kiterjedését szemléltető térkép Forrás: Wikimedia Commons

Az elveszett népcsoport épületeinek maradványait műholdképek segítségével sikerült azonosítani még 2011-ben, ez hagyományos régészeti munkával olyan lett volna, mintha tűt keresnének a szénakazalban.

Az egykori, rejtélyes Garamantész-civilizáció romjai Líbia déli vidékén, a sivatagban Forrás: livius.org

A Garamantész-emberek kultúrája i. e. 1000 körül tűnt fel a Szaharában, a mai Líbia déli területén, és körülbelül i. sz. 700-ig maradt fenn, amikor a kutatók szerint elfogyott a talajból kinyert vízkészletük.

Egyelőre még nem sokat tudunk a Garamantész kultúráról Forrás: TWC Enter

„Bár az Amazonas és a Szahara nagyon különbözőnek tűnhet, az e területek kutatásával kapcsolatban felmerülő kérdések nagyonis hasonlók” –magyarázta az előadásán Mattingly. –„Nehéz terepmunkát végezni a forró, száraz Szaharában. A viszonylag kevés helyi feltárás pedig kevés bizonyítékhoz és lelethez vezet.”- tette hozzá a szakember.

2500 négyzetkilométeres feltárás a levegőből

Ennek „köszönhetően” a Garamantész kultúráról is viszonylag korlátozottak az ismereteink, de valószínűleg a létezéséről sem tudnánk, ha az épületek maradványai nem rajzolódtak volna ki tisztán a műholdas fotókon.

A műholdak felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a nehezen kutatható területek feltárásában Forrás: NOAA

A kutatók megvizsgálták ezeket a képeket, és „több mint 2500 négyzetkilométeres területen 158 nagyobb épületet, 184 temetőt, 30 négyzetkilométernyi egykor művelt földet és rengeteg különböző öntözőrendszert” fedeztek fel, - ismertette Mattingly. Az archeológusok így már ki tudják választani, hogy mely területeken érdemes terepmunkát végezni, és ezáltal átfogó képet kaphatnak arról, hogy nézhetett ki a Garamantész-birodalom.

Dróntechnológia a régészet szolgálatában

Nem csak a forró Szaharában, de az Amazonas lombkoronája alatt is nagy segítséget nyújthat a modern technika – a drónok és a LiDAR felhasználásával a hatalmas őserdő rejtett kincseit fedezhetik fel a kutatók.

A drónos kutatás új irányt szab az archeológiai felfedezésekben Forrás: Animal New York

José Iriarte, az Exeteri Egyetem archeológusa a dróntechnológiát nevezte meg a legfőbb előrelépésnek a felderítésben.

Geoglifák után az őserdőben

A ma ismert geoglifák (azaz nagyszabású, magasból átlátható, földön készített ábrák) és az úgynevezett terra preta (azaz a „feketeföld”, vagyis olyan földterületek, amelyeket ősi kultúrák tettek termékennyé) egyértelműsítik, hogy az Amazonas területén is léteztek eddig ismeretlen, fejlett civilizációk. A régészek úgy gondolják, hogy az esőerdő legalább egy része otthont adhatott egykor a különböző kultúráknak. „Itt az idő, hogy számszerűsítsük a valaha itt élt ősi civilizációkat” – mondta el előadásában Iriarte.

Amazónia felülnézetben. Az új technológia segítségével a kutatók bepillanthatnak a lombkorona alá Forrás: INBT.JHU.EDU

A drónokat LiDAR rendszerrel, azaz lézer alapú távérzékeléssel is felszerelik, amely tulajdonképpen egy saját energiaforrással rendelkező rendszer. A működési elve legjobban a radaréval hasonlítható össze, azzal az alapvető különbséggel, hogy a LiDAR által kibocsátott és fogadott elektromágneses sugárzásnak magasabb a frekvenciája, és ultraviola, a látható vagy az infravörös tartományban egyaránt működik. Ez hasznos lehet a nagyobb geoglifák felkutatásában, amelyek az összefüggő lombkorona alatt rejtőznek.

Az ember alakíthatta az esőerdő képét

A drónokat ezen kívül olyan technológiával is felszerelik, amely képes lesz a növényzet analizálására – ez amiatt fontos, mert az ősi népcsoportok akár az Amazonas növényvilágát is megváltoztathatták helyenként.

Az amazóniai növénytársulások összetétele is fontos információkat nyújthat Forrás: goethe.de

Ha a földművesek bizonyos terményeket megadott helyszíneken termesztettek, az átalakíthatta az Amazonas képét – így lehet, hogy az érintetlen vadvilág nem is olyan érintetlen, mint gondoljuk. „Az a biodiverzitás, amit most meg akarunk védeni, lehet, hogy valójában emberi közbeavatkozás eredménye” – magyarázta Iriarte.