Fákon éltek a Föld legősibb főemlősei

A Purgatorius már a fákon élt

Amerikai paleontológusoknak sikerült megtalálniuk egy olyan főemlős bokacsontjait, amely nem sokkal a dinoszauruszok kihalása után tűnt fel. A csontfosszíliák tanulmányozásából arra következtettek, hogy már ezek az állatkák is a fákon éltek.

A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a főemlősök egyik legősibb, kihalt csoportjába (Plesiadapiformes) tartozó Purgatorius nevű kis állatka a földön sétált, és a főemlősök csak később tértek át a fánlakó életmódra. Az állat Montana állam északkeleti részén előkerült, 65 millió éves bokacsontjait tanulmányozva azonban a paleontológusok rájöttek, hogy az állat nem a földön, hanem a fákon élt, ahol gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozott.

A fán van a helye

„Abban a tankönyvben, amelyet jelenleg is használok a biológiai antropológiai kurzusaimhoz, még mindig olyan illusztráció szerepel a Purgatoriusról, ahol az állat a talajon mászkál. Remélhetőleg ez a mostani tanulmány megváltoztatja majd azt, hogy mit tanulnak a diákok a legősibb főemlősök evolúciójáról, és felhelyezi a fákra a Purgatoriust, oda, ahová valójában tartozik” - mondta Stephen Chester, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent cikk vezető szerzője.

A Purgatorius már a fákon élt Forrás: Patrick Lynch/Yale University

Egészen mostanáig a paleontológusok csupán az állat fogait és állkapcsait tudták tanulmányozni, ami jórészt homályban hagyta az állat megjelenését és viselkedését. Amikor sikerült meghatározni a Purgatorius bokacsontjait (amelyek ugyanarról a területről kerültek elő, ahonnan a fogak), rögtön feltárult a lehetőség az állat életmódjának pontosabb meghatározására.

A bokacsontok a mozgás kulcsai

„A bokacsontok jelzik azt a mozgékonyságot, amely csak ezeknél a főemlősöknél és a ma élő közeli rokonaiknál figyelhető meg” - mondta Chester. „Ezek az egyedi jellemzők lehetővé teszik az olyan állatok számára, amilyen a Purgatorius, hogy elforgassa és az ágak megragadásához igazítsa a lábfejét, amikor a fákon közlekedik.”

A talajon lakó emlősöknél hiányoznak ezek a tulajdonságok, és jobban alkalmazkodtak a korlátozottabb előrefelé irányuló mozgáshoz.

A kutatás az eddigi legősibb fosszilis bizonyítékát találta meg annak, hogy a fán élés kulcsszerepet játszott a főemlősök evolúciójában. Lényegében ez azt is jelenti - mondták a kutatók -, hogy a főemlősök elválása a többi emlőstől nem volt drámai esemény. A főemlősöknél inkább apróbb változások alakultak ki, amelyek megkönnyítették a fák közötti navigációt és élelemkeresést.