Amilyen kicsik, olyan halálosak a köderdők békái

Az egyik újonnan felfedezett faj

Közel 5 éves keresés után hét igencsak aprócska békafajra akadt egy kutatócsoport a dél-brazíliai Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum területén.

A Brachycephalus nembe tartozó fajok erősen endemikusak, ami azt jelenti, hogy természetes állapotban csakis egy adott elterjedési terület határain belül élnek. Ez jelen esetben csupán néhány magasabb hegységben fekvő örökzöld erdőt, úgynevezett köderdőt jelent. Mivel a köderdők eloszlására a klímaváltozás hatással van, a frissen felfedezett békák könnyen a kihalás kellemetlen ösvényére léphetnek.

Az erősen endemikus fajok otthonát a brazíliai köderdők jelentik Forrás: Marcio R. Pie, CC BY-SA

Picik, de veszélyesek

A Brachycephalus nem képviselői a legkisebb szárazföldi gerincesek közé tartoznak, a felnőtt egyedek testhossza gyakran nem haladja meg az egy centimétert sem. Emellett feltűnő színűek, amivel valószínűleg a potenciális veszélyre hívják fel a ragadozók figyelmét: bőrük rendkívül erős idegmérget, tetrodotoxint tartalmaz.

Az egyik újonnan felfedezett faj Forrás: Luiz Fernando Ribeiro, CC BY SA

Az első Brachycephalus békákat 1842-ben fedezte fel a híres német természettudós Johann Baptist von Spix, a nembe tartozó fajok többségére azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdenek ráakadni a szakemberek részben azért, mert az állatok élőhelye nehezen megközelíthető, így jelentősnek mondható az 5 éves kutatómunka eredménye. Azóta további fajokat is találtak a tudósok, ezek leírása folyamatban van.

Az új eredmények tükrében a szakértők most az említett békanem megóvását tűzték zászlajukra, így azt vizsgálják, milyen módon menthetők meg a köderdők, illetve fogságban szaporíthatók-e a veszélyeztetett fajok.