A művészettörténészek először a Királyi Művészeti Akadémia 2012-es bronzszobrokat felvonultató kiállításán figyeltek fel a szoborpárra – ezután kezdték el tüzetesebben megvizsgálni a jellegzetességeket, ügyelve arra, hogy mindaddig ne tegyenek elhamarkodott kijelentéseket, amíg nem teljesen biztosak abban, hogy Michelangelo művéről van szó.
„Nagyon bátornak kell lenni még ahhoz is, hogy egyáltalán feltételezzük; egy olyan híres, elismert és jelentős művészhez köthetőek a szobrok, mint Michelangelo” – nyilatkozta Victoria Avery, a Cambridge-i Fitzwilliam Múzeum képzőművészeti kurátora. –„Úgy döntöttünk, hogy nagyon óvatosak leszünk, és módszeresen azonosítjuk a szobrokat... senki sem akarta, hogy belebukjon, és idiótának tűnjön.”
A szobrok, amelyek két párducon lovagoló meztelen férfit ábrázolnak, minden Michelangelóra jellemző stilisztikai vonással rendelkeznek.
Peter Abrahams klinikai anatómus, a Warwicki Egyetem professzora megállapította, hogy a részletek tökéletesen egyeznek: a hasizmok és a köldök vitathatatlanul Michelangelo-stílus, és nagyon emlékeztet a művész Dávid szobrára. A részletesség, kidolgozottság és a pontos anatómiai ismeretek is a reneszánsz polihisztorra vezethetők vissza.
Az azonosítást megkönnyítette, hogy a montpellieri Musée Fabre tulajdonában áll egy olyan rajzvázlat, amelyet bizonyítottan Michelangelo egyik művészinasa vetett papírra, és amely kísértetiesen hasonlít a szobrokhoz: egy férfiaktot ábrázol leopárdon lovagolva. A rajz és a szobrok közötti erős hasonlóságot Paul Joannides, a Cambridge-i Egyetem művészettörténet professzora. fedezte fel, még tavaly ősszel.
Svájcban anyagvizsgálatok is készültek a szobrokról. E vizsgálatok megerősítették, hogy valóban a 16. században, azaz Michelangelo idejében készültek a műalkotások. Ezt már korábban is egyesek kész tényként kezelték – sőt, a 19. századig egyenesen úgy tartották, hogy a szobrok Michelangelo alkotásai.
Az 1800-as évek végére azonban feledésbe ment az a vonal, amely a szobrok eredetét Michelangelóhoz kötötte. A szobrokat azóta már egyaránt tulajdonították Tiziano Aspettinek, Jacopo Sansovinónak és Benvenuto Cellininek.
A műtárgyakat első ismert tulajdonosuk után egyébként Rothschild-szobrokként is emlegetik,: Adolphe de Rothschild báró, a bankalapító, Mayer Amschel Rothschild unokája vásárolta meg még ezeket valószínűleg a nápolyi Bourbon királyok egyikétől.
Rothschild 1900-ban meghalt, a szobrok pedig Maurice de Rothschildra szálltak, akinek 1957-es halála után egy francia magángyűjtő tulajdonába kerültek. A szobrok legutóbb 2002-ben egy aukción tűntek fel, ahol a jelenlegi angol tulajdonosuk vásárolta meg őket.
A különböző tudományágak kutatói szerint most már szinte teljesen biztos, hogy valóban Michelangelo szobrairól van szó – a művész a 30-as éveiben járt, amikor megformálhatta ezeket, akkoriban, amikor éppen végzett a Dávid szoborral, de még nem kezdett neki a Sixtusi kápolna mennyezetének.
A szakértők becslése szerint a szobrok 1506 és 1508 között készülhettek. Ekkoriban a művész hadilábon állt a katolikus egyházzal: 1505-ben monumentális feladattal bízta meg II. Gyula pápa Rómában – a pápa hatalmas síremlékét kellett volna elkészítenie a Szent Péter-bazilikában.
Végül mégsem Michelangelo kapott lehetőséget a síremlék elkészítésére, és a tervekért beígért fizetséget sem kapta meg, ezért Rómából Firenzébe készült. A pápa azzal békítette ki, hogy megbízta bronz képmása megmintázásával, amelyet azonban kiállítása után hamarosan megsemmisítettek. Szerencsére a Rothschild-szobrok nem jutottak erre a sorsra – mától bárki megtekintheti őket a cambridge-i Fitzwilliam Múzeum tárlatán.