Mi lehet ez? Lombok közt lakik, és mérgesnek tűnik

A faágak között tekergőző apró lénytől rettegnek a ragadozó állatok. Olyan, mint egy nagyra nőtt, szőrös hernyó, de eláruljuk: nem az.

A felvételen nem egy színpompás, mérgező hernyót, hanem egy kicsiny madárfiókát láthatunk.

A Peru amazonas-medencei részének erdeiben élő felnőtt, közepes termetű Laniocera hypopyrra kinézetében semmi különleges nincsen, szürke tollazata teljesen átlagosnak számít a madarak világában. Ha azonban a tojásból frissen előbújó utódjára tekintünk, azonnal világossá válik számunkra, miért is ért meg a fiatal egyed egy külön publikációt.

A fióka kinézetében ugyanis drasztikusan különbözik szüleitől. Mozgásában és külsejében a Magalopygidae molylepkék mérgező hernyóját utánozza. Az álca szinte tökéletes: a fióka és a hernyó mérete nagyjából megegyezik, a gerinctelen állat narancssárga testének és fehér mérgező szőrszálainak megjelenése pedig tökéletesen megfeleltethető a fiatal madár tollazatának. A Laniocera hypopyrra azonban nem csak lemásolja a riasztó hernyó kinézetét, de viselkedésében is utánozza azt: úgy kúszik-mászik a fészekben, mint a veszélyes lepkelárva. A sérülékeny fiatal egyed ezzel elkerüli a falánk ragadozók (kígyók, majmok) támadásait.

A trükköt a tudomány Bates-mimikri néven ismeri, és főként gerincteleneknél gyakori. Ezzel az álcázási móddal a nem mérgező állatok olyan jellegeket fejlesztettek ki, melyek hasonlítanak más, mérgező élőlények jegyeihez. Gondoljunk az ártalmatlan darázslepkék színére és mintázatára, mely nagyban hasonlít a veszélyes lódarazsak jellegeire. Hasonlót a madarak világában egészen eddig még nem figyeltek meg a kutatók.

Miért fontos az álca?

Gustavo Londono, a Kaliforniai Egyetem kutatója 2012 óta követi nyomon a különös madárfiókák életét. A tudós szerint létfontosságú az ifjú utód számára az álca. A fiatal egyed ugyanis olyan környezetben él, ahol rendkívül magas a ragadozók támadásának esélye, ráadásul a többi madárhoz képest viszonylag lassan növekszik. Körülbelül 20 napos korában kezd el repülni. A szülők sok időt töltenek távol a fészektől, és csak óránként térnek vissza, hogy megetessék kicsinyüket. Szintén fontos megfigyelés, hogy a szülők érkezését követően nem mutat egyből élelemkérő viselkedést, egészen addig viselkedik hernyóként, amíg a szülők hívó hangot nem hallatnak. A megtévesztő tollruhát a fiatal egyed csak 18 napos korában cseréli le. Az érdekes felfedezést az American Naturalist magazinban publikálták a szakértők.