A légi felvételen az orosz külügyminisztérium moszkvai épülete látható, melyet Sztálin építtetett az 1950-es évek elején egy ambiciózus szocreál felhőkarcoló-projekt - a “hét nővér” - részeként. Hruscsov visszaemlékezése szerint a generalisszimusz 1946-ban így méltatlankodott: “Megnyertük a háborút… a külföldiek majd Moszkvába érkeznek, sétálnak a városban, és azt látják, hogy nincsenek felhőkarcolóink. Ha összevetik Moszkvát a kapitalista városokkal, ez morális csapás lesz számunkra.” A terveket 1949-re készültek el, az épületek magasságát pedig nem annyira Sztálin fantáziája, mint inkább a mérnöki megoldások elmaradottsága korlátozta, hiszen az amerikai felhőkarcolókhoz hasonló, azonban jelentősen túlbiztosított, így jóval nehezebb tartószerkezeteket terveztek számukra.
A hét nővér mindegyike nagyjából olyan képzetet kelt saját környezetében, mint amikor egy kizárólag chipsen és libazsíron élő dadus csípőre tett kézzel megáll az óvoda udvarán. A Moszkvai Állami Egyetem, melynek építésénél többezer Gulág-foglyot “alkalmaztak”, ma is a világ legmagasabb oktatási intézménye. A Vörös Kapuk-épületet a közeli metróállomással összekötő alagutat talajfagyasztásos technológiával alakították ki, a Kotyelnyicseszkaja-rakparti lakóház pedig bekebelezett egy korábbi, kilencemeletes épületet. A hét nővérnek élnek rokonai Rigában, Varsóban, de a kazah főváros, Asztanais követte a trendet, igaz, jó ötvenéves késéssel.