Egyre több nő megy az űrbe, orosz tolmács már nem kell

nők az űrben, Peggy Whitson, az első női parancsno a nemzetközi űrállomáson
Vágólapra másolva!
Minden tizedik űrhajós nő, de az arányuk fokozatosan nő, és a háttérben is sokan doloznak, például repülésirányítóként. Valentyina Tyereskova fél évszázaddal ezelőtti űrrepülésére és általában a nők űrrepülésben, űrkutatásban játszott szerepére emlékezett a világ.
Vágólapra másolva!

Valentyina Tyereskova 1963. június 16-19. között járt az űrben. Azóta több mint ötven nőtársa tapasztalta meg a Föld körüli keringés élményét. Érdekes, hogy közülük mindössze hárman voltak oroszok, és Jelena Kondakova 1997-es repülése óta nem járt orosz nő a világűrben. Jártak viszont amerikaiak, éppen ötvenen, rajtuk kívül japánok, kínaiak, kanadaiak, valamint egy-egy francia, brit, iráni és dél-koreai. A hölgyek közül egyhuzamban a leghosszabb időt Sunnita Williams töltötte az űrben, nem kevesebb mint 195 napot. Az amerikai űrhajósnők közül hatan, Bonnie Dunbar, Janice Voss, Susan Helms, Shannon Lucid, Tamara Jernigan és Marsha Ivins ötször-ötször vettek részt űrrepüléseken.

Az ENSZ Világűrbizottságának (COPUOS) idei ülése éppen Tyereskova repülésének évfordulójára esett, ezért a Világűriroda (OOSA) több megemlékezést is szervezett. Kiadványt jelentettek meg a tavaly nyárig űrben járt 56 hölgyről, az ENSZ bécsi központjának épületében pedig kiállítással tisztelegtek Tyereskova és a többi űrhajósnő teljesítménye előtt. A Világűrbizottság rendkívüli ülést is szentelt a női űrrepüléseknek. Az ülésen jelen volt és hosszan beszélt élményeiről maga az ünnepelt, Valentyina Tyereskova is. Felszólalt az első kanadai, japán és kínai űrhajósnő, valamint több, a tágabb értelemben vett űrtevékenység területén jelentős eredményt elért hölgy a világ minden tájáról. (Az ülés hangfelvételét - beleértve a négy űrhajósnő visszaemlékezését és a küldöttek kérdéseire adott válaszaikat - bárki meghallgathatja itt.)

Valentyina Tyereskova autogramkérők gyűrűjében Forrás: Geastrum Bt.

Az elhangzottak magyar vonatkozású érdekessége a szaúd-arábiai küldött felszólalásában hangzott el. Elmondta, hogy 15 éves középiskolásként tablót készített - többek közt magyar - űrhajózási bélyegekből, közülük több Tyereskovát ábrázolta. Munkáját a király által adományozott ösztöndíjjal ismerték el, aminek köszönhetően matematikát és fizikát tanulhatott, majd repülő- és űrmérnök lett belőle.

A bécsi Természettudományi Múzeumban, ugyancsak az ENSZ Világűriroda szervezésében a nagyközönség számára rendeztek kerekasztal-beszélgetést a meghívott űrhajósnők részvételével. Az űrhajósok életükről, űrrepüléseikről, az űrhajózáshoz fűződő kapcsolatukról társalogtak. A beszélgetést - egyetlen férfiként - Dumitru Dorin Prunariu román űrhajós, az ENSZ Világűrbizottságának volt elnöke, a Nemzetközi Űrhajósszövetség vezetőségi tagja vezette.

A bécsi Természettudományi Múzeumban tartott űrhajós-találkozó résztvevői: Roberta Bondar (Kanada), Janet Kavandi (USA), a moderátor Dorin Prunariu (Románia), Chiaki Mukai (Japán), valamint Liu Jang (Kína) és tolmácsa Forrás: Geastrum Bt.

Többször elhangzott, hogy az eddig a világűrben járt több mint 500 űrhajósnak csak mintegy 10 százaléka nő, de Liu Jang kínai űrhajósnő szerint az arány hamarosan jelentősen javulni fog. Az amerikai Janet Kavandi elmondta, hogy a 10 százalék fél évszázad átlaga, ám az Egyesült Államokban máris 25 százalékra emelkedett az űrhajósnők aránya. Emlékeztetett arra, hogy az STS-131 küldetés fedélzetén a 7 űrhajósból 3 volt nő, így az ISS akkori állandó személyzetének hölgytagjával együtt akkor egyszerre négy nő tartózkodott az ISS fedélzetén.

Szóba került, hogy milyen nyelven beszélnek az ISS-en az űrhajósok egymással. Meg kell-e tanulni mindenkinek oroszul? Nos, bizonyos szinten feltétlenül, bár a kommunikáció nagyobb része angolul folyik. A beszélgetést vezető Dorin Prunariu elmondta, hogy amikor 1995-ben létrehozták a Nemzetközi Űrhajósszövetséget (ASE, Association of Space Explorers), akkor határozottan elkülönültek az egymással oroszul beszélő „keleti” és az angolul kommunikáló „nyugati” űrhajósok. A két csoport csak tolmács segítségével értekezett egymással. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, általában már nincs szükség tolmácsra. Bécsben a közönségre való tekintettel a beszélgetés angolul folyt, talán az előzőek fényében jellemző adalék, hogy egyedül a kínai űrhajósnőnek volt szüksége tolmácsra.

Az amerikai Karen Nyberg a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről videóüzenetben köszöntötte Valentyina Tyereskovát Forrás: Geastrum Bt.

Liu Jang, aki éppen egy évvel ezelőtt látogatta meg két férfi társával együtt a Tienkung-1 űrállomást, a kínai űrprogram eredményeiről és távlatairól beszélt. Elmondta, hogy a jövőben egy nagyobb űrállomásukon külföldi űrhajósokat is vendégül láthatnak. (Nem árt persze, ha a jelöltek tudnak kínaiul.) Egy kérdező azt firtatta, milyen támogatást kapnak az űrhajósnők a családjuktól. A többiek vonakodtak válaszolni erre a kérdésre, Liu Jang viszont szép hasonlattal azt felelte, hogy a madárnak is két szárnyra van szüksége a repüléshez, az űrhajós számára a kiképzés és a szakmai felkészültség mellett a család jelenti a másik szárnyat. Elmesélte azt is, hogy még tavaly valamilyen meglepetést hagyott az űrállomás fedélzetén kolléganőjének, aki éppen jelenleg látogatja meg az űrállomást. Azt azonban nem árulta el, mi ez a meglepetés.

A neurológus Roberta Bondart, Kanada első űrhajósnőjét a női és a férfi agy súlytalanságbeli viselkedésében tapasztalható különbségekről kérdezték. Bondar elmondta, hogy a különbségek kiderítéséhez kevés az 500 űrhajós. Mindamellett nagyon fontosak az agyműködésre vonatkozó kutatások, amelyek kiterjednek az egyensúlyszerv, a szemmozgás és a térbeli tájékozódás egymással összefüggő vizsgálatára, különösen a súlytalansághoz való alkalmazkodás, illetve a visszatérés után a gravitációhoz való visszaszokás tekintetében. (Megjegyezzük, hogy az űrhajósok agyműködésére vonatkozó vizsgálatokban ESA együttműködésben magyar kutatók is részt vesznek.)

Liu Jang, Kína első, de immár nem egyetlen űrhajósnője éppen egy évvel ezelőtt látogatta meg hazája Tienkung–1 űrállomását Forrás: Geastrum Bt.

Chiaki Mukai, Japán első űrhajósnője szerint az emberes űrrepülések elmúlt fél évszázadát a hangsúlyok eltolódása jellemezte. Az 1960-as éveket az emberes űrrepülések aranykorának nevezte, amikor bebizonyosodott, hogy az ember képes élni és dolgozni az űrben. A következő évtizedben megnyíltak a világűr kutatási célú hasznosításának a lehetőségei, bebizonyosodott, hogy lehet értékes kutatómunkát folytatni az űrben. Az 1980-as években indult meg az élénk forgalom a Föld és az alacsony Föld körüli pálya között, aminek köszönhetően az űrrepülés már nem csak egy szűk kör kiváltsága maradt. Saját életében mérföldkőnek nevezte, hogy 9 évesen tanúja volt Gagarin űrrepülésének, 12 évesen Tyereskováénak, majd 17 évesen látta az első holdraszállást.

Akkor Japánban álmodni sem lehetett arról, hogy valakiből űrhajós legyen, ezért orvosnak tanult. Amikor azonban - éppen a lehetőségek kiszélesedésének köszönhetően - sok évvel később japán jelentkezőket kerestek űrrepülésre, azonnal vállalkozott. Sikerrel, az űrrepülőgép fedélzetén kétszer is eljuthatott az űrbe, 1994-ben és 1998-ben, ahol hivatásából adódóan természetesen elsősorban orvosi, élettani és biológiai kísérleteket végzett. Nem csoda, hogy az 1990-es éveket az űrben végzett tudományos kutatómunka aranykorának minősítette. Ugyanakkor a 2000-es éveket a Nemzetközi Űrállomás korának tartja.

Négy űrhajósnő az ENSZ kiállításának megnyitóján. Balról jobbra: Chiaki Mukai (Japán), Valentyina Tyereskova (Oroszország), Roberta Bondar (Kanada) és Liu Jang (Kína) Forrás: Geastrum Bt.

A beszélgetésben az űrtevékenységben bekövetkezett paradigmaváltásokra is rámutatott. A nemzeti büszkeség által hajtott űrverseny helyére a nemzetközi együttműködés lépett. A kezdet katonai programjai mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a civil programok, a tudományos kutatás és az alkalmazások. A kormányok űrtevékenysége mellett egyre nagyobb a különféle tudományos, nemzetközi, üzleti és más szervezetek működése. Egyre inkább kidomborodik a kereskedelmi jelleg, amire a hordozórakéta piacot és a hamarosan végre már meginduló űrturizmust említette példaként.

Végül, az űrhajósnők kis számát illetően rámutatott arra, hogy az űrprogramban az űrhajósokon kívül sok nő dolgozik, gyakran felelősségteljes, vezető beosztásokban. Meggyőződése szerint a háttérben a nők aránya messze meghaladja a 10%-os határt. Példaként említette Mayumi Matsuurát, aki a Japán Űrügynökség (JAXA) egyik repülésirányítója (flight director). A fiatal hölgy a Világűrbizottság másnapi ülésén előadást tartott Japán részvételéről a Nemzetközi Űrállomás programjában, abból az alkalomból, hogy öt éve kapcsolták az ISS-hez a japán Kibo modult, az űrállomás legnagyobb modulját. A technikai részleteken túlmenően utalt arra, milyen sok kolléganője dolgozik szerte a világon a különböző űrközpontokban hozzá hasonlóan repülésirányítóként.