Szokatlan étrendje van a pokoli vámpírtintahalnak

A mélytengeri vámpírkalmár nem vérszívó, hanem elpusztult planktonnal és a mélybe süllyedő állati ürülékkel táplálkozik.

A legendabeli vámpírok, illetve a vérszívó apró vámpírdenevérek megvetéssel néznének tengeri névrokonukra, a vámpírkalmárra vagy vámpírtintahalra. Ez a kicsi, alig 30 centiméteres lábasfejű sokkal kevésbé válogatós. Minden apró dolgot megeszik, ami a tenger mélyére süllyed, legyen az plankton, apró rákok maradványai, illetve más állatok ürüléke. Különös táplálkozásmódjával ő az egyetlen lábasfejű, amely nem vadászik élő állatokra.

Latin neve - Vampyroteuthis infernalis - pedig egészen mást sugall. Ennek szó szerinti fordítása - vámpírkalmár a pokolból - sokkal vérszomjasabb állat benyomását kelti.

A kalmár két, visszahúzható fonalat használ horgászzsinórként. Ezek szabadon sodródnak a vízben, és összegyűjtenek minden lebegő törmeléket. Az állat időnként végighúzza a fonalakat a karjai között, és a tapadókorongjai által kiválasztott nyálkával táplálékgombócokat készít a hulladékból, és ezeket fogyasztja.

Ez a lábasfejűek között egyedülálló étrend teszi lehetővé az állatnak, hogy olyan környezetben élhessen, ahol egy ragadozó nem tudna fennmaradni, mondta Hank-Jan Hoving, a kaliforniai Monterey Bay Aquarium kutatóintézetének munkatársa, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent cikk szerzője. A kutató távirányítású robot-tengeralattjárókkal a Monterey-öbölben 20 év alatt összegyűjtött adatokat tanulmányozva vonta le következtetéseit.

A többi kalmár és polip tapadókorongjait és erős karjait használva ejti el a zsákmányt, a vámpírkalmár azonban passzívan szerzi meg élelmét. Ehhez nem kell energiát áldoznia az erős izomzat kialakítására, illetve nem igényel energiát a zsákmány üldözése sem. Ez lehetővé teszi számára, hogy olyan alacsony oxigéntartalmú zónában éljen, ahol csekély a vízáramlás és a legtöbb ragadozó hamar elpusztulna.