Ilyen az űrrepülőgép feneke közvetlen közelről

Vasárnap délután az Atlantis összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással. Az első vizsgálatok során az űrrepülő épségben átvészelte a startot, a felületén nem találtak sérüléseket. A küldetéssel lezárul a leglátványosabb és az egyik legfontosabb korszak a NASA emberes űrtevékenységében.

Az STS-135 jelű, a tervek szerint 12 napig tartó küldetés fő feladata a Rafaello nevű logisztikai modul feljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra. A legénység ezúttal mindössze négy főből áll, mert a "mentőcsónak" szerepét már nem egy másik űrrepülőgép, hanem egy Szojuz-űrhajó látja el. A csökkentett legénység miatt a feladatok listája is rövidebb, de eleve szerényebbre is tervezték a küldetést, például csak egy űrsétát végeznek majd az asztronauták.

A start legkorábbi lehetséges időpontja július 8. (péntek), magyar idő szerint 17 óra 26 perc. Az indítást a NASA TV adását átvéve, magyar nyelvű szakommentárral kiegészítve a Galileo Webcast élőben közvetíti az interneten (a közvetítésbe már korábban érdemes bekapcsolódni).Csütörtökön viharok vonultak el a térségben. Az Atlantistól 500, illetve 160 méterre két villám is lecsapott, de nem okoztak kárt az űrrepülőgép és az indítóállvány elektromos rendszerében. A magyar idő szerint pénteken reggel közölt információk szerint a fő hajtóanyagtartály feltöltését megkezdték. Ha az időjárás miatt mégsem tud pénteken indulni az Atlantis, akkor a startra szombaton és vasárnap is van lehetőség, de ezután legközelebb csak július 16-án.

Az eseményt jelentős sajtóvisszhang kíséri az Egyesület Államokban. A NASA egy külön honlapot készített a küldetés részleteiről. A start alatt több mint félmillió olyan érdeklődőre számítanak, akik az Atlantis indulását a helyszínen, élőben szeretnék követni. A fokozott érdeklődés oka, hogy ez lesz az utolsó, a 135. űrrepülőgépes küldetés.

A legénység tagjai: Rex Walheim küldetés-specialista, Doug Hurley pilóta, Chris Ferguson parancsnok és Sandra Magnus küldetés-specialista (NASA)

Az utolsó küldetés menetrendje

1. nap: start
2. nap: külső hővédő felület átvizsgálása, előkészületek a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS-hez) kapcsolódásra
3. nap: ISS megközelítése, piruettmanőver, összekapcsolódás
4. nap: a Rafaello-modult az ISS Harmony moduljához kapcsolják
5. nap: Michael Fossum és Ron Garan végrehajtják az első űrsétát
6. nap: a Rafaello-modulban felszállított eszközök átrakodása
7. nap: felszerelések rakodásának befejezése, pihenőidő
8. nap: Földre visszajuttatandó felszerelések bepakolása a Rafaello-modulba
9. nap: pihenőnap
10. nap: Rafaello-modul lekapcsolása az űrállomásról, visszahelyezése az Atlantis rakterébe
11. nap: űrrepülőgép leválása az űrállomásról, külső felületek újbóli ellenőrzése
12. nap: felkészülés a landolásra
13. nap: landolás

Alsó kameraállásból készült kép az Atlantis korábbi startjáról (NASA)

A küldetés fontos eleme a Robotic Refueling Mission (RRM) program végrehajtása, amelynek során az ember nélküli, robottal végrehajtott üzemanyag-feltöltést fogják tesztelni. A technológia célja, hogy egyes műholdakat emberi segítség nélkül lehessen üzemanyaggal ellátni a Föld körüli pályán - és élettartamát megnövelni egy újabb példány indítása helyett. Ez olcsóbb és egyben környezetbarát megoldás, mivel nem növeli az űrszemét mennyiségét. Az Atlantis rakterében feljuttatnak egy az űrállomás hűtőrendszerében a folyadékot keringető új ammóniapumpát is, amelynek egy példánya elromlott nemrég odafönt.

Érdekességek az Atlantis űrrepülőgépről

Forrás: NASA

Az Atlantis űrrepülőgépet negyedikként építették a flottában. Gyártása 1980-ban kezdődött, első útjára 1985. október 30-án indult. A következő években az űrrepülőgépek közül elsőként látogatta meg a MIR-űrállomást, 2001-ben feljuttatta a Destiny-modult az ISS-hez. Az Atlantis hajtotta végre az utolsó szervizküldetést a Hubble-űrtávcsőhöz 2009-ben. Összesen 14 különféle műholdat állítottak pályára a segítségével, a rakteréből indult a Galielo-űrszonda a Jupiterhez és a Magellan-űrszona a Vénuszhoz, valamint a CGRO nevű, a gamma hullámhosszakon dolgozó űrtávcső is.

Az Atlantis közel 300 napot töltött az űrben, több mint 4600-szor kerülte meg a Földet. Összesen 7 alkalommal kapcsolódott a MIR, és 11 alkalommal a Nemzetközi Űrállomáshoz.

Az Atlantis az Andok hegyvonulatai fölött. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA)

Az űrrepülőgépek után

1981-től összesen 852 személy járt az űrben az űrrepülőgépek segítségével, köztük belga, kanadai, francia, német, izraeli, olasz, japán, mexikói, holland, orosz, szaud-arábiai, spanyol, svéd, svájci, ukrán és amerikai asztronauták. Összesen tizennégyen veszítették életüket a program során történt két űrrepülőgép-katasztrófa következtében.

Az űrrepülőgépek kivonását követően egy ideig nem lesz személyszállításra alkalmas űreszköze a NASA-nak. Átmenetileg az orosz Szojuz-űrhajókkal oldják meg a legénység cseréjét az űrállomáson, míg az egyéb felszerelések szállítását az orosz Progresz, az európai ATV és a japán HTV nevű teherűrhajók végzik majd.

Ugyanakkor már fejlesztik a Dragon-űrhajót, amely az ISS legényéségnek cseréjére lesz alkalmas. A nem állami fejlesztésű űrhajót a szintén a Space-X cég által készített Falcon-hordozórakéta ember nélkül már a világűrbe is szállította, illetve több egységét, valamint a tengerre történő landolását is kipróbálták már.

Az Atlantis űrrepülőgép egyik korábbi startja