Véresés az Antarktiszon - mikrobák a jég alatt

Amerikai kutatók rendkívül ellenálló, vasat "lélegző" mikrobákra bukkantak az Antarktiszon. A mikroorganizmusok egy gleccser alatti vízgyűjtő dermesztően hideg, sötét és oxigéntől elzárt sós vízében élnek egy-két millió éve tartó elszigeteltségben.

A mikrobák - teljes elzártságuk ellenére - rendkívül hasonlóak a mai tengeri környezetben található fajokhoz, ami arra utal, hogy a jelenleg a gleccser alá szorult organizmusok egy nagyobb populáció maradványai, amelyek valaha egy nyílt fjordot vagy tengerrészt népesítettek be.

A hozzáférhetetlen jég alatti víztárolóból kiszivárgó folyadék kémiai elemzése azt mutatja, hogy az ott élő mikroorganizmusok a kőzetágyból kimosott vassal "lélegeznek" egy kéntartalmú katalizátor közbeiktatásával. Mivel a fotoszintézishez hiányzik a fény, a mikrobák feltehetőleg azzal a szerves anyaggal táplálkoznak, amely akkor esett csapdába, amikor a hatalmas Taylor-gleccser úgy 1,5-2 millió éve elzárta az élőhelyüket.

A vegyelemzéseket a Harvard Egyetem és a Dartmouth College kutatói által vezetett csoport végezte azokból a mintákból, amelyeket az antarktiszi Blood Falls ("Véresés") környékén gyűjtöttek. Ez a Taylor-gleccser végén lévő, fagyott vízeséshez hasonló képződmény már a fölfedezők figyelmét is fölkeltette 1911-ben. A "hőskori" kalandozók úgy gondolták, hogy az élénk színt vörösalgák okozzák. Később kiderült, hogy az elszíneződést a rozsda (vas-oxid) hozza létre, amelyet - az új kutatások alapján - valószínűleg a jég alatti fekükőzetből szabadítanak fel a mikroorganizmusok.

A Taylor-gleccser végénél lévő Blood Falls vörös színe a vas-oxidnak köszönhető

Mivel a víz megjósolhatatlan időközönként folyik ki a gleccser alól, a kutatást vezető Jill Mikuckinak és társainak több évig tartott az elemzéshez szükséges minták összegyűjtése. A folyadék kénben gazdag, ami a tengeri környezetek geokémiai ismertetője, és megerősíti a gyanút, hogy a jelenleg a Taylor-gleccser alatt tenyésző mikrobák valaha egy óceánban éltek. Amikor a tengerszint több mint 1,5 millió éve alacsonyabbá vált, feltehetőleg elszigetelődött egy tengervízzel töltött tó, amelyet végül beborított az előrenyomuló gleccser.

A jég alatti víztároló pontos mérete nem ismert, de a feltételezések szerint 400 méterre a jég alatt fekszik, mintegy 4 kilométerre a Blood Fallsnál lévő kis kifolyójától.

A Taylor-gleccser alatti élet természetes laboratórium lehet az élet tanulmányozásához más szélsőséges környezetekben. Talán még a Marson és a Jupiter jéggel borított holdján, az Europán esetleg megtalálható élet földerítésében is segíthetnek az itt gyűjtött tapasztalatok.

Forrás: Science/AAAS