Háborúk csendes áldozatai

Lecsupaszított vietnami erdők, több ezer elpusztult madár az Öböl-háborúban, lemészárolt kongói hegyi gorillák - a háborúk néma áldozatai. A harcok hevében senki sem törődik a környezettel, az élővilággal, s az összecsapások hatásai sokszor visszafordíthatatlanok.

A technológiai fejlődés előrehaladásával a hadiipar is egyre hatékonyabb fegyverekre tesz szert, melyek egyre súlyosabb hatással vannak a környezetre. Ezek lehetnek direkt hatások például egy robbantás révén, vagy hosszan elnyúló, közvetett hatások a biológiai és nukleáris fegyverek használatát követően. A leggyakoribb áldozatok a fák, melyek már a történelmi időkben is megsínylették a fegyverkezést, többek között a Földközi-tenger partvidékén, ahol már az ókorban nagymértékű fakitermelés zajlott a hajóépítések miatt. Ma is az élőhelyek elpusztítása okozza a legtöbb faj kihalását, és a háborúk ezt a folyamatot felgyorsítják.

"Narancs ügynök"

Az élővilág háborúk miatti pusztulására az egyik "klasszikus" példa Vietnam, ahol az amerikai hadsereg szándékos környezetpusztítást végzett. Növényirtó szerekkel irtotta az erdőt, hogy megkönnyítse a pilótáknak a célpontok felismerését, és hogy megnehezítse az ellenség számára a rejtőzködést a sűrű dzsungelben. A használt szerek közül a narancsszínű hordókban tárolt, a nevét innen kapó Agent Orange nevű anyagot használták a legszélesebb körben. Hatására a növények növekedése felgyorsult, ami idővel a levelek lehullását eredményezte (defoliáló hatás).

A közel 10 évig tartó Ranch Hand hadművelet során több tízmillió liternyi növényirtót permeteztek szét, ami hatalmas pusztítást okozott az élővilágban. A növényzetet egyszerűen letarolták, az eset az ember által okozott ökológiai katasztrófák egyik iskolapéldája lett, ám sokkal súlyosabb közvetlen hatása is volt. A szert ugyanis annak ellenére bevetették, hogy az amerikaiak tudták: gyártása során melléktermékként egy rákkeltő dioxin (TCDD) keletkezik. Egyes becslések szerint az Agent Orange körülbelül 400 000 ember halálát okozta, hatására 500 000 fejlődési rendellenességben szenvedő gyermek született, és további 2 millió embernél okozott rákos vagy egyéb megbetegedéseket.

Olaj az Öbölben

Az 1990-es évek elején a Perzsa-öbölben lezajlott Öböl-háború szintén a legnagyobb környezetpusztítást okozó háborúk közé tartozik. 1991. január 21-én az iraki erők több százezer tonna kőolajat engedtek a tengerbe, a történelem eddigi legnagyobb olajszennyezését okozva. Az olaj több mint 10 centiméter vastagon beborította a vizet, és nem kímélte a tengerben élő állatokat, valamint a vándorlásaik során ott megpihenő madarakat sem. Becslések szerint több ezer vándormadár pusztult el a tollaira tapadó olajtól. Az iraki csapatok visszavonuláskor több száz olajkutat gyújtottak fel, nagy mennyiségű szennyező anyagot juttatva ezzel a levegőbe, amelyek később a leveleken lerakódva megakadályozták a növények lélegzését.

ForrA!s: Getty Images

Bombázások Koszovóban

A koszovói zavargások hatására 1999. március 24-én a NATO légitámadást indított Szerbia ellen, komoly károkat okozva a térség természetes élővilágában, valamint a közvetve érintett délkelet-európai országokban. A gyárakat, vegyi üzemeket, erőműveket érintő bombázások hatására jelentős mennyiségű szennyezőanyag került a levegőbe, vizekbe és talajba egyaránt.

Pancevo mellett egy nagy finomítót bombáztak le, ahol a robbanás megelőzése végett jelentős mennyiségű mérgező oldatot, többek között 800 tonna 33%-os sósavoldatot, 3000 tonna lúgot, 1000 tonna nátrium-hidroxidot és ismeretlen mennyiségű higanyt engedtek a Dunába. Más üzemekből összesen körülbelül 200 tonna ammónia került a folyóba. A vegyületek óriási halpusztulást okoztak. Romániában egy hónappal később olyan magas nehézfém-koncentrációt mértek a Dunában, hogy a halászatot ideiglenesen meg kellett tiltani. A szennyező anyagok azonban az üledékben lerakódva évtizedekig kifejthetik hatásukat az élővilágra.

Nagy sűrűsége miatt az Öböl-háborúban és Szerbiában is előszeretettel használták az urándúsítás melléktermékéből, a szegényített uránból (depleted uranium, DU) készült páncéltörő lövedékeket. Becsapódásakor urán-oxid keletkezik, amely a talajban zajló folyamatok hatására nagy százalékban olyan vegyületekké alakul, melyeket a növények képesek felvenni, s így bekerülhet a táplálékláncba. Bár a szegényített változat radioaktivitása kisebb, mint a természetes uráné, ez egy mérgező nehézfém, melynek felhalmozódása az embernél is vese- és májkárosodást, illetve rákos elváltozásokat okozhat.

Veszélyben az afrikai dzsungelek

Az előbbi példákról már sokan hallhattak, ám a legtöbb kisebb-nagyobb helyi háborúból egyáltalán nincsenek adatok az élővilágot érintő hatásokról. Különösen nagyok lehetnek a károk a fajokban gazdag területeken: például az Afrikában jelenleg is zajló konfliktusok, polgárháborúk beláthatatlan következménnyel lehetnek az ottani élővilágra. Ezekben a fejletlen országokban az erdőirtás, élőhelypusztítás közben úgy tűnhetnek el állat- és növényfajok, hogy azokat még fel sem fedezték. 2008-ban a Google Earth segítségével bukkantak rá brit kutatók a mozambiki Mabu-hegyre, amely több új rovarnak, egy eddig ismeretlen viperafajnak és számtalan ritka madárnak ad otthont, s amelynek sikerült átvészelnie a közel 20 évig tartó polgárháborút. Azt azonban senki sem tudja, hány olyan élőhely lehet, amely már áldozatául esett a korábbi viszályoknak.

Nincs védelem

A háborúk sújtotta területeken természetesen nem túl hatékony a vadvédelem sem. Közismert a Ruandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban élő hegyi gorillák (Gorilla beringei beringei) helyzete. Az állatokra a legnagyobb veszélyt az orvvadászok jelentik, akik a fejükért, lábaikért ölik meg az állatokat. 2007 nyarán a Virunga Nemzeti Parkban ismeretlen tettesek összesen 7 állatot mészároltak le, ám a testeket nem csonkították meg, így a gyanúsítottak közül az orvvadászokat kizárták. A nyomozás során kiderült, hogy a gorillák megöléséért a nemzeti park egyik főfelügyelője a felelős, aki illegális szénégetőket működtetett, és az utána nyomozó egyik vadőrt akarta azzal eltávolítani, hogy rá terelte a gyanút. Hányattatott sorsuk ellenére úgy tűnik, hogy a virungai hegyi gorillák populációja növekedésnek indult, a 2007-es felméréskor ugyanis még 72 példány élt a területen, 2009-ben pedig már 81-et számoltak.

ForrA!s: AFP

Afganisztánban a hópárduc (Uncia uncia) az országban állomásozó katonák miatt került veszélybe. A faj már a korábbi háborúkat is csak nehezen vészelte át, ráadásul értékes bundája miatt előszeretettel vadásszák, s ezért is került be az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) Vörös Listáján a veszélyeztetett kategóriába. Bár az országban 2002 óta vadászati tilalom alá esik, a piacokon gyakran lehet találkozni a bőrével, a külföldiek körében ugyanis kedvelt szuvenír. A prém ára attól függ, hány golyó ütötte lyuk van rajta: az olcsóbbak 300 dollár körül kezdődnek, míg a hibátlan bunda akár 1000 dollár is lehet. Az amerikai nagykövetség és a Wildlife Conservation Society végül tavaly úgy döntött, hogy felvilágosító előadásokon próbálják meg lebeszélni a potenciális ügyfeleket a szőrmevásárlásról, és figyelmeztették a kereskedőket is, hogy szüntessék be ezek árusítását. Az országban korábban az erdők pusztítása is hatalmas mértékű volt, közel egynegyedüket megsemmisítették.

A számos állam által 1992-ben aláírt, környezetről és fejlődésről szóló Riói Nyilatkozat 24. elve kimondja: "A hadviselés eredendően pusztító hatással van a környezetre. Ezért az államok a fegyveres összetűzések idején tiszteletben fogják tartani a környezet védelméről rendelkező nemzetközi jogot és szükség szerint együtt fognak működni e jog továbbfejlesztésében." A háborúk során azonban a környezet az, amire a legkevésbé figyelnek, és az összetűzések befejezését követően ezek rehabilitációjára jut a legkevesebb pénz.