Kalandozás bolygónk múltjában - 5. rész: A halak korszaka, a devon időszak

A földtörténeti óidő negyedik időszaka a devon, amely 416 millió évvel ezelőtt kezdődött és 360 millió éve ért véget. A mainál melegebb klímában a halak rendkívül változatosak voltak mind az édesvizekben, mind a tengerekben, ezért a devont a halak korának szokták nevezni. A devon végéről ismert az első kétéltű, vagyis az első négylábú állat. Az edényes növények a devonban váltak változatossá, és innen ismerjük az első erdőket is.

A devon végéről ismert az első kétéltű, vagyis az első négylábú állat. A szárazföldi gerinceseknek sok problémát kellett leküzdeni a sikeres partraszállás érdekében (például a járás, a kiszáradás, a légzés, a látás).

A négylábú gerincesek ősei a halak egyik csoportjából, a panderiktidákból fejlődtek ki. A csoport névadóját, a Panderichthyst a litvániai felső-devon kőzetekben fedezték fel. Végtagszerű uszonyai voltak, a koponyája pedig szinte megkülönböztethetetlen az első négylábúaktól (lapos fej, közel ülő szemek, nagy száj).

A bordaketrec felépítése szintén a kétéltűekhez hasonló. 2004-ben fedezték fel a halak és a kétéltűek közötti átmeneti állapotot mutató Tiktaalik fosszíliáját Kanadában. A kis híján három méter hosszú, éles fogakkal felfegyverzett, krokodiléra hasonlító fejű, lapított testű ragadozó anatómiája és életmódja átmenetet képvisel a halak és a szárazföldi állatok között.

A Panderichthys rekonstrukciója

Az első négylábú állatok maradványait a grönlandi felső-devon folyóvízi és tavi üledékekben találták meg (Ichthyostega, Acanthostega). A körülbelül 1 méter hosszú ragadozók kisebb halakra vadászhattak. A halszerű bélyegek mellett végtagokkal és a tüdő befogadására alkalmas bordaketreccel rendelkeztek.

Ezek az ősi négylábú gerincesek még alapvetően vízi állatok voltak. Izmos végtagjaikat a hatékonyabb mozgásra használták, a víz alatti növényekbe kapaszkodtak vele, esetleg élelem után ástak az iszapba.

Acanthostega gunnari rekonstrukciója

A legidősebb szárazföldi életközösséget Skócia alsó-devon rétegeiben fedezték fel. Az egykori tó melletti mocsárból gyökér nélküli ősharasztok és kistermetű ízeltlábúak (rovarok, pókok, levéllábú rákok) kerültek elő. Az edényes növények a devonban váltak változatossá, és innen ismerjük az első erdőket is.

A nagyobb termetű növények között gyakoriak a zsurlók, a páfrányok, a korpafüvek és a magvaspáfányok. A növényvilág fejlődésével párhuzamosan egyre változatosabbá váltak a rovarok.

Magyarország területén a devon időszakban rakódott le a szabadbattyáni Szár-hegyen előbukkanó mészkő, amelyet egy hatalmas kőfejtő tár a fel. A kőzet utólagos átkristályosodása miatt a mészkő egykori ősmaradvány tartalma teljesen megsemmisült.

Észak-Magyarországon, az Upponyi-hegységben devon időszaki konodontákat találtak az Upponyi-szoros közelében. A Nekézseny határában lévő Strázsa-hegyen mélyített kutatóárokban tengeri liliomokban gazdag devon mészkövet tártak fel.

A Szendrői-hegység paleozoós kőzetei utólag erősen átalakultak, és a nagy nyomás hatására palás megjelenésűvé váltak. Ennek ellenére a sötétszürke szendrőládi mészkőből több mint 20 fajból álló középső-devon korú, zátonyalkotó telepes korall faunát írtak le.