Múmia-rekordok - a legrégibb, a legszebb és a magyarok

Idén nyáron kerül a mozikba a filmgyártással egyidős Múmia-filmek remake-jének harmadik része. A közelgő bemutató alkalmából a félelmetesnek tartott, ám a valóságban csak egy egyedi temetkezési szokás során létrejött emberi maradványokkal kapcsolatos rekordokból szemezgettünk.

Angol szemérem

A legfurcsább múzeumi lépés is az egyiptomi múmiákhoz kötődik: a Manchesteri Múzeum vezetése 2008 májusában döntött úgy, hogy szemérmességi okokból lepellel takarja le az ott kiállított darabokat. A szakmai körökben felháborodást keltő döntésnek azonban vannak támogatói is: Zahi Hawass egyenesen üdvözölte a lépést, mondván, senki nem akarná, hogy halála után közszemlére tegyék meztelen maradványait.

Skót múmiák

Az ókori egyiptomiakkal párhuzamosan, ám tőlük teljesen elszigetelten Skócia prehisztorikus lakói is mumifikálták őseiket. A skót múmiákról először 2005-ben számoltak be, amikor a régészek három, kiváló állapotban megmaradt testre bukkantak - egy felnőtt nő, egy felnőtt férfi és egy gyermek maradványaira, amelyeket a Hebridákon, egy Cladh Hallan nevű helyen temettek bronzkori körházak alá. A testeket a szakértők szerint i.e. 1500 és 1300 között mumifikálhatták, az eljárás átmenetet képezhetett a korábbi kollektív temetési szertartások és a későbbi temetkezési szokások között, amikor is a halottakat külön sírba vagy sírdombba temettek.

A legszebb

A legépebb múmiák között nemcsak őskori és ókori emberek maradványait találjuk. Több olyan "romolhatatlan" szentet is ismerünk, akik a mai napig ámulatba ejtik a tudományos világ képviselőit. Közéjük tartozik az egyik legszebb múmia is, az 1879-ben Lourdes-ban eltemetett Bernadette Soubirous, azaz Szent Bernadett. 1909-es boldoggá avatásakor hantolták ki először, és azt tapasztalták, hogy testén az oszlásnak semmilyen jelen nem tapasztalható. A visszatemetést 1919-ben és 1925-ben két további exhumálás követte, ám testén komolyabb változást ekkor sem tapasztaltak. Bár a történelemben nem Bernadett az egyetlen romolhatatlan szent, mégis az ő teste maradt fenn a leginkább érintetlen állapotban - ma is megtekinthető a Saint-Gilgard kolostorban, ahol 1933 óta üvegkoporsóba zárva, vékony viaszréteggel borítva fekszik.

Magyar múmiák

Magyarországon klasszikus értelemben vett múmiák nem kerültek elő, a váci Fehérek templomának kriptája ugyanakkor rendkívül érdekes titkokat rejtett. 1994-ben a domonkos templom felújításakor a templomtorony alatt lefalazott, boltozatos kriptára bukkantak; a helyiség csaknem kétszáz éve háborítatlan, díszes fakoporsókban 265 halotti ruhába öltöztetett, ékszerekkel, díszekkel, kegytárgyakkal ellátott, mumifikálódott holttestet őrzött. A kriptát, amely 1729 és 1731 között épült, csaknem másfél évszázadon keresztül használták temetkezési helyül a váci polgárok. A lejáratot 1838-ban befalazták, majd feledésbe merült. A kripta sajátos mikroklímával rendelkezett: az átlaghőmérséklet 8-11 Celsius-fok volt, a légnyomás 99-100 hPa között ingadozott, egy keskeny kürtő pedig állandó légmozgást biztosított. A feltételek szerencsés alakulásának köszönhetően a mumifikálódás emberi beavatkozás nélkül, természetes módon zajlott: az elhunytak a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak, a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsó felfogta testnedveiket, a mikrokörnyezet pedig megakadályozta a gombák és a baktériumok szaporodását.

A legnépszerűbb

Mindezek ellenére a legismertebb, legnépszerűbb múmiák nem Egyiptomból, de nem is Európából, hanem Hollywoodból származnak. A Tutanhamon sírjának feltárásával közismertté váló egyiptológia is segített abban, hogy a 20. század elején népszerűvé váló filmgyártás is felfedezze a figurát, és elkészüljön a Múmia című alkotás. A filmszínházakban 1932-ben jelent meg először Boris Karloff gyolcsokba csavart alakja, aki Imhotepként próbált bosszút állni a nyugalmát megzavaró kincsvadászokon. Az érdeklődés ma is tart: ezt jelzi a film 1999-es remake-je és annak idény nyáron bemutatásra kerülő harmadik része is.

Múlt-kor