Előfordul, hogy eltűnnek hasadóanyagok - nukleáris veszélyforrások felszámolása

Korábban két cikkünkben is foglalkoztunk az emberiséget fenyegető nukleáris veszélyforrásokkal. Az elsőben az atomerőművek alkalmazásának előnyös és veszélyes oldalait elemeztük, a másodikban három "zűrös országot" vizsgáltunk meg. Sorozatunk harmadik, befejező részéből megtudhatják, hogy az atomfegyverekből, a kutatóreaktorokból, a tengeralattjárók atomreaktoraiból és a műholdakra telepített atomreaktorokból kivont urán és plutónium hogyan helyezhető biztonságba, illetve milyen módon lehet hasznosítani. 2010-ben Csillebércről is elviszik a KFKI kutatóreaktorának kiégett fűtőelemeit.

Űrkutatás

Az űrkutatásban vannak olyan energiaellátási feladatok, amelyeknél jelenleg nincs választási lehetőség, csak a nukleáris energiaforrásokat lehet alkalmazni. Ilyen feladat az olyan térségek felkeresése, ahol nincs napfény vagy az nagyon gyenge (a Hold sötét oldala, a Vénusz felszíne, a távoli nagybolygók környezete stb.). Akkor is csak a nukleáris energia ad megoldást, ha túl magas a hőmérséklet, a Nap közelébe küldött szondáknál. Nincs más megoldás akkor sem, ha űrtechnikai mértékkel mérve nagy az energiaigény: nukleáris megoldásokat használnak esetenként még alacsony Föld körüli pályán is olyan nagy energiaigény esetén, amikor a napelemtáblák túl nagy fékező hatást gyakorolnának az űreszközre.

A műholdakon elhelyezett reaktorok csaknem tiszta urán-235 fűtőanyagot használnak - az urán-238 kikerülésével nem keletkeznek az igen hosszú felezési idejű plutóniumizotópok. A reaktorok kisméretűek, az aktív zóna méretei csak néhányszor tíz centiméteresek. Bármilyen start közbeni vagy közvetlenül azt követő hiba esetén a szárazföldön vagy a tengereken esetleg szétszóródott felhasználatlan uránium fűtőanyag alfa-bomlása nem jelent veszélyt.

A reaktorokat csak a Földtől távoli pályákon, legalább 600-700 kilométer magasságban indítják be, illetve az alacsonyabb pályán üzemeltetett reaktorokat hasznos életük végeztével magasabb pályákra emelik fel. Ezeken a pályákon a műhold legalább 100 évig keringhet, s ezalatt a maghasadás során keletkezett radioaktív izotópok nagyrészt lebomlanak, stabil izotópokká alakulnak át.

A Szovjetunió, majd Oroszország az USA-nál sokkal kiterjedtebben alkalmazott atomreaktoros energiaellátó rendszereket, elsősorban az ellenséges flották mozgását nyomon követő katonai felderítő műholdakon. A felderítő holdak néhány hónapig vannak szolgálatban, majd a reaktort tartalmazó részt magasabb pályára emelik fel. 1978-ban a Kozmosz-954 Kanada felett lezuhant, és nagyobb, szerencsére lakatlan területet szennyezett el. A hetekig-hónapokig üzemben volt reaktorokban már jelentős mennyiségű radioaktivitás halmozódik fel; egy már működött reaktor anyagának földi szétszóródása így összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint egy még nem működött reaktor fűtőelemeinek a szétszóródása.

Carter amerikai elnök a Kozmosz-954 katasztrófája kapcsán az atomenergiás energiaellátó rendszerek betiltását követelte. Ma viszont a műholdakat kiszolgáló atomreaktorok fejlesztésében az Oroszország mögött lemaradt USA már nem betiltani akarja a szovjet fejlesztésű reaktorokat, hanem saját céljaira megvásárolta a technológiát.