Kipróbálták a Jupiter jeges holdjára tervezett robotot

Minden jel arra mutat, hogy az Europa nevű Jupiter-hold jégpáncélja alatt folyékony vízóceán van, amiben akár élet is lehet - talán a földi mélytengeri füstölgők élővilágához hasonlóan. A NASA a jövőben robotszondát indít ennek kutatására. A szonda egyik földi tesztegységét a napokban próbálták ki sikerrel.

Magyar "diák-küldetés" az Europa holdra

Néhány nappal az előbb ismertetett kísérlet előtt Magyarországon is kipróbáltak egy szerkezetet, hasonló szituációban és elméleti háttérrel. A budapesti Alternatív Közgadasági Gimnázium csillagászati szakköre, a Supernova diákjai bocsátották vízre az általuk épített szondát a Balatonon.

Az alábbiakban a szakkörtől kapott beszámolót közöljük.

Magyar diák-küldetés az Europa holdra

A Naprendszer égitestjeinek kutatásában általában nem a megvalósítandó tudományos vizsgálatok jelentik a legkomolyabb technológiai kihívást és az ehhez társuló óriási költségeket, hanem az, hogy mindezt a Földtől távol és emberi beavatkozás nélkül kell elvégezni. Ám ha ezeket a különleges feltételeket megfelelő rugalmassággal kezeljük, a bolygókutató űrszondák munkája jól szimulálható a kellő körültekintéssel kiválasztott földi környezetben - igen kis ráfordítással és meglepően izgalmas formában.

Egy ilyen vállalkozásba fogtak bele a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium Supernova csillagászat-űrkutatás szakkörének diákjai, amikor megpróbálták szimulálni egy Europa-kutató űrszonda küldetését a befagyott Balaton vizében.

A négy évvel ezelőtt zajlott I. Magyar MarsExpedíció lebonyolításában is közreműködő szakkör az iskola által biztosított 550 USD-os keretből gazdálkodhatott a projekt során, amelynek felhasználásával sikerült megvalósítani a küldetés majdnem összes célkitűzését (ezúton is köszönjük a támogatást).

2007 decemberétől, a hetente tartott szakköri foglalkozások során a diákok két csoportban dolgozva részletesen megtervezték a Balaton jégfelszínére tervezett űrszonda energiaellátó-, mozgató-, kommunikációs-, valamint mérőrendszerét, majd bárki által beszerezhető alkatrészekből (például Pentium III-as processzor, kismotor-akkumulátor, programozható vezérlésű LEGO-motorok) elkészítették a különböző részegységeket. Ezek után került sor a részegységek egymástól független kipróbálására, végül pedig a komponensek összeillesztésére és a szerkezet végső tesztelésre. Ahogy közeledett az expedíció tervezett időpontja, egyre biztosabbá vált, hogy a Balaton ezen a télen már nem fagy be, ezért a meghajtás módját az utolsó pillanatban át kellett alakítani úgy, hogy az űrszonda mozgatható legyen folyékony közegben (hasonló helyzet a valóságban, az Europa holdon sem kizárt, ha a tervezett jövőbeli keringőegység mérései alapján találnánk egy olyan pontot a felszínén, ahol a jégkéreg olvadt állapotban van).

A küldetés megvalósítására végül 2008. február 7-10. között került sor a Balaton északi partján, Zánka térségében. A négy napból három a végső összeszereléssel és a teszteléssel telt, ám vasárnap délelőtt már végre mindkét csapat küldetésirányítója és főmérnöke úgy gondolta, hogy kezdődhet a küldetés! Így a megfelelő helyszín kiválasztása után eljött a várva várt pillanat: az űrszonda vízre bocsátása.

Ezt követően a Supernova 15 diákja és a szakkört irányító 3 tanár lélegzetvisszafojtva figyelte a két hónap alatt elkészített furcsa szerkezetet. Az űrszonda központi számítógépét a parton működő laptopról lehetett vezérelni, mint egy irányítóközpontból, szerencsére víz- és hőszigetelése megfelelőnek bizonyult, s képes volt önállóan haladni a vízben. Eközben átlátszó burkolattal védett fedélzeti kamerája felvételeket rögzített a környezetről (többek között a parton álló diákcsapatról is), valamint leolvasta egy hőmérő, egy szélmérő és egy térbeli helyzet-jelző műszer értékeit, s ezeket az adatokat továbbította a parti irányítóközpontba. A vízfelszínen úszó űrszondához egy merülőegység is tartozott, amelyet szintén távvezérléssel lehetett lebocsátani a vízbe, s vezetéken keresztül hőmérsékleti adatokat illetve webkamerával rögzített képeket küldött a központi számítógépnek.

Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a Supernova Europa Expedíció sikeres volt, alapvetően két dolog miatt. Egyrészt azért, mert a diákok egy olyan berendezést készítettek, amely autonóm módon működött és az ennek során gyűjtött adatokat továbbította egy távoli számítógépre, így a mérési eredmények feldolgozhatók, illetve kiértékelhetők. Másrészt azért, mert a diákok úgy tanultak meg számtalan alapelvet és szereztek különleges műszaki tapasztalatot napjaink egyik legkorszerűbb tudományterületéről, hogy közben nagyon-nagyon jól érezték magukat - és az utóbbi talán még az előbbinél is fontosabb dolog!

Minden résztvevőnek nagyon szépen köszönjük a kitartó és eredményes munkát!

A Supernova csillagászat-űrkutatás szakkör vezetői:
Orbán Ádám, Sik András, Turczi Dávid