Tíz kép a tíz éve indult Cassini-űrszondától

1997. október 15-én, tíz éve indították útnak a Cassini-Huygens űrszondapárost a floridai Cape Canaveralból. Hétéves utazás után, 2004 júliusában a Cassini, minden idők legdrágább bolygókutató szondája pályára állt a hatalmas gyűrűrendszerrel övezett gázóriás, a Szaturnusz körül, ahonnan azóta is ontja a képeket és a mérési adatokat. 2005 januárjában a Huygens leereszkedett a Titan nevű óriáshold felszínére, és lélegzetelállító képeket küldött a Földre. Összeállításunkban a küldetés tíz fontos tudományos eredményét idézzük fel, tíz kép segítségével.

A Titan felsőlégkörében összetett szerves molekulákat sikerült azonosítani, amelyek átlátszatlanná teszik az atmoszférát, és lassan ülepednek a felszín felé. A magasan húzódó szmog alatt több felhőszint is megjelenik, amelyekből alkalmanként szénhidrogén-eső hullik a felszínre. A holdon gyorsan változó konvektív felhőket, emellett néhol reggeli ködöket is sikerült azonosítani.

A Titan légkörének átlátszatlan, szmogos felső tartománya, háttérben a Szaturnusz korongjának peremével (NASA, JPL, SSI)

A Cassini eredeti programja 2008 végéig tartott volna, amelynek keretében még nyolc alkalommal terveznek a Titan, és egy alkalommal az Enceladus melletti közeli elhaladást. Már a küldetés elején sejthető volt, hogy azt meg fogják hosszabbítani, hiszen több évtized telhet el a Szaturnuszt vizsgáló következő szonda indulásáig. A jelenlegi tervek alapján 2010. július 1-jén érne véget a küldetés - de ha az űreszköz megfelelően üzemel, akár még tovább hosszabbíthatják a programot.

A küldetés befejezésével kapcsolatban felmerült, hogy a Cassinit a bolygó holdjaitól távoli pályára kellene állítani, elkerülendő a véletlen találkozást valamelyik kísérővel. Bár a gyakorlatban nem jelentene komoly veszélyt az ottani környezetre, a szakemberek elvi okokból sem szeretnék, ha a radioizotópos termoelektromos generátorban lévő plutónium valamelyik égitestre kerülne, esetleg szétszóródna a világűrben.