Fertőzésveszély a világűrből

Elméletileg nem kizárt, hogy egy meteorit belsejében idegen mikroorganizmus érkezzen bolygónkra. A nagy kérdés az, hogy jelenthet-e ez veszélyt a földi bioszféra számára. A perui meteoritbecsapódás kapcsán ezt is megvizsgáljuk összeállításunkban.

A perui megbetegedések és a feltételezett becsapódás lehetséges kapcsolatától függetlenül érdemes áttekinteni, hogy milyen veszélyt jelentenek ránk a világűrből érkező objektumok. Mára egyértelművé vált, hogy a nagy becsapódások elsősorban mechanikai hatásuk miatt veszélyesek: robbanásuktól lökéshullámok, illetve szökőárak támadnak. Az 1 km-nél nagyobb égitestek becsapódásakor pedig a felsőlégkörbe jutott portól akár évekig tartó éjszaka borulhat bolygónkra, globális fajkihalást idézve elő.

A meteoritok és kisbolygók, valamint üstökösmagok összetételéről nyert ismeretek alapján egy néhány méteres objektum nehezen tudna annyi és olyan molekulát kibocsátani, amely veszélyt jelentene a környezetére. Az esetleges biológiai hatások terén viszont csak bizonytalan feltételezésekre hagyatkozhatunk (itt a meteoritban esetleg érkező Földön kívüli élőlények hatására gondolunk).

Baktériumok bolygóközi utazásai

Néhány kísérlet alapján úgy tűnik, hogy az egyszerű szerveződési szintű élőlények megfelelő feltételek esetén túlélhetik a hosszabb űrbeli utazást, és akár az egy másik bolygó felszínére való megérkezést (illetve ezelőtt a légköri szétdarabolódást). Az ún. pánspóra vagy pánspermia elméletek mindezt a földi élet megjelenésével hozzák kapcsolatba. Eszerint elképzelhető, hogy a legelső élőlények vagy azok ősei meteoritokban, a világűrből érkeztek bolygónkra - noha ez önmagában nem válasz az élet kialakulásának kérdésére.

A fentiek szerint akár az is elképzelhető, hogy mindannyian "marslakók" vagyunk. Mivel mai ismereteink alapján a Marson kezdetekben hasonló felszíni viszonyok lehettek ahhoz, ami a Földön uralkodott az élet kialakulása idején, néhány szakember elképzelhetőnek tartja, hogy a vörös bolygón is kialakult az élet. A feltételezésnek kedvez, hogy az elmúlt években sok olyan extrém földi életformát talátak, amelyek a környezeti paraméterek sokkal szélesebb tartományát túlélik, mint azt akár tíz éve gondoltuk. Szerencsés esetben az esetleges marsi élet meteoritoik belsejében egyik égitestről a másikra is eljuthatott - megfelelően vastag, és gyenge radioaktivitású kődarabban az élőlény védve van a nagyeneregiájú sugárzásoktól.

Temérdek porszem ég el a légkörben

Fertőzésveszély?

Elméletileg tehát nem kizárt, hogy egy meteorit belsejében "tetszhalott" (azaz például betokozódott), de életképes élőlény, mikroorganizmus érkezzen bolygónkra. A sokakat izgató kérdés nyilván az, hogy jelenthet-e ez veszélyt a földi bioszféra számára. A biológusok véleménye alapján veszélyes helyzet akkor állhatna elő, ha az adott (a földi bioszférától függetlenül keletkezett) élőlény a földi élővilághoz hasonló biokémiai folyamatokat használna, és emellett sok egyéb szerencsés (illetve szerencsétlen) tényező állna fent egyszerre. Minderre mai ismereteink alapján kicsi az esély. Meteoritok rendszeresen hullanak Földünkre, évente több mint 10 ezer tonnányi, és ezek közül jó néhány a Marsról érkezik - de ilyen "veszélyes" eseménynek eddig nem akadtunk nyomára.

Óvatosan kell bánnunk az anyagmintákkal

Érdemes megemlíteni a Surveyor-3-űrszonda kameráját, amely 1967 áprilisa és 1969 novembere között volt a Hold felszínén. Az Apollo-12 expedíció leszerelte a berendezést, és visszaszállította a Földre. A kamera eredetileg nem volt sterilizálva, tehát bőséggel lehettek benne mikroszkopikus élőlények, amikor elindult a Hold felé.

A Surveyor-3 kamerája (NASA)

A Fölre történő visszaszállítás után a kamera poliuretán szigetelőhabjából sikerült Streptococcus mitis baktériumokat kitenyészteni. Bár az akkori, laboratóriumi körülmények miatt nem lehet kizárni, hogy utólagos szennyeződés is befolyásolta az eredményt, a szakértők szerint ennek igen csekély az esélye. Valószínűbb, hogy a baktériumok tetszhalott állapotban kibírták a közel három éves világűrbeli viszonyokat, majd megfelelő körülmények között, a Földre visszatérve ismét életképesek lettek.

A fentiek miatt óvatosan kell majd eljárnunk, amikor anyagmintákat akarunk hozni a Marsról. A Földre érkező kapszulának nemcsak tökéletesen lezártnak kell lennie, de annyira erősnek is, hogy egy esetleges leszállási hibánál, ejtőernyő nélkül is túlélje a landolást - sokan emiatt eleve nem is terveznek ejtőernyőt a visszatérőegységre. A leszállás után karanténban vizsgálnák a marsi anyagmintát, amire nem csak a fenti veszélyek kizárása miatt van szükség, hanem azért is, hogy a minta érintetlen maradjon, és a mérések eredményeit ne hamisítsa meg földi szennyeződés.

Környezetvédelem a Naprendszerben

A problémakört más irányból is megközelíthetjük: be tudunk-e szennyezni egy másik égitestet annyira, hogy kipusztítsuk az esetlegesen ott élő bioszférát? Ezt a kérdés egyelőre főképp a Marssal kapcsolatban teszik fel, ahol van rá esély, hogy egykor kialakult az élet, és speciális helyeken talán máig fennmaradt. Az extrém földi életformák vizsgálata és az ún. Mars-szimulációs kamrákban végrehajtott kísérletek alapján a legellenállóbb földi élőlény sem bírná tovább néhány óránál a Mars felszínén. Ugyanakkor, ha élőlényünket néhány mm vastag porréteg borítja a vörös bolygón, már sokkal jobbak a lehetőségei - nem véletlen, hogy több szakember közvetlenül a felszín alatt, ahhoz nagyon közel tartja elképzelhetőnek a marsbéli életet.

Az Opportunity rover a sterilizálás során (NASA)

A vörös bolygóra küldött szondáinkon pedig lehetnek élőlények, ha nem sterilizáljuk azokat megfelelően. Sajnos a "megfelelő" kifejezés egyelőre nincs definiálva, mindössze ajánlások vannak ezzel kapcsolatban. Utóbbi kritériumok függenek a vizsgálandó égitesttől, és a szonda munkájának jellegétől (keringés, leszállás, visszatérés). Bár költséges, de elméletileg lehet szinte tökéletesen sterilizálni egy űrszondát - ugyanakkor az elpusztult és rajta maradt élőlények maradványainak eltávolítására még nincs biztos módszer. A jövő Mars-szondáinál feltehetőleg sikerül majd elhanyagolhatóan alacsony szintre szorítani a földi, biogén eredetű szennyezést.