A csapodár csalogány: félrelépés és hűség az állatvilágban

Számos állatfajra jellemző, hogy párján kívül más egyedekkel is párzik, esetleg háremet szerez magának vagy nem is tart fenn tartós kapcsolatot partnerével. Mi lehet e stratégiák hátterében, és az állati példák magyarázhatják-e az emberi hűtlenséget?

Néha nehéz meghatározni a félrelépés fogalmát. Visszatérve a majmokhoz, a csimpánzoknál és a bonobóknál (törpe csimpánzoknál) a promiszkuitás dívik, tehát nincsenek kialakult párok, nem tartanak a rangsor tetején elhelyezkedő hímek háremet, hanem, kis túlzással, mindenki párzik mindenkivel. Ennek előnye valószínűleg az, hogy így csökkenthető a csoporton belüli agresszió, mely gyakran a nőstények feletti fennhatóság megszerzését szolgálja. Viszont ettől még a hímek versengenek egymással a szaporodás lehetőségéért, ennek módja pedig a spermakompetíció (spermaversengés). Mindenki igyekszik a lehető legtöbb hím ivarsejtet a nősténybe juttatni, hiszen így növeli annak valószínűségét, hogy a születendő kismajomnak ő lesz az apja. Mivel semelyik csoporttag nem lehet biztos az apaságában, ezért a kicsi biztonságban érezheti magát, nem kell tartania a hímek támadásaitól.

A spermaversengés következménye az is, hogy a csimpánzoknak előnyös minél több spermát termelniük, amihez igen nagy herékre van szükségük. És valóban, ha összehasonlítjuk a gorilla és a csimpánz heréjének és péniszének nagyságát, azt találjuk, hogy testméretéhez képest a csimpánzé sokkal nagyobb. Némi büszkeségre adhat okot, hogy ebben az összehasonlításban az ember is igen előkelő helyet foglal el. Ebből több kutató is arra következtet, hogy emberi evolúció korai szakaszában az ember férfiak is a spermaversengés útján igyekeztek több utódot nemzeni (Baker & Bellis, 1995).

Különösen érdekes a bonobók vagy törpe csimpánzok szexuális viselkedése. Őnáluk a szex már nem csak a fajfenntartás célját szolgálja, hanem örömet is okoz nekik, oldja feszültségüket és társas kapcsolataikat is elmélyíti. Rendkívül sokszor párzanak szembefordulva, nem ritka náluk az önkielégítés és a homoszexuális kapcsolat sem. Egyszer megfigyelték, hogy egy állatkertben élő bonobó csapat, mikor élelmet öntöttek a kifutójukba, olyan izgatott lett ettől, hogy kénytelenek voltak még evés előtt ezt az izgalmat heves orgiával levezetni (de Waal & Lanting, 1997).

Magunkról

Láttuk, hogy ha érdekeik úgy kívánják, az állatok is gyakran "megcsalják" párjukat, és másokkal is párzanak. Felvetődhet hát annak lehetősége, hogy talán az ember hűtlenségének is vannak biológiai mozgatórugói. Erre utalhat az is, hogy az ember különböző szempontok alapján választ párt magának, ha futó kalandot vagy ha hosszú távú kapcsolatot keres. Előbbi esetben - akár félrelépéskor is - a férfiak és a nők egyaránt a külső testi jegyekre figyelnek, amelyek a partner "genetikai minőségét", tehát öröklött tulajdonságait jelezhetik. Ezzel szemben, ha a tartós kapcsolat lehetősége is felmerül, fontosabbá válnak a személyiségjegyek, a gondoskodás, az empátia, és a családfenntartó képesség, hiszen itt azt kell mérlegelniük, hogy leendő párjuk mennyire fogja segíteni őket születendő gyermekük nevelésében (Bereczkei, 2003).

A férfiak hűtlenségének "eredményeképp" több utódjuk születhet, míg a nők egyszerre biztosíthatják gyermekük számára a jó géneket és a jó apát. Arra vonatkozólag nincsenek megbízható adatok, hogy a gyerekek hány százaléka születik házasságon kívüli kapcsolatból, azonban árulkodó esetek léteznek. Az Egyesült Államokban például azért vették ki a biológia tantervből az otthon elvégzendő családi vércsoport-meghatározást, mert kínosan sokszor derült ki, hogy az apa vércsoportja alapján kizárt, hogy ő a gyermek tényleges apja.

Molnár Csaba

Idézett irodalom:

Amrhein, V., Korner, P. & Naguib, M. 2002. Nocturnal and diurnal singing activity in the nightingale: Correlations with mating status and breeding cycle, Animal Behaviour, 64, 939-944
Baker, M. M., Bellis, M. A. 1995. Human Sperm Competition. London: Chapman & Hall
Bereczkei, T. 2003. Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Byrne, R. & Withen, A. 1988. Machiavellian Intelligence. Oxford: Clarendon Press.
Howard, R.D. 1978. The evolution of mating strategies in bullfrogs, Rana catesbiana. Evolution, 32, 850-871
Waal, F. B. M., de & Lanting, R. 1997. Bonobo: the forgotten ape. Berkeley: Univ. California Press.